Gitárral tiltakoznak a nagy öregek

A rock and roll két nagy alakja is protest-lemezzel jelentkezett a héten: Neil Young saját indulatait formálta dalokká, míg Bruce Springsteen régi klasszikusokat dolgozott fel, utóbbi lemezt meg is nyerheted, ha helyesen válaszolsz a 2. oldalon található kérdésre. Rajtuk kívül még egy detroiti szupergrupp és egy magyar tehetség került a látókörünkbe.

Neil Young - Living With War

Várakozások: A torontói születésű Neil Young még a Buffalo Springfieldben tűnt fel a hatvanas években, hogy aztán a Crosby, Stills, Nash & Young supergroup tagjaként kerüljön a legnagyobbak közé. Igazán azonban a hetvenes évek elejétől kezdve kiadott szólólemezei hozták meg számára az elismerést, így például az After The Gold Rush vagy a Harvest rendre előkelő helyre kerülnek a minden idők legjobb albumait rangsoroló listákon, Youngot pedig Bob Dylannel szokás egy lapon említeni a műfaj királyai között. Tavaly beiktatták a Rock And Roll Hall Of Fame-be is, de nem sokkal utána agyi verőértágulat miatt hajtottak végre rajta sikeres agyműtétet. Az idén 60 éves Young sikeresen felépült, és újra dolgozni kezdett, sőt, egy harcos, politikai protest-lemezt ígért.

Eredmény: Ahogy azt Young ígérte, a Living With War elsődleges témája George W. Bush, de természetesen nem az elnök dicséretét zengi. Az iraki háború, a Katrina hurrikán utáni szerencsétlenkedés és az egész depressziós amerikai közhangulat a lemez elsődleges témái, Young pedig nem saját szempontjait állította középpontba, hiszen ő maga tette meghallgatóvá az egész albumot honlapján, még jóval a hivatalos megjelenés előtt. A protest album zeneileg viszont nem igazán idézi a hatvanas évek nagy folkos elődeit, hanem egy korrekt rocklemezt hallunk. Youngot azért nem ragadja el teljesen az indulat, még az olyan vádiratok is, mint a Let's Impeach The President (Vonjuk felelősségre az elnököt) sem fulladnak bele az epébe és a vitriolba.

Kinek ajánlható: Az antiglobalisták mellett a klasszikus rockzene kedvelőinek ugyanúgy, mint annak, aki arra kíváncsi, hogy milyen, amikor egy kanadai szidja az amerikai elnököt.

Olyan, mint: Egy rockos, ifjonti hévvel zenélő Bob Dylan.

Bruce Springsteen: We Shall Overcome (The Seeger Sessions)

Várakozások: Egy másik nagy öreg, aki protest albummal állt elő. Bruce Springsteen viszont nem saját dalokkal, hanem a hatvanas évek legendás folkharcosa, Pete Seeger dalai előtt tisztelgett. Az előzmények 1997-be nyúlnak vissza, a Boss ugyanis akkor rögzített dalokat egy Seeger előtt tisztelgő válogatásalbumra, és ezek visszatekintve annyira felvillanyozták, hogy úgy döntött, egy egész lemeznyit vesz fel Seeger dalaiból. Összegyűjtött néhány vendégzenészt, akikkel két nap alatt összerántott egy albumra való anyagot.

Bruce Springsteen a családdal

Eredmény: Ahogyan azt Springsteen is hangsúlyozta, ez nem szokásos stúdióalbum, hanem mindenféle próbálás nélkül rögzített spontán, élő zenélés, annak minden előnyével és hátrányával. Akik a tökéletes stúdióhangzásra esküsznek, nyilván felszisszennek majd, amikor Bruce néha félrepenget, de az egész produkciónak pont ez az egyik legfőbb bája. A We Shall Overcome jó értelemben vett, felszabadult kocsmazenének is felfogható, ami végül is a folk lényege volt.

Kinek ajánlható: Lehet, hogy a Boss korábbi rockalbumainak hívei csalódni fognak, de ha másfajta várakozásokkal tekintenek az album elé, lehet, hogy ez a csalódás kellemes lesz.

Olyan, mint: Titokban rögzített örömzene az ötvenes-hatvanas évek Amerikájából, klasszikus dalokkal.