Tabea Zimmermann „Játéka egyszerre bizonyult a tökéletes szabadság és a tökéletes rend ideális megvalósulásának” - pár éve így méltatta egy lelkes hangú magyar kritika a német brácsaművészt, aki szerencsénkre rendszeres, visszatérő vendége a hazai koncerttermeknek. Pályafutása első szakaszában számos nemzetközi zenei versenyt megnyert, s ezek sorában 1984-ben éppenséggel Budapesten is első helyezést ért el. A Fekete-erdei Lahr szülötte az együttmuzsikálás szenvedélyes elkötelezettje: „mindenekelőtt közvetlen kapcsolat kialakítására törekszem a zenésztársaimmal – a hangszerem, a hangszerjátékom által.”
Várdai István ugyan csak alig pár héttel van túl a harminckettedik születésnapján, de mégis már jó ideje korunk egyik legkeresettebb és legjelentősebb csellistájának számít. A versenygyőzelmek sorát követően, mely sorozatot az ARD müncheni nemzetközi csellóversenyén aratott diadallal zárta le, a pécsi születésű fiatal művész napjainkban Londontól Tokióig szerte a világban koncertezik felbecsülhetetlen értékű Stradivari-csellója társaságában – és mindeközben ő a hazai hangversenyélet egyik főszereplője és fáradhatatlan motorja is. Motorja, hiszen Várdai pár éve – Baráti Kristóffal közösen – irányítja a Kaposfest működését, és nem mellesleg a Virtuózok egyik zsűritagjaként új fiatal tehetségek felfedezésével is gyarapítja tevékenységeinek terjedelmes listáját.
A Héja Domonkos által vezényelt koncert első felében Richard Strauss zenekari kíséretes F-dúr románcát játssza Várdai, míg Zimmermanntól Bartók Brácsaversenyét hallhatjuk majd. A második részben azután együtt muzsikál a két szólista és a Concerto Budapest együttese: Richard Strauss Don Quixote című szimfonikus költeményét, azaz lovagi témára írt fantasztikus változatait előadva, ahol a cselló Cervantes regényének címszereplőjét, míg a szólóbrácsa a botcsinálta, ám annál hűségesebb fegyverhordozó, Sancho Panza alakját idézi elénk.
A koncertről bővebben ide kattintva tájékozódhat.