Az előszóból ismerhetjük meg a könyv születésének körülményeit: az újságíró szerző, Szalai Vivien véletlenül ismerkedett meg a luxusprostituáltként dolgozó Szofival, aki végül úgy döntött, megosztja vele élete történetét. Szofi pedig a szakmája "legjobbja" - derül ki a könyvből.
A történet szerint Szofi szegény sorban, apátlanul nőtt fel, mi több, egy olyan anyával, aki arra biztatta, csak olyan férfinak adja oda magát, akitől meg is kéri az árát. Szofi maximálisan eleget is tesz a kívánalmaknak, már a szüzességét is csak egy karóráért cserébe adja (más kérdés, hogy végül nem kapja meg az órát). Lovagja miután két évig kitartotta, búcsút vesz Szofitól, aki ekkor úgy dönt, luxuskurva lesz.
Ahhoz képest, hogy elvileg dokumentumregényről van szó, vagyis a való élettel kellene szembesülnünk, a szereplők - Szofival az élen - megdöbbentően papírmasé figurák. Hiteltelenek, kimódoltak. Nem tudunk meg róluk semmit, ami akár csak egy picit is emberi lenne. Szofi mintha egy pénz táplálta gép lenne, nincs egyetlen olyan gesztusa, amely ismerősnek tűnne. Távoli, idegen és hideg, akár egy robot. Tarifája ezer euró egy órára - ahogy ez kb. tízmilliószor elhangzik a regényben, akár egy mantra. Úgy kezeli magát, mintha csak egy tárgy lenne, amit pénzért adni-venni lehet, és természetesen a kuncsaftjai is így bánnak vele. Furcsa módon nem lesz se alkoholista, se kábítószeres, simán bírja gyomorral, elég csupán a pénzre gondolnia, és utána egy gyors zuhanyt vennie.
Tényleg ilyen lenne ez a világ? Ennyire agresszívak és szimplák lennének a benne szereplők, és kizárólag egyetlen dolog mozgatja őket? A férfiakat a szexuális vágy, a főszereplőt a pénz? Nem tehetek róla, de az egész történet tömve a kétdimenziós figurákkal annyira hiteltelen, hogy felmerült bennem, az egész puszta kitaláció, amely azzal a szándékkal született, hogy kapjunk egy könnyen fogyasztható, könyvszerű képződményt, melynek tematikája sokak érdeklődését felkelti.
És itt már baj van. Egy tisztességes és profi dokumentumregény esetében nem merülhet fel a kétely, hogy igaz-e a sztori, mert korrekten kidolgozott a történet is, a motivációk, a figurák stb. A Hamis gyönyör ettől függetlenül lehet igaz történet- ez esetben az újságírónőnek nem sikerült kihozni a mélységeket beszélgetőtársából. Mert nem a szexuális aktusok részletezése a "mélység", hanem annak a kiderítése, hogy milyen belső konfliktusok árán tud úgy működni egy emberi lény, akár egy gép.
Szalai Vivien, a történetet lejegyző újságíró |
Találkozhatunk Szofi néhány érdekesebb kliensével is, közös bennük, hogy bár életük látszólag irigylésre méltó, mind perverz lelki nyomorék. Hogy a főhősnő is sérült, arról a könyv is szót ejt. Szofi senkivel nem keveredik érzelmi kapcsolatba, nem foglalkoztatja más, csak a pénz. Akkor teljesednek be az álmai, ha az Andrássy úton felkeresheti a luxusüzleteket, hogy vegyen egy új táskát.
Aztán természetesen beüt a krach, megismerkedik valakivel, aki nem az ő világából való, és akibe persze azonnal beleszeret - mintha csak a Micsoda nő! klasszikus Hamupipőke-sztorijába csöppennénk. Magától értetődően csak ideig-óráig adja át magát az érzelemnek, és valódi foglalkozását nem árulja el nős szerelmének. A végén persze mégiscsak kénytelen színt vallani, ez nem is tesz jót a kapcsolatnak. Rögtön szalad is hősnőnk, hogy "kipihenje" a fáradalmakat Dubaiban. A regény korábbi részeinél sem volt az az érzésem, hogy valóságos eseményeken alapulna a történet, de a dubai rész aztán kiütötte a biztosítékot.
A történet hiába pikáns, képtelen életszagú lenni. Ez csak a pénz és a lucskos szex szaga, az meg kevés. Valószínű, az itt-ott betoldott erotikus részletek miatt váltott és válthatott ki ekkora érdeklődést a könyv, de inkább tessék valódi erotikus regényeket olvasni. Ez nem az.
Jolsvai Júlia