Japán szennyese

A Tokió Vice című könyv szerzője nem mindennapi figura. Jake Adelstein volt az első amerikai riporter Japán legnagyobb példányszámú lapjánál, a Jomiuri Sinbunnál. Oknyomozó újságíróként a szexipar és az emberkereskedelem legpiszkosabb szennyesében turkált, és még a jakuzával is összetűzésbe került. Dokumentumregénye alvilági útmutató a japán erőszak és perverzió világához. 

Jake Adelstein: Tokió vice, Egy újságíró a japán maffia hálójában, HVG Kiadó Zrt., 2010, 444 olda, 3 900 Ft (ford. Nagy Marcell)

Cseresznyevirágzás, művészi gésák, meditáló szerzetesek - ezeket a képeslapra kívánkozó sztereotípiákat sürgősen el kell felejtenie azoknak, akik belevágnak ebbe a könyvbe. Valószínűleg maga Jake Adelstein sem volt felkészülve arra, hogy mit talál az idilli japán imázs mögött. Eredetileg azért utazott a Felkelő Nap országába, hogy meglelje lelki harmóniáját, ezért egyetemi évei alatt egy zen buddhista kolostorban lakott. Újságíróként viszont a rosszfiúk utáni hajsza lett a mindennapos munkája, ami nem feltétlenül a spirituális megtisztulás felé vezető út.

Jake kun nem is kertel, rögtön belecsap a lecsóba. A könyv elején elmeséli, hogy hogyan kapott halálos fenyegetést a jakuza legrémisztőbb csoportjától, a Jamagucsi-gumitól. Azzal húzta fel őket, hogy fontos információkra tett szert híres vezérük illegális májátültetésével kapcsolatban, és ezt meg is akarta írni. Nem túl jó ötlet, például Roberto Saviano sem mászkálhat már testőr nélkül, mióta egy könyvével (Gomorra) felbőszítette a nápolyi Camorrát (a maffiakönyvből filmet is csináltak, nálunk is bemutatták tavaly).

Amíg Jake a publikálás felett őrlődik, addig visszaugrunk az időben, és megtudhatjuk, hogy hogyan is kezdődött az egész. 1992-ben igazi zöldfülűként került a napilaphoz, ekkor még japántudása is pocsék, és a nemzeti szokásokkal is hadilábon áll (ünnepi öltöny helyett például simán rásóznak egy drága gyászruhát a boltban.) Először egy Tokió közelében fekvő alvóvároska, Urava rendőrségi riportere lesz, ahol még csak piti tolvajokat üldöz, de közben nem kis munka árán kitapasztalja az oknyomozó újságírás módszereit és buktatóit. Zsarukkal kvaterkázik, hogy minél gyorsabban megszerezze az exkluzív információkat, de attól sem riad vissza, hogy bűnözőktől kérjen segítséget.

A könyv igazán gyomorforgató része csak azután következik, hogy Jake-et a Tokiói Rendőrkapitányság Negyedik Körzetébe helyezik, ahol alámerül a város éjszakai életébe. A japán kultúrában járatosabbakat valószínűleg nem ér sokkolóan néhány, a szigetlakók perverzióit ecsetelő leírás. A szexshopokban többek között fiatal lányok használt bugyijait árusítják, egy bárban zaklatást szimulálnak, és néhány testnedv is kevésbé gusztusos helyre kerül. Jake mindent azzal magyaráz, hogy náluk az intimitás is csak egy árucikk, amit a japánok pszichológus helyett inkább egy jó hoszteszlánytól vesznek meg.

Miközben egyre jobban elmerülünk az alvilági mocsokban, szatirikus epizódok és ironikus megjegyzések lazítják a történetet. A razziákról például csak a rendőrség, a maffia és az újságírók tudnak előre, fura is, hogy sosem találnak semmit. A fanyar humor szerencsére sosem tűnik el teljesen, enélkül talán el sem lehetne viselni a ránkzúdított borzalmakat. Adelstein ugyanis keresetlen őszinteséggel számol be minden egyes részletről (kit hogyan daraboltak fel, erőszakoltak meg, kergettek öngyilkosságba), úgyhogy egy idő után az ember már kezd érzéketlenné válni az áldozatok iránt.

A túlburjánzó erőszaktól függetlenül a Tokió Vice egy egészen különleges világba ránt bele minket, ami nem hagyja nyugodni az embert. Szubjektív, de színes képet kapunk a '90-es évek japán társadalmáról. A figurák nem feketék-fehérek, Adelstein például egy régivágású jakuzában is tudja tisztelni a következetességet és a professzionalizmust. Saját magát nem akarja nagymenőnek feltüntetni, az elbaltázott húzásairól is ugyanúgy beszámol, mint sikereiről.

A könyv végére a jakuza-szál mozaikjai is a helyükre kerülnek, de a nem mindennapi küzdelem a maffia ellen a könyvön túl, még napjainkban is tovább folytatódik. Adelstein külön site-ot hozott létre, ahol elolvashatjuk a japán bűnözés legfrissebb híreit, és bővebb információkat kaphatunk a Jamagucsi-gumi működésével kapcsolatban is. Közben már készül a következő könyv, a The Last Yakuza - A Lifetime in the Japanese Underworld, ami 2011-ben fog megjelenni. Addig is melegen ajánlom mindenkinek a könyvet, aki egy kicsit is érdeklődik azután, hogy mi folyik Japánban.

Olvasnivaló: Érdekes cikk a jakuzák történetéről

A kép Takashi Miike Élve vagy halva című jakuzafilmjéből egy kocka.

Iván Tünde