Látta valaki Fatboy Slimet? - tíz évvel a big beat után

Már tíz éve annak, hogy létrejött az elektronikus tánczenék és a rock eddigi legsikeresebb házassága, a big beatnek keresztelt, főként a rafináltan felhasznált hangmintákra épülő irányzat. 1997-ben ismerte meg a világ a Chemical Brothers és Fatboy Slim nevét, és ebben az évben lett első kategóriás sztár a Prodigy. Mi volt a big beat jelenség titka, és mi történt azóta?

1. Fatboy Slim
Norman Cookot aligha kell bemutatni, de karrierje önmagában is példa arra, milyen jól megfér egymás mellett a rock és a techno. A mindennemű elektronikától mentes, 100 százalékig gitárpop zenekar, a Housemartins basszusgitárosából pár év alatt ünnepelt DJ-vé váló Cook számos alteregója közül végül Fatboy Slim lett a nyertes, így ma már így többen is ismerik, mint a polgári nevén.

Cookot 2000 őszén hagytuk magára, amikor igazi világsztárként dobta piacra harmadik albumát a sztárközreműködőkkel felvett Halfway Between The Gutter And The Stars-t, mely már jóval kisebb durranás lett az előző albumánál. Onnantól kezdve Cook ismét inkább DJ lett, mint popsztár, és noha egy albumot megjelentetett még azóta (a hamar feledésbe merült Palookaville-t), inkább a lemezjátszók mögött érzi jobban magát, semmint a reflektorfényben. Továbbra is DJ-zik tehát, dance-fesztiválokon továbbra is az egyik legszívesebben látott vendég, de felelős családapaként már vissza kell fognia magát, ha jó példát akar mutatni fiának, Woodynak.

2. The Chemical Brothers
Ed Rowlands és Tom Simons végigharcolták a kilencvenes évek nagy ütközeteit a techno fősodorba kerüléséért, és becsületükre legyen mondva, nem ülnek a babérjaikon, pedig megtehetnék. Miután 1999-es lemezükkel, a Surrender-rel bizonyították, hogy nem szándékoznak ugyanazt csinálni egész életükben, albumaik állandó fejlődésről tesznek tanúbizonyságot, noha tény, hogy egyik azóta készült lemezük sem gyakorolt akkora hatást a világra, mint az Exit Planet Dust vagy a Dig Your Own Hole. Idén nyáron új anyaguk jelenik meg, ők maguk pedig a Sziget Nagyszínpadán lesznek láthatóak.

3. The Prodigy
A ChemBrosszal ellentétben a Prodigy már egy kerek évtizede él a Fat Of The Land dicsőségéből, méghozzá nagyon jól! Hiába jelentetett meg az elmúlt tíz évben egyetlen (!) új stúdióalbumot, hiába nincsenek új számai, amit játszhatnának a rádiók, és hiába tűnik úgy, hogy túllépett a formáción a történelem, a Prodigy népszerűsége megingathatatlan, ráadásul nemcsak nálunk. Egyetlen, felejthető albumot leszámítva túl sok újat nem mutatott Liam Howlett és csapata, ettől függetlenül még mindig képesek megadni a közönségnek azt, amire az vágyik - végül is miért kéne még tovább pedálozni? Mi sem biztos, hogy azt tennénk a helyükben.

Apollo 440 - Stop The Rock

4. Apollo 440
Ma már kis túlzással csak onnét lehet tudni a formáció létezéséről, hogy fellép idén a Szegedi Ifjúsági Napokon. Bár jelent meg az Apollo 440-nak lemeze az elmúlt években, és különböző remixek formájában is lehetett találkozni az együttes nevével, az borítékolható, hogy Szegeden nem elsősorban ezeket hallhatják majd azok, akik kimennek a koncertre, hanem a Status Quo-gitárriffet áramvonalasító Stop The Rock-ot, a Krupá-t és a többi régi slágert.

