Freddie Mercury 1991-es halála után gyakorlatilag megszűnt a 70-es és 80-as évek egyik legnépszerűbb brit zenekara, hatalmas űrt hagyva maga mögött a populáris zenében. A hiány legjobban Robert de Niro amerikai színészt és producert kínozta. Az ő fejében fogant meg az ötlet, hogy színpadi művel kellene "feltámasztani" a Queent.
Elképzeléséhez de Niro megnyerte a Queen egykori tagjai közül a gitáros Brian May és a dobos Roger Meadows-Taylor támogatását. (John Deacon basszusgitáros már korábban összerúgta a port e kettővel, s a musical projektbe sem volt hajlandó beszállni.) Ötleteivel tovább gazdagította a producer elgondolását Mark Fisher díszlettervező és Ben Elton színész-komikus. (Utóbbi a Mr. Bean-blődlik szülőapja.)
A darab története 2304-ben játszódik, a Földet egy gyilkos királynő, a Killer Queen uralja (ez is egy korai Queen-sláger címe). Mindenható hatalmával őrködik azon, hogy eltompult alattvalói csak a királynői Gaga zenekonszern termékeit fogyasszák (a konszern neve is visszaköszön a Queen 1983-as slágeréből, a Radio Gagából). Ennek érdekében zenét kizárólag számítógépek állítanak elő, a meghallgatás pedig csakis letöltés útján történhet. A XXIV. század zenei iparága kizárólag ártalmatlan zombie-sztárokat állít elő, a rockzene mélyen eltemetve szunnyad a távoli XXI. században.
Néhány makacs ellenálló, akik a Bohemians névre hallgatnak (ugye ez is ismerős? - az 1975-ös A night at the Opera hatalmas slágere volt a Bohemian Rhapsody) azonban elhatározza, hogy nemcsak a három évszázada letűnt rockzenei dallamokat és szövegeket ássa elő, de magát a szent grált is. Utóbbi nem más, mint Brian May elektromos gitárja, amely a Classic Rock nevű szikla alatt rejtőzik azóta, hogy May 2040-ben egy utolsó, velőtrázó szólót játszott rajta.
És a Queen ma (balra Brian May, jobbra Roger Taylor,
középen Alis Peach, menedzser)
A happy end persze nem lehet vitás; évszázados álmukból újból felélednek a XX. század legjobb Queen-dalai, a We will rock you című "theatrical" bebizonyítja a rockzene fényes diadalát a gépi úton előállított, gépek szájából hangzó vartyogás fölött.
(A theatrical kifejezés May találmánya. Az 55 éves gitáros ugyanis viszolyog a musical szótól. Mint a Die Weltnek nyilatkozva elmondta, a hideg futkos a hátán attól, hogy valaki egy érdekes sztori elmondása közben egyszer csak dalra fakadjon. "A musical nem más, mint a zenei jelentéktelenség kutricája. A rock and roll viszont pontosan ennek az ellentéte: veszély és móka egyszerre." Ezért találta ki a We will rock you műfajának megjelölésére May a theatrical szót.)