Bevisz az erdőbe

Az Animus kiadó három éve indított skandináv krimisorozatával hozzánk is begyűrűzött az északi bűnirodalom sikerhulláma. A trendet más kiadók is követték, a Scolar a mesteri norvég írónő, Karin Fossum könyveire állt rá. Az Aki fél a farkastól a harmadik a magyarul megjelent Fossum-krimik sorában. Egy idős asszonyt holtan találnak az erdőszéli tanyán.

A nagyvárosi krimik nem állnak távol az alapvető emberi ideáktól. A bűnnek is van közege ugyanis - ahogyan van a pihenésnek, a családnak vagy éppen a vágynak. Forgatag, kétes bárok, politika, pénz és alvilág. Ha nem is éppen elvárt, de kvázi természetes, hogy egy nagyvárosban - nagyszabású és kisstílű - érdekek szövődnek egybe, valamint - nagyszabású és kisstílű - emberek halnak erőszakos halált.

Karin Fossum: Aki fél a farkastól, Scolar Kiadó, 2010, 317 oldal, 2950 Ft (ford. Szöllősi Adrienne)

Karin Fossum bűnregényeiben éppen az a legzavarbaejtőbb, hogy a színtér mindig egy vidéki kistelepülés, ahol mindenki ismer mindenkit, ahol közel a természet, ahol nyugalom van - az ilyen helyekre használják a "béke szigete" kifejezést. Fossum történeteiben mindig ott a rejtély is (különben mi értelme volna a nyomozásnak), de maga a bűn, a megoldás (és semmiképpen sem feloldás) éppen a kisszerűsége miatt válik torokszorítóvá. A norvég írónő könyvei tehát egy szempillantás alatt romba döntenek két alapvető emberi ideát: a természet közelségéhez kapcsolódó harmóniáét és ártatlanságét, valamint a bűn érdekvezéreltségéét és a sötétség színpadiasságáét.

Fossum regényei jól illeszkednek a skandináv krimik sorába: filmszerű, rövid-vágásos jelenetek, pontos társadalom- és emberábrázolás jellemzi őket. Amiben mégis különböznek, az az arányosság. Fossumnál több a lélektan és kevesebb a társadalom. A hangsúly - sok skandináv bűnregénnyel szemben - az egyéni, nem pedig a kollektív felelősségen van. És előrébb helyezi a kifejtettséget a pörgő eseménysornál.

A krimi irodalom nagy detektívfiguráihoz mérve Sejer nyomozó alakja - első olvasatra - meglehetősen erőtlennek tűnhet; szinte áttetsző. Kevés szavú férfi, zárkózott. Átlagos lakás, átlagos élet. Egy elveszített feleség, pótléknak pedig egy kutya. Sejer akár a szomszédunk is lehetne. Ám nem sokat kell várni a felismerésre: személyisége ettől válik csak igazán hitelessé. Az olvasó szinte hálás Fossumnak, hogy nem egy újabb "tűzijátékos" jellemű különcöt adott a világnak.

Az Aki fél a farkastól Fossum harmadik kötete magyarul. Összevetvén a megjelent regények kolofonoldalait, hamar kiderül, hogy a Scolar Kiadó nem időrendben adja közre Sejer nyomozó történeteit. Válogatásuk alapja a minőség lehet, hiszen eddig háromból egyszer sem "hibáztak".

Adott egy elmegyógyintézetből szökött nyurga fiú, Errki, akiből bárki simán kinéz egy gyilkosságot. Márpedig az egyik erdőszéli tanyán holtan találnak egy idős asszonyt. Az öngyilkosság és a természetes halál lehetősége - finoman fogalmazva - kizárható. Aztán ott van Kannick, egy nevelőotthonban lakó, magányos dagadt srác, aki "rendes, régimódi gazfickó, anyja gyengeségének és ösztönös viselkedésének az eredménye". Ehhez jön még Morgan, az érdes, ám esetlen bankrabló. Hármójuk útja véletlenül, mégis sorsszerűen fut össze.

Fossum leírásai szikárak, párbeszédei sodrók. Történeteiben nem az elkövetés módja jelenti a rejtélyt, hanem az emberi személyiség maga. Ehhez mérten alakjai élők, a motivációk kidolgozottak. "Aki fél a farkastól, ne menjen az erdőbe" - szól teljes egészében a könyv címében még hiányos mondás. Nos, Fossum - jó értelemben, és szó szerint is - bevisz minket az erdőbe. És ott jövünk rá, hogy másunk sincs, csak félnivalónk.

"Ki ösztönöz minket erre az egész futásra, ki ül a célvonalnál, és vár?" - teszi fel magának a kérdést menekülés közben az egyik szereplő. A végén sajnos mindannyian megkapjuk a választ a kérdéseinkre...

Babiczky Tibor