Nem a meleg szex a lényeg

Meleg nevelődési regényként tartják számon Alan Hollinghurst A szépség vonala című könyvét, pedig a főszereplő srác parkban és strandkabinokban bonyolított szerelmi élete csak mellékszál. Nick lehetne hetero is. A lényeg, hogy szegény bölcsész létére dühödten vágyik a kokóval és kaviárral doppingolt gazdag toryk ízléstelen életére, és ennek eléréséért mindent felad magából. Ennek a drámája A szépség vonala. Figyelemreméltó könyv; olyan, amin órákon át lehet vitatkozni. A nyolcvanas évek Angliájának A nagy Gatsbyje.

Alan Hollinghurst: A szépség vonala, Scolar Kiadó, 2011, 488 oldal, 3450 Ft (ford.: Berta Ádám)

A főszereplő, Nick Guest tipikus lézengő bölcsész. Az egyetem után egy volt diáktársának gazdag családjához költözik a Notting Hillre. A felső tízezerhez tartozó konzervatív Fedden-család élete fényűző partik és nyaralások sorozata. Tudják Nickről, hogy meleg, de nem feszegetik. Nicknek pedig jobban imponál a család, minthogy tudomást venne róla, hogy ő csak megtűrt házibarát.

Nick diszkréten bonyolítja a kalandjait, ismerkedik a melegek titkos életével. A regénynek ez a szála is tagadhatatlanul érdekes, például furcsa belegondolni abba, hogy a nyolcvanas években Londonban egy meleg szerelmespárnak egyszerűen nem volt más lehetősége, ha szexelni akart, csak a sötét park. Az is érdekes, hogy ugyan nyilvánvaló, Nick két szerelme is AIDS-ben sorvadt el, a betegség nevét egyszer sem mondják ki. Végig lehet követni, ahogy Nick egyre nyitottabban kezeli homoszexualitását, bár ebben egy idő után része van a nagy mennyiségben fogyasztott kokainnak is.

Feddenék nem törődnek Nick homoszexualitásával, egészen odáig, amíg a tory képviselő családfő egyéb botrányai miatt rá nem terelődik a sajtó figyelme a kis házibarát szexuális irányultságára. Akkor elszabadul a pokol. Az író remek filmszerű jelenetekbe sűrítve mutatja meg a gazdagok álságos struccpolitikáját és felszínes gőgjét (egyébként készült is BBC-tévésorozat a történet alapján). Ha nyílt plénum elé kerül, akkor a homoszexualitás kínos, de ha nincs kimondva, akkor a Fedden-család a tolerancia mintapéldánya.

Részletek a regény alapján készült BBC-sorozatból

A regény igazi feszültsége azonban nem itt van, hanem Nick Guest fejében. A szépség vonala négy évet fog át Feddenék és Nick életéből, és ez alatt a négy év alatt a fiú egyszer sem veszi észre magát. Nem albérlő, de nem is családtag, a kettő között lebeg valahol a megalázó űrben ("vendég", ahogy a neve utal rá). Később sem akadályozza a büszkesége, hogy gazdag szeretője tartsa el őt. Törleszkedése a családhoz, gyáva meghunyászkodásai ellenszenvesen gerinctelenné teszik. Az a furcsa, hogy negatív nevelődési történetnek sem könnyű magyarázni a regényt, mivel Nick az elején sem ártatlan, eleve Feddenék bűvöletében él. Bukása várható, mégis pofon üt, mert nem úgy és onnan jön, ahogy számítasz rá. Pont ezért a regény vége izgalmasabb, mint az eleje, annak ellenére, hogy végig tele van sokatmondó jelenetekkel (a képviselő vidéki kampányolása a csizmadobálással például, vagy mikor a benyomott Nick felkéri táncolni a Vasladyt az egyik puccos bulin). Az író objektíven, hidegen mesél; nem foglal állást sem Nick mellett, sem ellene (a film sokkal érzelmesebb).

A fordítás zavarba ejtő: nem gördülnek, helyette valahogy furán, kopogva kacskaringóznak a mondatok. Lehet, hogy a műfordító (Berta Ádám) így akarta visszaadni az eredeti erősen irodalmi stílusát? Mindenesetre egy csomószor előtűnik a magyar szöveg alól az eredeti, olykor idegenül hat a mondatszerkezet, furcsák a szavak (egy példa: az "anyabaszó" szó magyar szövegben érdekesen hat). És egyet biztosan érdemes lett volna megfontolni: a "camp" kifejezést nem fordították le, és ami valóban kár, nem is fűztek hozzá magyarázatot, pedig önmagában a campnek mint esztétikai problémának a karrierje is jól fémjelez egy korszakot. Ezen is érdekes lenne vitatkozni: mi a jó választás?

A szépség vonala 2004-ben megkapta az angolok legfontosabb irodalmi díját, a Man Bookert. Valószínűleg nem csupán azt díjazták, hogy a könyv plasztikusan mutatja be egy kor elitjének morális és esztétikai választásait, de azt is - vagy még inkább azt - , hogy az író öntudatosan, cseppet sem szégyenkezve ír egy meleg fiú szexualitásáról.

Dömötör Ági