A halloween gyökerei egészen az ősi kelták hiedelemvilágáig nyúlnak vissza, később összemosódtak az ókori Róma pogány szertartásaival, majd a kereszténység elterjedésével a Mindenszentek napja vette át a helyét. A rossz szellemeket elűző pogány rítusokat hagyományosan október 31-én tartották, míg a keresztény megemlékezést III. Gergely pápa november 1-re időzítette.
A kelták azért ünnepeltek október végén, mert hitük szerint az volt az év utolsó napja, az egyház pedig azért igazodott ehhez, mert nem akarta betiltani az ősi szokásokat: megelégedett azzal, hogy feledésbe merültek. Az időzítés arról árulkodik, hogy ördögűzés ide, apostolok oda, az egyház pontosan tudta, a Mindenszentek napja hézagmentesen illeszkedni fog az akkori emberek hitvilágába.
Írországban a keresztény tanok jól megfértek a pogány szokásokkal, így az október 31-i és a november elsejei ünnep párhuzamosan élt tovább: előbbit All Hallow’s Eve-nek, utóbbit All Hallow’s Day-nek nevezték el. Innen terjedt el és kapta nevét később a halloween, melynek legontosabb jelképe, a töklámpás (jack-o’-lantern) is egy ír legendából ered.
A legendának számos változata létezik, de mindegyikük egy részeges ír kovácsról, Jack O’ Lanternről szól. Jack, példamutató földi élete után, a menyország ajtaján még csak be sem kopoghatott, ugyanakkor pokolra sem juthatott, hiszen az ördögöt is magára haragította. Később a sátán megszánta: Jack azóta a kivájt takarmányrépában izzó parázs fényénél keresi az örök megnyugvást.
A legendában szereplő takarmányrépát az Amerikában őshonos, látványosabb és könnyebben kivájható sütőtök váltotta fel, a halloween az USA egyik legfontosabb ünneppévé vált, a töklámpás pedig elindult világhódító útjára. Nálunk a többség még mindig ellenérzéssel fogadja, pedig halottak napján a hívők is az üdvösségre váró szeretteik lelkéért imádkoznak.