Hogy mi is valójában a fado, azt inkább csak körülírni lehet, definiálni annál nehezebb. A fado alapvetően keveréke számtalan zenének, hangulata, lelkülete mégis ott gyökerezik a portugál lélekben. Eredetéről számtalan elmélet született, a legelfogadottabb, hogy még a móroktól származik, azok kiűzése után már a portugálok vitté tovább hagyományait.
Napjainkban a kevésbé ismert portugál kultúra terjesztésében minden bizonnyal a fadóé a főszerep: a stílus az elmúlt években hurrikánként söpört végig Európa világzenei színpadain. A nemrégiben elhunyt Amália Rodrigues volt az első díva, akit a fado Portugáliának és Európának adott, az ő nevéhez fűződik a nyelvi és zenei korlátok áttörése.
A Rodrigues-t követő generáció tagja Mísia is, aki művésznevét a Mallarmé múzsájaként, Picasso és Proust barátjaként is emlegetett énekesnőtől, Misia Serttől kölcsönözte. Mísia zenéjén érződik is, hogy már a fado felnőttkorába született bele, mert bár dalai természetesen a fadóban gyökereznek, de a fiatal énekesnő bátran merít a népzene, a jazz, sőt a klasszikus zene hagyományaiból is.
Az eklektikus hangzás ellenére Mísia megőrizte a fado lényegét: azt a nosztalgikus, örömmel és bánattal, szenvedélyekkel és az elmúlás hangulatával kibélelt hangzást, mely általában egy komor vasárnap koraestét övez.
Március 25-én mindenkinek lesz rá lehetősége, hogy a tavasz egyik első napját elégikus hangulatban ünnepelje: Mísia este nyolc órától a Millenárison lép majd fel.