A New Yorkban élő, izraeli származású fotós komplett társulatokat kért meg arra, hogy omoljanak össze a szeme előtt. Na nem külön-külön, inkább együtt, nagy közös halomban fotózta a teljesen ellazult táncosokat. Ennek lett az eredménye az az egészen különleges képsorozat, amelyből új dolgokat tudhatunk meg a táncosokról.
Arieli sosem azt kutatja, ami a reflektorfényben van, inkább olyat akar megmutatni a tánc világából, ami rejtve van, ezért a színpadon szinte sohasem láthatjuk. "Valami privátot, valami igazán személyeset" - mondja.
Ő ugyanis épp azok a lopott, intim pillanatok érdeklik igazán, mikor a táncos abbahagyja a táncot, elengedi magád, és csak a mozdulat lehetősége marad ott az ernyedt tagokban. Így mindössze annyit kért a modellektől, hogy legyenek teljesen mozdulatlanok, és ne féljenek összegabalyodni a többiekkel. A testekből álló „élő szobrokat” viszont nem ő komponálta, azokat organikusan, többnyire beszéd nélkül alakították ki a neves kortárs tánc társulatok.
Ennek köszönhetően mindegyik testkupac egyedi lett, ami Arieli szerint szépen kifejezi a fotózott társulatok karakterét. „A táncos egy különleges fajta, a társulat pedig egy olyan hely, ahol nagyon szorosan összekötik a sorsukat. Együtt alkotnak, gyakorolnak, táncolnak és utaznak” – mondta Arieli, aki az egyéni kreativitás és a csoportösszhang közti bonyolult kapcsolatot igyekezett megörökíteni a képeken.
A fotós Flocks című kiállítása április 21-én nyílik meg a New York-i Daniel Cooney Fine Art Galleryben.