Salinger mégsem volt olyan zárkózott remete, mint ahogyan eddig gondoltuk. Legalábbis ez derült ki abból az ötven, írógéppel írt levélből és négy képeslapból, amelyet a kelet-angliai egyetem a tavaly elhunyt író halálának egyéves évfordulóján hozott nyilvánosságra. A leveleket Salinger 1986 és 2002 között írta régi barátjának, Donald Hartognak, akivel 1937-ben, 18 éves korukban ismerkedtek meg Bécsben, ahova mindketten a német nyelvet mentek tanulni.
Hartog halála után a lányához kerültek a levelek, amelyet ő a kelet-angliai egyetemnek adományozott. Salinger leveleiből sok személyes információ derül ki az íróról. Mindenki azt hitte, Salinger remeteként élt New Hampshire-i otthonában, most pedig kiderült, kirándult a Niagara-vízeséshez és a Grand Canyonhoz, átruccant az öreg kontinensre állatkertbe és színházba, sokat kertészkedett, sorozatokat nézett a tévében, szóval élte a nyugdíjasok szokásos, békés életét.
"A levelek nagyon meghatóak, és a regényei stílusát idézik - közvetlen, de mindig a legpontosabb kifejezést használja" - mondja a levelekről Hartog lánya, aki maga is találkozott az íróval, amikor az meglátogatta barátját 70. születésnapján.
A Telegraphnak nyilatkozó irodalomtudós, Christopher Bigsby szerint azért fontosak a levelek, mert belőlük teljesen más kép bontakozik ki Salingerről, mint ami eddig élt a köztudatban. Salingert életmódja és megnyilatkozásai bizalmatlan mizantrópnak mutatták, a levelekből viszont az élet csendes örömeit kiélvező nyugdíjas képe bontakozik ki, aki buszos turistautakra vállalkozik, koncertekre, galériákba jár, egy Csehov-darabért átrepül Angliába, és csak azért elmegy a Covent Gardenbe, mert a felesége odavan a My Fair Lady-ért.
Az is kiderült a levelekből, hogy Salinger egészségesebbnek tartotta a Burger Kinget a többi gyorsétteremnél, kedvenc teniszezője Tim Henman és John McEnroe volt, a három tenor közül pedig José Carrerast szerette a legjobban. Imádta a sorozatokat, az Upstairs Downstairs című volt a kedvence, amely egy londoni ház urainak és cselédeinek életét követi nyomon a 20. század első felében. A levelekből Salinger politikai véleményére is fény derült: utálta Ronald Reagent és George Busht.