A halhatatlanság nem jár mindenkinek

Több mint két évtized óta minden évben beválasztanak féltucatnyi zenészt és együttest a rock and roll hírességek csarnokába. A kiválasztott előadók személye rendszeresen vitákat indukál, és van néhány meglepő hiányzó is, utóbbiakból össze is gyűjtöttük ,a talán legjobban hiányzó tizet.

Ahogy az minden év márciusában lenni szokott, most is beiktatták a rock and roll legfrissebb halhatatlanjait a hírességek csarnokába (Rock and Roll Hall of Fame), és a ceremónia idén is a szokásos kerékvágásban zajlott: a New York-i Waldorf Astoria Hotelben tartott ceremónián igazi világnagyságok méltattak hasonlóan igazi világnagyságokat a rendkívül elegáns közönség előtt. A beiktatott zenészek kis szobrocskákat kaptak, akár az Oscar-gálán, és ezzel jelképesen bekerültek a Hall of Fame-be, amely helyileg Cleveland-ben található, együtt a Rock and Roll Múzeummal.

A gála idén sem telt kisebb bonyodalmak nélkül. Tavaly a Blondie egymással perben-haragban álló tagjai produkáltak egy igen kínos jelenetet, míg a Sex Pistols, csak egy nem túl kedves levéllel képviseltette magát, idén pedig az keltett feltűnést, hogy a Van Halent olyan tagok képviselték, akik már nincsenek is a zenekarban, míg a Ronettes vezető énekesnője, Ronnie Spector mindent megköszönt az égvilágon mindenkinek, Chertől a PR-osáig, de mélyen hallgatott volt férjéről, az együttest naggyá tevő producerzseniről, Phil Spectorról.

Idén egyébként Patti Smith énekesnőt, a Ronettes triót, a Van Halen, az R. E. M. és a Grandmaster Flash and The Furious Five együtteseket iktatták be a Hall of Fame-be, mely választásokkal tulajdonképpen nehéz vitatkozni, de mint minden évben, a kiválasztottak személye idén is megosztotta a közönséget. Leginkább a hiphop egyik keresztapja, Grandmaster Flash és együttese okozott vitákat, ugyanis sokan érveltek azzal, miszerint a hiphopnak semmi köze a rock and rollhoz, éppen ezért rappereknek sincs helyük a műfaj halhatatlanjai között. Erre mások azzal érveltek, hogy eleve lehetetlen pontosan meghatározni, mi is a rock and roll, és ha korábban már beiktattak olyan előadókat, mint a Funkadelic, a Talking Heads vagy a Black Sabbath, mely zenekarokban csak annyi a közös, hogy egyik sem hasonlít, egy kicsit sem Chuck Berryre. Mivel pedig a hivatalos kiírás szerint azok az előadók kerülhetnek be, akik "jelentős mértékben hozzájárultak a rock and roll kialakulásához, fejlődéséhez és megörökítéséhez", semmi sem utal arra, hogy pont itt kéne meghúzni a választóvonalat, hiszen még a műfaj legádázabb ellenségei sem tagadhatják el a raptől, hogy sok újat hozott a zenébe. Mindenesetre így gondolkodtak a zsűri tagjai is, és harmadik nekifutásra beengedték Grandmaster Flasht és a Furious Five-ot az elit klubba.

A fent említettnél van egy még komolyabb kritérium is a halhatatlanná avatáshoz, és ez pedig a produkció időt álló mivolta. Ezt úgy próbálják eldönteni, hogy eleve csak 25 évvel az első megjelent lemeze után lehet jelölni előadókat, tehát idén, az 1982-ben, illetve korábban debütálók indulhattak harcba a jelölésért. Az már kevesebb sajtóvisszhangot kap, hogy összesen négy kategória létezik: a hírek szinte kizárólag csak az előadói kategóriáról szólnak, de emellett válhatnak halhatatlanná nem előadók (tehát dalszerzők, producerek, újságírók és más zeneipari emberek), korai hatások (a rock and roll előtti korszak nagyhatású zenészei, így például Billie Holiday vagy Louis Armstrong) és kísérő zenészek is tagjai lehetnek a rock and roll elismert nagyságainak.

Évente egy szakértőkből álló bizottság állítja össze a jelöltek listáját, a javasolt előadókról pedig egy, körülbelül nyolcszáz fős zsűri szavaz (köztük főként újságírók és a zeneipar képviselői), és a szabály szerint a szavazatok több mint 50 százalékát begyűjtő előadók kerülnek be a hírességek csarnokába - évente öt, hat vagy hét új taggal gyarapszik az illusztris társaság.