Adja magát a kérdés, hogy akkor most színésznő vagy énekesnő is vagy valójában?
Sokáig csak színésznő, de mindig is szerettem volna énekelni. Különben is, mindig azok a művészek voltak a példaképeim, akik nemcsak egy műfajban állták meg a helyüket, így például Grace Jones, Iggy Pop vagy David Bowie - ők mind komplex egyéniségek voltak, és nemcsak egy valamiben voltak tehetségesek. Tehát azt szeretném, ha én is ugyanúgy otthon lennék énekesnőként és színésznőként is.
Hogyan jött a zenekar-alapítás ötlete?
Egészen kisgyerekkorom óta vonzott az éneklés, mindig is szerettem volna kipróbálni. Akkor a musicaleket imádtam, így a Hair-t, a Grease-t vagy a Rocky Horror Picture Show-t. Maga a zenekar viszont csak jóval később jött, mint ahogy a tagokkal is csak véletlenszerűen ismerkedtem meg. A gitárosunkkal a húgomon keresztül Philadelphiában, a másikat a lemezcég ajánlotta, ráadásul voltak már cserék is a csapatban.
A rögtön szembetűnő Patti Smith-hatás mellett kik voltak még azok, akik ihletői voltak a lemeznek?
Igen, Patti Smitht vállalom természetesen, rajta kívül még a Blondie és a Tom Petty & The Heartbreakers említhető. Sok kritikus emlegeti velünk kapcsolatban Courtney Love zenekarát, a Hole-t is, de én sosem hallgattam, inkább csak a csajos attitűd miatt gondolhatják.
És mi lesz akkor a filmezéssel?
Nem hagytam abba, de nálam most egyértelműen a zenéé a főszerep. Forgatni csak akkor fogok, ha tényleg lesz olyan felkérés, ami érdekel. Idén például csak egy szerepet fogadtam el, ez a Catch and Release című film lesz, melyben Jennifer Garner a partnerem. Szeretem a filmezést is, de semmi sem pótolhatja az élő koncertek hangulatát vagy akár a turnékét. Fantasztikus volt látni, ahogy például Berlinben nemrég megőrült a közönség, tíz percig tartó taps, és még sorolhatnám. Ezt szeretjük mi a rockzenében, nem a klisék a fontosak, hanem az emberekre gyakorolt hatás, ami azonnal meg is látszik. Engem egyébként szeretnek a Született gyilkosok óta beskatulyázni a kicsit őrült, nehezen kezelhető lány szerepébe, de nem vagyok olyan, viszont a koncertek mindig be tudnak indítani.
A lemez egy kis független kiadónál jelent meg. Szándékosan történt így, vagy a jövőben szívesen szerződnél esetleg egy multikiadóhoz?
Számomra nagyon fontos volt az, hogy a kiadómnál hasonló fokú lelkesedést tapasztaltam, mint amilyen bennem is megvan. Rengeteget dolgoznak azért, hogy segítsék a zenekart, pedig egy kis londoni kiadóról van szó. Lényeg, hogy szándékosan választottam a kis kiadót, mert nem szólnak bele semmibe, nálam van a kreatív kontroll, senki nem szól bele, hogy mit éneklek, hogy nézek ki és hasonlók. Már írjuk a dalokat a következő lemezre, és az is náluk jön ki.
Mi várható majd az új albumtól?
Mindenképpen szeretnénk kísérletezni egy kicsit, és elrugaszkodni a mostani hangzásunktól. Az első lemezünket (You're Speaking My Language) három hét alatt vettük fel, semmi időnk nem volt, hogy csiszoljunk a hangzáson valamit. Most remélhetőleg több időnk lesz majd a stúdióban, és más jellegű dalok is becsúsznak majd. Egyelőre azonban decemberig turné, igyekszünk addig megtalálni a közönségünket, hogy aztán a második lemezünk minél több emberhez juthasson el.
Inkei Bence