Totón nyerte az első lemezét

Az idei Sziget egyik legemlékezetesebb koncertjét adta Daniele Sepe. A megszállott nápolyi multi-instrumentalista nem szúrt ki az őt csak felületesen ismerő közönséggel: legismertebb számait játszotta, pedig életműve tele van extrém csapongásokkal - free jazz, komolyzene, egyházi énekek, reaggae, hip-hop, tarantella nem csak az életműben, hanem gyakran egy lemezen is jól megfér egymással.

Amikor közvetlenül a koncert után az [origo] afelől érdeklődött tőle, hogy nem válik-e a sikeresség szempontjából kárára, hogy mindent mindennel összekever és így nem kategorizálható a zenéje (a lemezboltok nem tudják, hogy melyik polcra tegyék, s a szaklapok sem képesek eldönteni, hogy a profiljukba vág-e), azt válaszolta, hogy tisztában van ezzel, de mindez nem érdekli. Sepe tudja, hogy minden árunak szüksége van címkére (Budapesten is megdöbbentette a rengeteg utcai reklám, "ártatlanabbnak" gondolta még a számára eddig ismeretlen országot), de ha ez az ára, akkor az ő zenéje ne legyen áru. Mint mondta, egyik meghatározó példaképe, Frank Zappa sem volt kategorizálható, ámbár ő rendelkezett akkora hírnévvel, hogy maga a neve volt a címke.

Kérdésünkre, hogy a világzene utóbbi öt-tíz évben tapasztalt konjunktúráját hogyan értékeli, kifejtette, hogy a világzene elnevezést nevetségesnek tartja (a Sziget világzenei színpadán lépett fel). Mára ez üzleti kategória lett szerinte: a világzenei lemezek a képeslapokat helyettesítik. A "Greetings from Portugal" képeslap helyett ma egy kommersz fado-lemezt vásárolnak a turisták. "Többször okoztam csalódást külföldi koncerteken a nézközönségnek, mert azt hitték: olasz, világzenész, tehát nyilván egy mandolinnal fogja énekelni az O Sole Mio"-t.

"Én a zenét szeretem, nem a kategóriákat" - mondta Sepe, és példának megint Zappát hozta, akinek volt mersze egy koncerten Bartók Concerto-ját is feldolgozni. Sepe maga is komolyzenei képzést kapott, iskolázott hangszeres zenész, klasszikus zenét is játszott pályafutása alatt mindig (utolsó komolyzenei kompozíció kevesebb mint egy éve jelentek meg).

Sepe számára a zene nyelv, amelynek kifejezőeszközei a különböző hangszerek, műfajok, ritmusképletek vagy dallamvilágok, és az tudja érzékletesen kifejezni magát, akinek nagy a "szókincse", sok eszközzel képes élni. A zene zárt nyelv, mint a latin: nincs ország, ahol ezt beszélnék, de közvetítő nyelvnek alkalmas a különböző nyelvet beszélők között. "Ha azt akarom, hogy sok emberhez eljusson, amit csinálok, akkor olyan nyelveket kell választanom, amelyeket értenek, ezért nem írok például operát, mint Ligeti vagy Stockhausen, mert azt a nyelvet ma már senki sem érti."

Az ő számára a zenei hagyomány nem azt jelenti, hogy valamit csembalón vagy teveszőr vonóval adnak elő. Példának az ő koncertje előtti napon fellépő Orquestra National de Barbést hozza, akik Fender Stratocasterrel és szintetizátorral is autentikusak tudnak lenni. A saját nápolyi zenei hagyományai mellett meghatározóak voltak számára a hatvanas-hetvenes évek fordulójának - kamaszkorának - nagy előadói: Jimi Hendrix, Miles Davis, Charlie Mingus, a Led Zeppelin vagy a már említett Zappa. Még egy ok, amiért mindenféle zenét játszik: unja, ha mindig ugyanazt kell előadnia.

Daniele Sepéről sokan nem tudják, hogy bár zenekarai mindig az ő nevén futnak, nem énekes, nem frontember: elsősorban fafúvós hangszereken (szaxofon, fuvola, klarinét) játszik, magyarországi útján pedig vásárolt egy tárogatót, amin ígérete szerint következő lemezein és koncertjein játszani is fog. Koncerten érthető okokból nem, de a lemezeken billentyűs hangszereken is játszik, többnyire pedig a vokálban is felfedezhető a hangja. Legutóbbi lemezén, az Anime Candide címűn fontos szerepet játszik a cimbalom is, amelyen egy román utcazenész, Marian Serban játszik. "Fantasztikus román és bolgár utcazenész-inváziót tapasztalunk az utóbbi években Nápolyban", meséli Sepe, "Serbant is egy ilyen zenekarból szedtem össze. Aztán azzal a lemezzel úgy befutott, hogy ide most éppen el sem tudott jönni."