A három egyéni kategória közül a „Kiváló tehetséggondozó” kategóriájában a húsz kitüntetett egyike Molnárné Vámos Katalin, az Óbudai Árpád Gimnázium magyar nyelv és irodalom, valamint orosz és angol szakos, szakvizsgás vezetőtanára, Mentor szakirányú mesterpedagógusa, az osztályfőnöki munkaközösség vezetője, a humán munkaközösség tagja. A tanárnő 1986 óta büszke pedagógusa a kiváló gimnáziumnak, ahol számos neves tudós, művész, sportoló és közéleti ember nevelkedett.
Ennyi év fáradtságot nem ismerő munkája – szakköri foglalkozások, műhelymunkák, elemzések, feladatlapok, ismertetők készítése, iskolán kívüli színház- és kiállításlátogatások, irodalmi séták szervezése, irodalmi versenyekre való felkészítés, fiatal tanárok mentorálása – után miből merít újból és újból erőt, érez motivációt a tehetséggondozó tevékenység folytatására?
Egyrészt a gyökereimből táplálkozom, hiszen vidéki pedagóguscsaládból jöttem, ahol megtapasztaltam a közösségformálás erejét és fontosságát, az „anyáskodó” szemlélet hasznát és a hitet, hogy csak a kitartó munka hoz eredményt.
Másrészt a tehetséges, érdeklődő, a plusz feladatokat és a küzdést is szívesen vállaló, jó eredményeket elérő diákjaim adnak erőt, jelzik, hogy ezen az úton kell közösen továbbmennünk.
A harmadik motiváló tényező az a kiváló iskolai közösség, melynek támogató, egymásra figyelő és egymást segítő tagja vagyok. Sokat jelent számomra volt tanítványaim elismerése csakúgy, mint pedagógus társaim és igazgatóm együttműködése, bátorítása munkánk folyamatos megújítására, az új módszerek felkutatására és alkalmazására. Fontosnak tartom a példamutatást, és szerencsére szakmai környezetem nyitott és támogató ebben. Öröm megtapasztalni, hogy a fiatal tanárok és tanárjelöltek is milyen szívesen kapcsolódnak bele ebbe az újító munkába, valamint jó érzés tudni, hogy a következő pedagógusgeneráció szintén ebben a szemléletben fogja folytatni tevékenységét és a tehetségek gondozását.
A sok munkát, tanórákon kívüli jelentős időtartamú elfoglaltságot hogyan fogadja a család?
Három fontos, velem azonos értékrendet valló férfi van mellettem, akik mindenben támogatnak: a férjem és a két fiam. Nagyon örültem, hogy a díj átadásakor mindhárman ott lehettek, ők voltak a leglelkesebb tapsolóim és büszkék rám. Egyszer egy diákom azt kérdezte a kisebbik – már ő is egyetemista – fiamtól, hogyan viselik, hogy ilyen sok időt vagyok az otthonon kívül. A fiam azt válaszolta, hogy a mama mindig azt és annyit adott a családnak, amit és amennyit kellett. Számomra akkor és azóta is ez igen fontos, meghatározó és megnyugtató.
Hűséges típus vagyok: egy férj, egy család, egy iskola. Ugyanakkor dinamikus egyéniségemből következően képes vagyok a megújulásra, nem a kiégett, keserű pedagógus szemléletét képviselem. Hiszek abban, hogy személyes példámmal is tudom bizonyítani az új szakmai utak sikerét, és tanártársaimmal együtt továbbra is hozzájárulunk a tehetségek megtalálásához és gondozásához, a pálya sikeres műveléséhez és iskolánk eredményes működéséhez.
Nagy megtiszteltetés számomra, de egész iskolai közösségünk számára is ez a díj.
További sikerekben gazdag pályát, eredményes tehetséggondozást kívánunk!