Az idén éppen 40 éves író nevével sok helyen lehet találkozni: foglalkozik műfordítással, tanít a Pázmány Péter Egyetemen, és folyamatosan publikálja verseit. Az utóbbi években az egyik legismertebb és legnépszerűbb magyar költővé vált, főként a kisgyermekes szülők zárták a szívükbe gyerekvers-kötetei miatt. Pedig ezek mellett regényt és drámát is jegyez, legutóbb külföldi versek között válogatott. Közben állandóan járja az országot, folyamatos kapcsolatot ápolva olvasóival, amit a honlapján is rendszeresen megtesz. És ha minden nem lenne elég: öt gyerek várja otthon.
Lackfi János internetes oldalán jó sok verset találni, mégis régóta áhítoztunk a "Lackfi-összes"-re, hogy egyben kézbe lehessen venni mindet - de legalább az elmúlt évek termését. Most megkaptuk: az Élő hal az elmúlt nyolc év verseit tartalmazza. A kötet meglehetősen vegyes képet mutat, miközben érződik rajta az összegző szándék. Vannak köztük könnyed, tündibündi darabocskák, melyek leginkább a paródia műfajába sorolhatóak, mobiletűdök ("Most éppen itt vagyok, te hol vagy?"), hétköznapi témákat feldolgozó, úgynevezett "háztartási" versek, mint például az Ukrán csap. Megidéztetnek a nagy költőelődök (Balassitól Kosztolányin át Weöresig), majd a kortársak is, kiket Lackfi a Bóbita ritmusára táncoltat.
Lackfi János abszolút mai és könnyen befogadható verseit olvasva csak ámulunk. Jó értelemben vett "könnyed" versek ezek: Lackfi visszahódítja a mindennapoknak a versolvasást - ez nagy szó. Manapság kevesen olvasnak verseket, mondván, nehezen megközelíthető, elvont világ ez. Erre Lackfi tökéletesen rácáfol. Elmeséli, hogyan cigizik stikában, mialatt a felesége alszik, hogy magyarázza el gyerekének Lázár Ervint és a halált. Janus Pannonius modorában pedig azon mereng, busszal vagy kocsival menjen. Nem véletlen, hogy Lovasi András zenésítette meg a verseit (a kötetben többet is találunk a megzenésítettek közül, például a Kerthelység vagy Babzsák címűeket), sok vers dalszövegként is jól működik. Sokszólamú, játékos, de egyben komor kötet ez, melyben sokféle irodalmi ízlésű olvasó megtalálhatja a kedvére valót, hiszen szerepel benne a sanzontól a költői ujjgyakorlatokon át a komoly prózaversig szinte minden.
A legnehezebb kabát-ban pedig az elmúlt néhány évben született történeteit gyűjtötte össze a szerző. Receptjük egyszerű: a néhány ecsetvonással felvázolt szimpla, hétköznapi világban valami porszem kerül a gépezetbe. Ez lehet teljesen hétköznapi kis semmiség, de lehet igazán jelentős emberi dráma is. A sírköves kezére ráesik a sírkő, és kénytelen-kelletlen fia viszi tovább a mesterségét. A nagymama - agyérelmeszesedésének köszönhetően - visszaugrik hatvan évet az időben, és ebben a dimenzióban kezd beszélgetni az unokájával, aki veszi a lapot, és belesimul a régmúltba. Néha csodás, szürrealisztikus elemek keverednek a történetbe, máskor beláthatatlan következményei lesznek a változásnak. A novellák kevés szóval, de annál találóbban jellemeznek embereket, helyzeteket, viszonyokat, miközben a humor, az irónia és a szeretet, de a kegyetlenség sem hiányzik belőlük.
Az írásokon néhol érződik az alkalmiság, hiszen a kötet gerincét két olyan novellafüzér adja, melyek eredetileg egy heti- és egy napilapban láttak napvilágot. Máskor meg úgy tűnik, a címadás túl erős kényszerítő erővel bírt, ugyanis az egyik sorozat minden egyes darabjának egy-egy állat adja a címét - mint Tigris, Bálna, Pók vagy Paradicsommadár, a másiknak meg egy-egy tárgy - például Smirgli, Rovar, Szobor, Busz, Kabát.
A könyvek ráadásul szemet gyönyörködtetőek, a borítók egy-egy fiatal képzőművész munkáját dicsérik, a versekét Sipos Eszter (Kész a kávé! 2005), a novellákét Kiss Márta festette (Hétköznapi csodák sorozatból a Tavasz, 2009).
LACKFI JÁNOS: VÉLETLEN | ||
csomizom a ruciba a habtestem tinibugyi gumija bemélyedten kukisali parival az étrendem szoli moci tekila az én trendem koviubi pörivel a kedvencem | lekipali csokival jaj vétkeztem fusizik a fatim is a műhelyben vegyigyümi üviben a sparhelten depizik a szaniban a mutterchen dobi cigi dugiba a farzsebben | könyi szivi nehari ha tévedtem lityi-lötyi pasival azt végleg nem vidikazi zacsiban a víkendem csörizi a telimet a véletlen |
Jolsvai Júlia