Naptár és biztosítótű

Tavaly novemberben volt 30 éve, hogy első koncertjét játszotta a Sex Pistols, és egy év elteltével most újabb kerek évfordulót ünnepelhet a legendás punkzenekar. 1976. november 26-án jelent meg ugyanis az együttes első kislemeze, az Anarchy In The UK, amely a mai napig a műfaj egyik legismertebb száma. Ennek kapcsán számba vettük a punk rock történelmének legfontosabb dátumait, melyek talán önmagukban is mind-mind megérnének egy megemlékező cikket, de most egy összeállításba kerülnek be.

1974. március 31.

Noha a punk igazi tömegbázist először Nagy-Britanniában alakított ki, és a brit színtérhez fűződnek a leghírhedtebb sztorik is, mégiscsak Amerikából indult. Ezen a napon játszotta első koncertjét a New York-i CBGB nevű klubban egy Television nevű zenekar, melynek sikerült meggyőznie a klub tulajdonosát, hogy adja nekik a vasárnap estét, és onnantól kezdve a hét utolsó napján a Tom Verlaine vezette együttes lett a klub rezidens zenekara.

Mindez azért fontos, mert akkortájt kevés olyan helyszín volt, ahol a város induló zenekarai fellépési lehetőséget kaptak volna, a Television azonban megnyitotta az utat az "utcai" együttesek előtt. Noha maga a Television nem nőtte ki magát olyan ismert zenekarrá, mint amilyen később a Ramones, a Blondie vagy a Talking Heads lettek a CBGB-ből induló kollégák közül, a jelentősége mégis letagadhatatlan. Egyrészt zenei szempontból, hiszen a Television 1977-es bemutatkozó lemeze, a Marquee Moon minden idők egyik legfontosabb gitáros albuma, és a lemezen hallható kettős gitárhangzás számos zenészre volt hatással. Másrészt rövid ideig, de tagja volt a zenekarnak az a Richard Hell is, akiről állítólag Malcolm McLaren is mintázta Johnny Rotten figuráját, vagyis a tüsifrizurát, a tépett trikót és a bőrdzsekit - ne feledjük, hogy ekkor a glamkorszak színpompás kosztümjei volt a rockzenekarok "egyenruhája". Sőt, a heroinnal is flörtölő Hell nihilista világnézete is rövidesen általánossá vált a punkzenészek között, Blank Generation (Üres nemzedék) című, már a Heartbreakers élén írott dala pedig a korszak egyik himnusza lett.

Amint a Television megvetette a lábát a CBGB-ben, előbb a közönség sorai közt, majd a színpadon is feltűntek a többiek: augusztusban a Ramones és a Blondie, a következő februárban pedig a Patti Smith Group. Onnantól kezdve már nem volt megállás, és hamarosan a CBGB egy teljes új zenei generáció bölcsője lett, és először New Yorkon belül terjedt az ismertsége, de hamar híre ment a városon kívül is, és az új idők új hangjaira fogékony britek is a CBGB-re vetették vigyázó szemeiket. Ez nem jelenti azt, hogy New Yorkon kívül ne lettek volna másutt zenekarok, amelyek ezzel párhuzamosan ne kísérleteztek volna új formákkal, de mégis ez a metropolisz vonzotta magához a legtöbb fontos előadót, és itt alakult ki a leginkább egységesnek mondható színtér.

1975. november 6.

Miközben Amerikában egymás után tűntek fel az izgalmas, új zenekarok, addig a brit rockszíntér mintha megmerevedett volna. A slágerlistákon évek óta ugyanazok a nevek váltották egymást, és a népszerű zenei irányzatok (diszkó, progresszív rock, MOR pop, stb.) semmit nem fejeztek ki a szigetországra akkoriban jellemző közhangulatból: a háború utáni konszenzusos brit politika csődjéből, a romokban heverő gazdaságból vagy az egyre élesebb társadalmi feszültségekből. Ekkorra már a jóléti állam csak álom maradt, és a kudarcért leginkább felelős baloldali kormányzattal szemben szükségszerűen megerősödött a brit szélsőjobb is. Ez a Nagy-Britannia azonban nem köszönt vissza sem a Bay City Rollers, sem Gary Glitter, sem pedig David Essex slágereiből, a más utat járó zenekaroknak viszont esélyük sem volt, hogy üzenetüket szélesebb rétegekhez is eljuttassák.

Hiszen ekkor már létezett egy rendkívül aktív pubrock-színtér, amely azt a "vissza az alapokhoz" szellemet tette magáévá, amely később a punkra is oly jellemző lett. Működött már a később népszerűvé váló együttesek közül a Stranglers, és 1975. november 6-án először lépett Sex Pistols néven színpadra a korábban Swankers néven nyomuló együttes. Johnny Rotten, Glen Matlock, Steve Jones és Paul Cook mögött pedig ott állt a már említett Malcolm McLaren, aki korábban New Yorkban töltött több évet, és az ott szerzett tapasztalatait felhasználva irányította a Pistols karrierjét. Mind az image, mind pedig a zene nagyrészt az amerikai minta alapján lett kitalálva, ám provokatívabb és direktebb formában, továbbá hatással volt rá a hatvanas évek brit garázsrockja, illetve a hetvenes évek korai glam rockja is.

Bár a banda első koncertje még csekély érdeklődést váltott ki, eleinte meg is maradt az art school klubok vonzáskörében, de a következő évre már szép lassan hírnevet szerzett városszerte, és rövidesen már ez a négy fiatalember alkotta a leghírhedtebb, és éppen ezért legnépszerűbb londoni punkegyüttest. És miközben a Pistols botrányai okán egyre nagyobb nyilvánosságot kapott, a nyomában kinőtte magát a többi, frissen alakult brit punkegyüttes is.