Tutyimutyi pasi nyavalygásba menekül az élet elől

Jean Mattern vén rókának számít a könyvszakmában, hiszen a francia Gallimard kiadó szerkesztőjeként hosszú évek óta mennek át a kezén a legnagyobb írósztárok művei. Negyvenes éveibe lépve rájött, hogy őbenne is feltolultak történetek, egy hétvége alatt vetette papírra első kisregényét, a Király fürdőt. Egy gyermekkori trauma feldolgozatlansága és a magára hagyott terhes feleség már éppen elég alapanyag lehetne a rövid történethez, de az identitáskeresés témájával a szerző végül túl sokat markol - és sehova sem jut.

Jean Mattern: Király fürdő, Magvető Könyvkiadó, 2010, 147 oldal, 2290 Ft (ford.: Tótfalusi Ágnes)

Jean Mattern ugyan tapasztalt könyves szakember, a jelek szerint mégis elkövette a kezdő írók leggyakoribb hibáját: nem tudott dönteni. Egy csomó gondolat kavargott a fejében, és mintha mindegyiket ebbe a sztoriba szerette volna belefűzni. A Király fürdő főhősének alapproblémája az, hogy nem tud szembenézni az elmúlással. Gabrielt ugyanis gyermekkorában óriási megrázkódtatás érte: egy értelmetlen közúti balesetben elveszítette nővérét, Marianne-t. Családja elfojtja a bánatot, nem ad lehetőséget neki a gyász megélésére, így teszi képtelenné a fiút a halál - és ezzel együtt az élet - elfogadására is. Az apa által folyamatosan ismételgetett biblikus igazság - "Az Úr adta, az Úr elvette" - nyomasztóan hat a kis Gabrielre, akinek sírásra, de mindenekelőtt párbeszédre lett volna szüksége.

A felvillanó epizódok megmutatják, hogy Gabriel hogyan puskázza el az összes lehetőséget az emberré válásra. Műfordító lesz, aki "Szótárország" bástyái mögé menekül. A könyv kicsit túlfuttatott, de érdekes kontrasztja, hogy a szavak mestere éppen a saját gondolatainak kifejezésére képtelen. Hősünk (antihősünk) kétszer is lehetőséget kap a sorstól a változásra. Legjobb barátjának, Léónak szintén testvére elvesztésével kellett szembenéznie, de ő fel tudta dolgozni a fájdalmat. Ő testesíti meg mindazt, amivé Gabriel is válhatna. Másik segítője pedig éppen a saját felesége, Laura lehetett volna, őt viszont magára hagyja, amikor az teherbe esik.

A könyvet akár szeretni is tudnám, ha Mattern itt megáll, és mondjuk mindezt nem egy kisregényben, hanem egy novellában mondja el. De ő megmakacsolta magát, és újabb rétegeket akar lehántani a történetről. Sajnos amennyire kimerítően analizálta az elmúlás és szavak problematikáját, olyannyira hányavetin kap bele egy mély, nehezen emészthető új témába: főhősünk zsidó gyökereit kutatja Magyarországon. Pont ez lesz az, ahol már túl sok lesz a Gabrielt körülvevő problémahalmaz. Mint minden másban, főhősünk most is meghátrál, és csupa megválaszolatlan kérdés marad bennünk a család múltját illetően.

Az 147 oldalas önpszichologizálás nem vezet sehova. Ez oké, hiszen van olyan történet, ahol éppen maga a mozdulatlanság az érdekes. De itt egyszerűen elvész a feszültség a főhős folyamatos nyavalygása közben. Gabrielt már a nyolcadik oldalon legszívesebben felpofoznám tehetetlensége miatt, és ez így helyes; de sajnos a nyolcvanadik oldalra már úgy döntök, hogy még ennyi fizikai erőfeszítést sem érdemel meg.

A Király fürdő címbe való kiemelése viszont elég érdekes. A török időkből megmaradt budai fürdő ugyanis csak a regény végén bukkan fel, és ott is csak egy oldal erejéig, tehát logikus, hogy az ember valami szimbolikus jelentést kezd keresni a helyszín mögött. Mivel a Király fürdő a városi legendák szerint közkedvelt meleg találkahely, és ráadásul a könyv tele van ilyen-olyan homoszexuális utalásokkal (Thomas Mann folyamatos emlegetése, meleg nagybácsi, a Léóval való kapcsolat), adhatná magát a megfejtés. Viszont ennél határozottabb támpontot nem kapsz - és szerintem ez így kevés ahhoz, hogy egy (esetleges) homoszexuális szál új jelentésrétegekkel gazdagítsa a sztorit. Vagyis ha nem akarsz valami olyasmit belemagyarázni a szövegbe, ami valójában nincs benne, akkor ezzel kapcsolatban maximum gondolati játékot engedhetsz meg magadnak.

A Király fürdő az idei Könyvfesztivál egyik nagy durranása volt, jött a szerző is, a kisregényt a legtöbb kritikában agyondicsérték. Azt vártam, engem is megfog, de nem így történt. Az ígéretes történet nekem elég gyorsan lapossá és erőltetté vált. De pont ezért leszek kíváncsi Mattern következő könyvére (De lait et de miel), amely idén augusztusban jelent meg Franciaországban. Addig pedig marad a Király fürdő egy érdekes próbálkozás, felskiccelt vázlat vagy...? Azt hiszem, hogy erre most én sem találom a megfelelő szavakat...

Iván Tünde