Megnyílt az Edith Piaf-emlékkiállítás

Piaf, a párizsi kölyöklány címmel január végéig tartó emlékkiállítás nyílt a francia főváros polgármesteri hivatalában a törékeny termetű, tragikus sorsú sanzonkirálynő halálának 40. évfordulóján.

Az ingyenes nosztalgiatárlatot már a hét végén sűrű tömegben özönlötték el a párizsiak és a külföldi turisták. Százával keltek el a Piaf-életművet megörökítő korabeli felvételek felújított CD-, illetve DVD-kiadásai és a párizsi Nemzeti Könyvtár lemeztárában idén nyáron megtalált, eddig még nem publikált hat ismeretlen Piaf-dal színvonalasan rekonstruált első kiadása.

A Városháza kiállítótermeiben a látogató a párizsi sanzon 147 centi magas óriása életútjának helyszíneit járja végig, páratlan művészi karrierje, magánéleti tragédiái állomásainak legjellemzőbb darabjainak hangjaitól kísérve. Az útvonal a rue de Belleville 72-es számú háztól - amelynek küszöbén állítólag a világra jött (1915. december 19-én egy bárénekesnő és egy utcai bohóc gyermekeként) - a Lannes bulváron lévő utolsó lakásáig tart, amelyben utolsó nagy szerelmével, hűséges rajongójával, a fiatal fodrász fiúval, Sarapóval élt, amíg az alkohol és a kábítószer el nem vitte.

Hivatalosan 1963. október 11-én hunyt el Párizsban. A legenda szerint azonban délvidéki házában érte a korai halál, ahonnan éjjel csempészték vissza a fővárosba barátai, hogy teljesüljön kívánsága: imádott Párizsában szeretett volna búcsút venni az élettől.

A "kis veréb" utcai énekesnőként kezdte kivételes magasságokba ívelő pályafutását. A fővárosi kabarékba bekerülve a Night-Club színpadán, az Amiralban, majd az 1930-40-es évek Párizsának zenei templomában, az A.B.C-ben arat átütő sikereket, s jut el az Olympia pódiumára, amelynek évekig legfényesebb csillaga lesz. Innen indul az Egyesült Államokba, ahol a 40-es évek végén a New York-i Versailles-ban hódítja meg az új közönséget.

A korabeli fotók, plakátok, elragadtatott kritikák, rövid filmfelvételek, élete legnagyobb szerelméhez, a repülőszerencsétlenségben odaveszett Marcel Cerdan bokszbajnokhoz írt szenvedélyes levelei, a megkapóan egyszerű, híres "kis fekete ruha", amelyben a világszínpadokra lépett, és a maga által írt sanzonok zenéje átélhető élményt nyújtanak, hiteles atmoszférát teremtve keltik életre a kivételes adottságokkal megáldott, szenvedély és reménytelenség között hányódó egykori párizsi kölyöklányt.