Dandy Warhols- és Supergrass-játékunk nyertesei

Két elismert, sikeres zenekar, melyben közös, hogy mindkettő éppen tíz éve jelentette meg az első lemezét. A Supergrassnak egyszersmind az volt a legsikeresebb albuma is, kereskedelmileg akkor volt a zenekar a csúcson, míg a Dandy Warholsnak hat év kellett az igazi befutáshoz. Új lemezeiket mindenesetre szép kis rajongótábor várta világszerte, így nálunk is szívesen nyertek volna sokan - mindez 3-3 szerencsés olvasónak sikerült is.

A kezdeti pszichedelikus időszakát letudva a Dandy Warhols már-már pofátlanul slágeres zenekarrá vált, egy sereg jól eltalált popdallal, ám most tettek egy éles fordulatot visszafelé.

Az Odditorium a korai idők kísérletező zenekarát mutatja megint: slágeresség a minimumra korlátozva, ugyanakkor hét-, kilenc- és tizenkét perces számok is találhatók a lemezen. Ha a DiG! című nagy sikerű dokumentumfilmből indulunk ki, ez lehet egy utalás arra, hogy ők is képesek zavaros és elszállt albumokat csinálni, nemcsak a velük párhuzamba állított Anton Newcombe (Brian Jonestown Massacre). És bár több számból is kihallatszik a zenekar korábbi lemezeit idéző ellenállhatatlanul dallamos power pop, most a tagok mindent megtesznek, hogy ezek néha feleslegesen hosszúra nyújtva, zajos produkcióval a lehető legkevésbé legyenek slágeresek.

A felnőttkorba végleg belépő Supergrass ötödik stúdiólemezét, a Road To Rouen-t Franciaországban rögzítette, és az albumon már semmi jele nincs a korai, zabolátlan pop-punk hangzásnak. A lemezre egyrészt rányomta bélyegét a Coombes fivérek édesanyjának halála, illetve az is, hogy Danny Goffey nevét frivol történetek kapcsán emlegette a bulvársajtó: a dobos feleségével állítólag partnercserés szexet folytatott a Jude Law - Sadie Frost házaspárral.

A Road To Rouen a zenekar első igazán érett lemeze, slágergyanús dalok nélkül, viszont végig egyenletes színvonalú, igényes számokat tartalmaz. Ezek már nem sokban emlékeztetnek az elsőre fülbemászó, korai Supergrass-számokra, hanem fokozatosan lopják magukat a hallgató szívébe. Az egy szem kivételtől, a vicces és rövid Coffee In The Pot-tól eltekintve lassú, dúsan hangszerelt dalokból álló lemez kiválóan illusztrálja a zenekarban meglevő elsőrangú dalszerzői vénát, és a brit popsajtó által istenített jelenlegi sztáregyüttesek közül soknak jelentene megoldhatatlan feladatot egy ilyen színvonalú lemez megalkotása.

Dandy Warhols-CD-t az nyerhetett, aki meg tudta mondani, hogy a Dig!-et Ondi Timoner rendezte. Közülük az alábbiak voltak szerencsések:

Adamek Ágnes
Kiss György
Kovi Tamás

A Supergrass CD-jéhez azt kellett tudni, hogy kicsoda a dobos, Danny Goffey felesége. A válasz Pearl Lowe volt, a nyertesek pedig:

Görföl János
Gondár Eszter
Szabó Norbert

A nyerteseknek gratulálunk, a nyereményüket postán kapják meg.