Egy brit és ausztrál szakemberekből álló kutatócsoport a világon elsőként térképezte fel részletesen azt, hogy mennyi szén-dioxid volt a levegőben nagyjából három millió évvel ezelőtt, a késő pliocén korban. Ez a földtörténeti kor azért érdekes, mert akkor a légkör hőmérséklete alig pár Celsius-fokkal haladta meg a jelenlegit.
A kutatók annak felbecsülésére használták az új adatokat, hogy manapság miként fog reagálni az éghajlat arra, hogy egyre több szén-dioxidot engedünk a légkörbe. Az eredmények igazolják az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) előrejelzéseit a felmelegedésről és a több méternyi tengerszint-emelkedésről – derül ki a Nature folyóiratban közölt új elemzésből.
A tanulmány társszerzője az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) munkatársa, Eelco Rohling. Rohling szerint „a pliocénhoz hasonló éghajlat felé közelítünk, ami nagyjából 2,5-3 Celsius-fokos melegedést jelent”. A középső pliocén korszakban például Európában gyakoriak voltak a melegkedvelő növények, földrészünkön mocsári ciprusok, magnóliák, fahéjfák és pálmafák nőttek.
Az aggasztó részlet az, hogy a pliocén kori tengerszint legalább kilenc méterrel volt magasabb a jelenleginél, ahogy az korábbi tanulmányokból már kiderült.
A mostani vizsgálat szerint a modern kori éghajlat ugyanolyan érzékeny a szén-dioxid-szint emelkedésére, mint a pliocén kori volt. Ezért a jégtakarók visszahúzódása és a tengerszint-emelkedés várhatóan a jelenlegi ütemben fog folytatódni a következő évszázadokban – magyarázta a kutató.
A pliocén korban nagyjából 350-400 ppm volt a szén-dioxid koncentrációja, vagyis egymillió légrészecskéből 350-400 a szén-dioxid, hasonlóan az elmúlt években tapasztalt értékhez.
A Föld jelenleg még alkalmazkodik ahhoz, hogy az emberi tevékenység miatt gyors ütemben nő a szén-dioxid mennyisége a légkörben – magyarázta a tanulmány másik vezető kutatója, a Southampton Egyetemen dolgozó Gavin Foster.
„Ez egy évszázadokon keresztül tartó játék, amely nem fog leállni a sokat emlegetett 2100-ban”
– mondta Rohling, hozzátéve, hogy a Földnek akár 200-300 ezer évébe is telhet, hogy „feltakarítsa az általunk kibocsátott [elemi] szenet”.
A kutatócsoport úgy tudta részletesen leírni, hogyan ingadozott a pliocén korban a szén-dioxid koncentrációja, hogy mérték, mennyi bórt tartalmaznak az óceán fenekén heverő mikrofosszíliák. Az óceán ugyanis fokozatosan savasabbá válik, ahogy több szén-dixidot nyel el a levegőből. A víz savassága pedig azt befolyásolja, hogy milyen arányban halmozódnak fel a különböző bórizotópok a tengeri organizmusok mészvázában.