30 éves a nagy rock'n'roll svindli

Harminc éve játszotta első koncertjét egy Sex Pistols nevű londoni zenekar, amelyről manapság már mindenki tudja, hogy alapjaiban változtatta meg a rockzene térképét, ezt azonban 1975. november 6-án még nagyon kevesen gondolták volna.

Egyre több volt a feszültség a zenekaron belül, főleg Rotten és McLaren között. Utóbbi nehezményezte, hogy a frontember egyre inkább saját álláspontot fogalmaz meg, míg Rotten érezte, hogy nincs sokkal több abban a destruktív imázsban, amit a menedzser erőltetett az együttesre. Amikor aztán a Pistols amerikai turnéra ment 1978 elején, már nem bírta ki a belső ellentéteket, és január 14-én, San Franciscóban Rotten kilépett a zenekarból - ez is maradt a Pistols klasszikus felállásának utolsó koncertje.

Utána ugyan McLaren még megpróbálkozott különféle trükkökkel (The Great Rock 'n' Roll Swindle címmel készített filmet a zenekarról), hogy életben tartsa a mítoszt, de innentől kezdve már tényleg csak az egyre növekvő legenda maradt. Rotten (immár az eredeti nevén) új zenekart alakított, és furcsa módon sokkal előremutatóbb és forradalmibb zenét játszott vele, mint a Pistols. A Public Image Ltd. ugyanis egészen egyedi, egymástól korábban eltérő stílusokat szintetizáló zenéjével már a kísérletezőbb poszt-punk korszak hajnalát jelezte, és bizony hozzá képest a Pistols zenéje inkább tűnik sima, a hatvanas években gyökerező rock'n'rollnak - igaz, annak viszont borzasztó hatásos. Ez többek között megkérdőjelezi azt a sokak által hangoztatott tézist, miszerint McLaren, marionett-figuraként csupána rángatta a Pistols tagjait, hiszen nemcsak Rotten bizonyult sikeresnek a Pistols után, de sokak szerint a zenekar sem támaszkodott mindenben a menedzserre.

Elterjedt nézet még a mai napig, hogy állítólag a Pistols tagjai "nem tudtak zenélni". Ha valaki nem begyepesedett progresszív rockrajongó, akkor tudnia kell, hogy ez ostobaság (na jó, leszámítva Sid Vicoust, de azért ő is becsülettel lejátszotta, amit kell). Az egyetlen Pistols-lemezen, a Nevermind The Bollocks-on ugyanis, többségében jól megírt és jól eljátszott dalok hallhatók. Steve Jones vastag gitárhangzása a mai napig meghatározó, és ki merné tagadni, hogy a Pretty Vacant, a God Save The Queen vagy a Holidays In The Sun a maguk nemében tökéletes rockdalok.

Arról nem is beszélve, hogy a zenekar hatása a mai napig érezhető a popzenében, talán a Kraftwerken kívül nem volt más, ekkora hatású együttes az elmúlt harminc évben. Nemcsak a szigorúan vett punkzenekarokra gondolunk itt, de az egész popszíntér átalakult a Sex Pistols színrelépését követően. Rottenéknek köszönhetően ragadott gitárt szinte mindenki, aki a hetvenes-nyolcvanas évek brit (sőt, nemcsak brit) rockzenéjében fontos volt. Nekik köszönhetően terjedt el a Csináld magad! jelszó, zenekarok ezrei jöttek rá, hogy nem kell elfogadniuk a zeneipar szabályait, nem kell az ismert utat bejárni ahhoz, hogy sikeres legyen egy együttes.

És még a mai napig is érezhető mindez. Ugyan már régóta nem beszélhetünk punkról a szó eredeti értelmében, de még mindig jönnek a háromperces, háromakkordos, torzított gitáros, punkos popdalok. Legjobb példa minderre a legújabb angol üdvöske, az Arctic Monkeys, amely ráadásul szintén kisebbfajta forradalmat indíthat el azzal, ahogy a zeneipar hagyományos útjait megkerülve, az internet segítségével jutott a brit slágerlista csúcsára. Ezzel is bizonyítva, hogy még mindig vannak járatlan utak a popzenében, és ezek felismeréséhez mindig vissza lehet nyúlni a Sex Pistols példájához.

Inkei Bence