Piál a Föld, piál a minden

A Semmivégre Dimitri Verhulst fiatal belga író önéletrajzi ihletésű regénye, amelyből nemrég film is készült: a figyelemfelkeltően trágár című Szarul állnak a dolgok. Verhulst nagymamájának bölcs előrelátására vall, hogy az idős hölgy "inkább meghalt, mint hogy a könyv megjelenésével járó szégyent meg kelljen érnie." Verhulst valóban nem mismásol, csupa érzékletes képben, sajátos humorával tárja elénk rendhagyó gyermekkorát, amelyet egy csokorra való hivatásos alkoholista, vagyis a családja színesített.

Dimitri Verhulst: Semmivégre, Európa Könyvkiadó, 2010, 208 oldal, 2700 Ft (ford. Szita Szilvia)

A kis Dimitri részeges édesapja és bácsikái társaságában cseperedik a nagymama házában, különféle ittas mókák aktív résztvevőjeként. A piások "természetes életciklusát"- azaz a nonstop italozást és az azt követő másnaposságot - időközönként feldobja egy Roy Orbison (Only The Lonely, Pretty Woman) koncertközvetítés a Coconut Groove-ból, a régen látott nagynéni, Rosie, a végrehajtó, illetve a rendőrség rendszeres látogatása. Ilyenkor a nagymama megadóan tűri, hogy fiai nevét olyan, számára ismeretlen latin kifejezésekkel kapcsolják össze, mint a kóma vagy a delírium tremens. A három nagybácsi alakja kissé összemosódik, de talán mindegy is, hogy melyikük nevéhez fűződik a tévé elflipperezése, a meztelen biciklis bajnokság és a Tour de France ivászatmaraton megszervezése, vagy hogy melyikük ejti teherbe szisztematikusan valamennyi útjába akadó nőt.

A Semmivégre című könyvben Verhulst antropológiai tanulmányhoz méltó alapossággal és pontossággal ábrázolja családja életmódját, ugyanakkor végig a közéjük tartozó nézőpontjából tekint rájuk, és magától értetődő természetességgel, ítélkezés nélkül számol be a nyomorúságos történésekről. Megrázó, ahogy tizenhárom éves önmagát a kompletten működésképtelen és beteg családjához ragaszkodó, maximálisan lojális kisemberként ábrázolja. Az író, egyébként már első Magyarországon megjelent könyvében, a Problemszki Szállodá-ban is - amelyben egy belgiumi menekültszálló lakóiról mesél - egy megélt, megtapasztalt, valós élethelyzetből bontotta ki a történetét.

Kocka a filmből

Düh, harag és megvetés nélkül, iróniával, szeretettel, ugyanakkor kíméletlen őszinteséggel esik szó remegő kezekről, mindenfelé ömlő testnedvekről, bűzről és az összes szégyellni való ocsmányságról. Arról, hogy a papa elvonóra vonul, és hogy az árvaházak és nevelőintézetek sportja a futás. A hátrányos helyzet közepette is kamaszodik azért a gyerek, és a tapasztalás azt mutatja, hogy "a mellek tényleg egyik pillanatról a másikra bújnak elő, de olyan halk nesszel, hogy észleléséhez a kutyák finom hallására van szükség". Aztán az is kiderül, hogy a látszólag konszolidált, társadalmilag megbecsült és jómódú osztálytárs családjának tökéletesre nyírt sövénye mögött is csendben rohad egy másik valóság.

Verhulst a regény szerkesztésekor ügyesen szem előtt tartotta az önéletrajz műfajából adódó hatalmas plusztudásunkat, hiszen ismerjük a főhős sorsának alakulását - vagyis azt, hogy Dimitriből író lett. Csak a könyv felénél kezdődnek, és attól kezdve szaporodnak a felnőtt hősre utaló részek, valamint ekkor kerül sor az anyának szánt epizódra is. Róla elég annyit tudni, hogy sportot űzött a kedvezmények megszerzéséből: " legszívesebben egyszerre lett volna egyetemista, mozgássérült és nyugdíjas", és hogy "minden, ami anyám életét megkeserítette, velem függött össze".

Kocka a filmből

Néhány fontos részletet azonban sosem, vagy csak egy-egy elejtett, elrejtett mondatból ismerünk meg. A kisfiú állami nevelésbe vétele, íróvá válása, gyermeke anyjával elrontott kapcsolata, későbbi szerelme az igazival, vagy hogy miként tanult meg szeretni, mind az olvasói képzeletre bízott információ. Van szerencsénk viszont megismerni a fia születésekor benne kavargó rémséges gondolatokat ("már csak abban bízom, hogy a gyerek halva születik"), amelyeket a megszokott őszinteséggel taglal.

Szerintünk szegény nagymama - ha még élne-, bőszen büszkélkedhetne tehetséges unokájával, aki egyszerre szellemes és felkavaró irodalmi művet fabrikált egy igazán szörnyű gyermekkorból.

Lavicska Zsuzsanna