Norvég kultszerző a nyámnyila srácokról

A Naiv Szuper egy olyan könyv, aminek meg kell lennie a könyvespolcodon. Főleg, ha huszonéves vagy, mint a főhős. Az Elfújta a nő viszont halálosan idegesítő, inkább a filmet nézzétek. A szerző, Erlend Loe forgatókönyvíróként is ismert, ő írta például az idei Titanic Filmfesztivál győztes filmjének, az Északnak a forgatókönyvét is.

A Scolar pár éve kezdte nyomni az északi szépirodalmat, a norvég kultszerző Erlend Loe könyvei is ebbe a sorozatba illeszkednek (ld. még Klas Östergren, Hanne Orstavik, Roger Kurland stb.). Loe-tól elsőként a sikerkönyv, a Naiv.Szuper. jelent meg a kiadónál 2002-ben. A regényt most újra kiadták az Elfújta a nő című első regénnyel párban, új, egymáshoz passzoló borítóval.

Erlend Loe: Naiv.Szuper., Scolar, 2010 (második kiadás), 224 oldal, 2450 Ft (ford. Vaskó Ildikó)

Erlend Loe legismertebb és legnépszerűbb könyve máig a Naiv.Szuper. (ez volt egyébként a második regénye, három évvel az Elfújta a nő után írta, 1996-ban jelent meg norvégul) - nem véletlenül. A regény egy generáció életérzését adja vissza frappánsan megfogalmazva. A történet nagyon egyszerű. Egy 25 éves srác nem tud mit kezdeni az életével, nem látja értelmét, boldogtalan. Az egyetemet otthagyja, és napjait céltalan pótcselekvésekkel tölti. Ezek között szerepel a labdázás, faxok írogatása, fogadása és különböző listák készítése. Listája van arról a dolgokról, amiket kiskorában különösnek tartott, állatokról, amiket élete során látott, dolgokról, amiket megfestene, ha festő lenne, dolgokról, amiket nagynak és magasnak tart. És még vagy ezer dologról, amiket a maga furcsa és gyermeki logikája szerint kiragad a világból. Unott és motiválatlan srác, korunk Holden Caulfieldje. Rengeteget filozofálgat, de a sok mélázás még unottabbá és motiválatlanabbá teszi.

Amikor az eddig elég ellenszenvesnek beállított báty egy szimpatikus ötlettől vezérelve egyszer csak meghívja magához elkenődött kisöccsét New Yorkba, a listákat felváltják a képeslapok, amiket a főszereplő srác egy Lise nevű lánynak ír. Az optimista olvasók azt gondolhatják, a lány társa és támasza lesz a fiúnak, ha visszaérkezik Norvégiába, de nem ennyire egyszerűek a dolgok.

Az egész regényt átszövi a srác időtől való félelme. Folyamatosan az idő múlásán rágódik. Bátyja lakásában talál egy könyvet a relativitáselméletről, és az olvasottak teljesen felzaklatják. Ezért aztán egy gyerekes ötlettől hajtva levelet ír a talált könyv szerzőjének, melyben nyugtalanító kérdéseire vár választ. Például valóban létezik-e idő, és hogy nem hiábavaló-e minden tettünk, ha a Nap egyszer úgyis kialszik. Egyszóval fontos és mély kérdéseket feszeget. Tipikusan olyanokat, amelyekkel a felnőtté váló generáció szeret foglalkozni (vö. a táguló világegyetem). Ez az a kor, amikor az ember keresi a dolgok értelmét. Rendszerint nem találja.

A könyv legfurcsább tulajdonsága a stílusa. Már a cím is jelzi előre, hogy itt valami más lesz: jellegzetes, szaggatott, rövid mondatok uralkodnak, szinte mindegyik új bekezdésben, sok felsorolás (listák), fax, e-mail. Az elbeszélő gondolatai gyakran elkalandoznak, ettől még szaggatottabb lesz a szöveg.

Erlend Loe: Elfújta a nő, Scolar, 2010, 188 oldal, 2450 Ft (ford. Földényi Júlia)

Míg a Naiv.Szuper. -t imádtam, Loe első regényét, az Elfújta a nő-t csalódottan tettem le. Iszonyatosan idegesített. Idegesített a főhős személye, a cselekmény vonaglása, a badarságból kialakult szerelem és szakítás. A két könyv főhőse abban rettentően hasonlít, hogy egész nap nem csinálnak semmit. Hogy a Naiv.Szuper. főhőse miért nem irritált ennyire? Nem tudom. Talán az a különbség köztük, hogy amíg a Naiv.Szuper. srác önszántából, fityiszt mutatva égeti fel a társadalomhoz fűződő kapcsolatait, addig az Elfújta a nő -ben szereplő fiú egyszerűen képtelen lenne a társadalomhoz tartozni, annyira balga és alkalmatlan szegény. A Naiv.Szuper. gyermetegségét szerettem. Irigyeltem, hogy van ideje labdázni, kalapácsolni, merengeni, álmodozni - és közben kibékülni az élettel. Az Elfújta a nő hősében nincs lázadás, csak nyámnyila.

Az Elfújta a nő szereplője tettetett álláskeresésessel és a napi egy kilométer leúszásával tölti mindennapjait. Egyetlen barátját is a medencének köszönheti. Szerencsétlen srác egy középkorú férfival ismerkedik össze, akivel kapcsolata akkor éri el tetőpontját, amikor egy karácsonyi vendégségben egy gyermekdalt adnak elő közösen, gitárkísérettel. El lehet képzelni. Szánalmas.

Kocka a könyv alapján készült filmből

A srác szerelmi élete talán még személyénél is idegesítőbb. Vak vagy csak lusta, nem tudom, de vele simán megtörténik, hogy 188 oldal után egyszer csak arra eszmél, hogy egy lány nála lakik, ez is csak abból derül ki számára, hogy szörnyen zavarja a lány sárga komódja a nappalijában. Együtt mennek európai körútra (itt egy kis szpojlerveszély, vigyázzatok), ahonnan külön térnek vissza, aztán a lány elköltözik, megcsalja, teherbe esik, de nem tőle, a könyv végén mégis újra főhősünk lakásában él, persze annak akarata ellenére.

A könyvből azonos címmel film is készült, a norvégok ezt nevezték 2008-ban Oscar-díjra. A kritikákat átfutva úgy fest, érdemesebb talán inkább a filmet megnézni először, jó arcokat találtak a könyvszereplőkhöz. Vicces a film plakátja is, utal a regény (és a film) címében rejlő játékra. A cím mókás kifordítása az Elfújta a szél-nek, a főszereplő srác természetesen semmiben nem emlékeztet sem a hősies Rhett Butlerre, akkor már inkább a férfiak közt őrlődő Scarlett O'Hara juthat eszünkbe róla.

A két könyv borítóját viszont imádni lehet. Gyerekesek, játékosak, gumicukorszínűek. Az egyik neonnarancssárga, a másik neonrózsaszín, és mindkettőt keresztszemes minta tarkítja, talán a történetek egyszerű stílusára utalva.

Ott Anna