Több mint retro, kevesebb mint korrajz - Tóth Olga első regényéről

Egy szociológus regényt ír az általa jól ismert korról - ráadásul ez a kor a 60-as évek: a Bambi, a táskarádió és a pöttyös szoknya kora. A Csupasz nyulakban elfért volna több szociológia, de alapvetően elgondolkodtató, igényes szórakoztató irodalom, amely a korszak egyik alapproblémájával, a nők helyzetével foglalkozik egy leányanya és éltanuló húga sorsán keresztül.

Tóth Olga: Csupasz nyulak, Ulpius-ház, 2011, 200 oldal, 2999 Ft

A Csupasz nyulak-at már az a tény is érdekessé teszi, hogy egy szakmailag elismert szociológus, Tóth Olga a szerzője. És ha még ehhez hozzávesszük a különleges témaválasztást, még tovább fokozódik a kíváncsiságunk.

Általában izgalmas kísérletek születnek abból, amikor valaki egy szakmával a háta mögött kipróbálja magát a regényírásban is: ügyvédek (John Grisham) vagy történészek (Caleb Carr) számtalanszor bizonyították már, hogy a nem-irodalmi pályán eltöltött évtizedek remek alapanyagai lehetnek az igényes szórakoztató irodalomnak. A Csupasz nyulak ezekhez a populáris szövegekhez sorolható: elgondolkodtató, alapos, korrekt szórakoztató regény, mely egyszerűen és közérthetően kísérli meg feltárni az 1960-as évek Magyarországának egy olyan problémáját, melyet a felszínes retróőrület még inkább elfed.

A Csupasz nyulak-ban két nézőpontból leshetünk be egy kicsit a kor egy tipikus családjának életébe: a megesett Eszteréből és éltanuló húgáéból, akik egy zsarnok anya és egy közömbös apa miatt szenvednek. Mintha két lány naplóját olvasnánk: őszintén, nyíltan beszélnek az őket emésztő problémákról, a néha reményt adó apró örömökről. Mindketten szenvednek az 1960-as évek gazdasági és társadalmi problémáinak tüneteitől: a zsúfoltságtól, a prüdériától, a magánélet hiányától. Belső monológjaik egymást folyton meg-megszakítják, és bár tipográfiailag egyértelműen elválasztható a két szólam, mégis alapvetően összecsúsznak. Mintha ugyanazon személy kamaszkori és leányanyai vallomását olvasnánk. Ez pedig - ha lehet - még nyomasztóbbá teszi a Csupasz nyulak hangulatát: mintha Eszter sorsa kódolva lenne már az éltanuló húg életébe is.

Azonban míg a megesett Eszterrel könnyű azonosulni, és alapvetően jól felépített a karaktere, a húg alakja üresre és sablonosra sikeredett. Természetesen vannak olyan 14 évesek, akik bármiben, amiben csak kipróbálják magukat, a legjobbak bizonyulnak - legyen szó akár úttörőtáborról, akár kémiáról, orosz nyelvről vagy éppen prózaírásról. A húg figurája akkor a legélettelibb, amikor gyomorgörcsbe rándulva, idegesen hallgatja az egymást gyűlölő szülők rendszeres veszekedését. A "szerzői szándék" persze érthető: a szeretetéhes gyerek kiemelkedő eredményeivel akarja elérni, hogy - ahogyan az iskolában és Csillebércen - otthon is észrevegyék, megbecsüljék. Az iskolai sikerek azonban annyira valószínűtlenül sűrűek, hogy nincs idejük megérni a szövegben, így némileg hiteltelenné teszik a karaktert is.

A Csupasz nyulak története többek között emiatt is néhol szétesik, sokat veszít abból a különleges és lebilincselő hangulatból, melyet egyébként ügyesen újra és újra felépít. Tóth Olga szövege feszes, mellőz mindenféle (a műfajra egyébként nagyon is jellemző) fecsegést. Az ábrázolt problémát jól ismerő szociológusként realistának tűnő és hatásos képet fest a 60-as évek leányanyáinak és lányainak helyzetéről. Azért csak realistának tűnő - és nem realista - képet, mert az évtized hangulatát meghatározó elemek kifejtése eléggé hiányos: a Csupasz nyulak ugyanis több szociológiát is elbírt volna.

Különösen hiányozhatnak ezek a részek azoknak az olvasóknak, akik nem élték meg a 60-as éveket. Címszavakban ugyan felidéződnek a kor emblémái (például a szolgálati lakás, a párttagság, az ideálisnak vélt családkép, a főbérlők, az úttörőtáborok), de jól esett volna kicsit hosszabban is olvasni ezekről egy olyan írótól, aki nemcsak szubjektív emlékképekkel, hanem empirikus tudásanyaggal is rendelkezik a korról.

Varga Betti