5. Propellerheads
Nyolc-tíz éve a legfelkapottabb nevek egyike volt: visszahozta a köztudatba a bársonyos hangú Shirley Basseyt, James Bond-betétdalt bíztak rá, Decksanddrumsandrockandroll című albuma a big beat egyik legsikeresebb dobása lett. És azóta mit csinált a Propellerheads? Gyakorlatilag semmit. Alex Gifford és Will White állítólag készül a következő lemezzel, de ennek egyelőre semmi kézzelfogható jele - talán majd pár évvel később, az elkerülhetetlen big beat-reneszánsz idején megjelenik.

6. Bentley Rhythm Ace
Ez a brit duó az egyedüli érv amellett, hogy a big beat és a kilencvenes évek elejének dance-rock fúziós időszaka között van némi kapocs, hiszen Richard March a korszak sikeres csapatától, a Pop Will Eat Itselftől érkezett. A Bentley Rhythm Ace szellemes hangmintákkal teli debütálása és a remek klippel megtámogatott slágere (Bentley's Gonna Sort You Out!) után felkapott lett brit tánczenei körökben, de második albuma, a 2000-es For Your Ears Only óta egyáltalán nem hallatott magáról.

Bentley Rhythm Ace - Bentley's Gonna Sort You Out!

7. Death In Vegas
Végre egy példa arra is, hogyan léphet valaki tovább sikeresen. A Death In Vegas (szintén duó) 1997-ben még a big beat egyik közkatonája volt, Dirt címmel komoly klubslágert is kreált, hogy aztán két évvel később már jelentős váltással csinálja meg legsikeresebb lemezét The Contino Sessions címmel, olyan vendégszereplőkkel, mint Iggy Pop, Bobby Gillespie (Primal Scream), Jim Reid (Jesus and Mary Chain). A visszafogott elektronikával, inkább hangszeres zenével újjászülető Death In Vegas aztán az új évezredben még egy meghatározó slágert szült (a reklámzeneként híressé vált, electroclash hatásokat mutató Hands Around My Throat), aztán szép lassan eltűnt a feledés ködében.

8. Crystal Method
Hogy ne csak britek szerepeljenek az összeállításban, itt az amerikai Crystal Method, amely igazából főként nemzetiségének köszönheti hírnevét: szinte valamennyi, itt felsorolt szigetországi társánál jellegtelenebb zenét csinált, Amerikában azonban hosszú évekig nagy népszerűség övezte ezt a Los Angeles-i duót, mely még ma is a tengerentúli elektronikus színtér büszkesége. Három évvel ezelőtti lemezét még Grammy-díjra is jelölték, egyébként főként számítógépes játékokból lehetnek ismerősek.

9. Dub Pistols
A nyolcvanas-kilencvenes évek rave-színteréből kiöregedett Barry Ashworth által vezetett csapat a Prodigyhoz hasonlóan punk attitűddel dobta meg a zenéjét, és főként élő fellépései révén szerzett hírnevet, mely hozzánk is elsodorta a Dub Pistolst (ha emlékezetünk nem csal, többször is). Mivel az együttes igazán soha nem volt népszerű, nem is tűnt el látványosan - ugyanúgy megmaradt a klubok vonzáskörzetében, hangzása pedig a korai big beathez képest eltolódott az elektrós megszólalás felé. Speakers and Tweaters címmel idén tavasszal is jelentetett meg új lemezt.

10. Lo-Fidelity Allstars
Ez a zenekar egy időben komoly esélyese volt annak, hogy a big beat igazi brit botránycsapata legyen - valahogy úgy, ahogy tíz évvel korábban a Happy Mondays volt, bár az együttes Amerikában is kultstátust szerzett akkoriban. Az ízes, cockney akcentussal, rengeteg káromkodással és szintetikus drogokkal átszőtt első album komoly potenciált mutatott, ám mivel rögtön utána Dave "The Wrekked Train" Randall énekes kilépett az együttesből, a Lo-Fi Allstars gyakorlatilag meghalt. Bár a többiek még nélküle is próbálkoztak egy darabig, abból túl sok jó nem származott - ennek ellenére nem adják fel, és idén a MySpace-oldaluk tanúsága szerint Northern Stomp címmel albumot is megjelentetnek majd.

Inkei Bence