A végére tartogatott hét európai előadót, zenekart persze még kiegészíthetjük néhány korábban már más földrész kapcsán bemutatott formációval, hiszen az afrikai tagokból álló Orchestre National De Barbés és az algériai Rachid Taha Párizsban, a kolumbiai-angol Sidestepper és a kubai, jamaikai, angol zenészekből álló Ska Cubano Londonban székel, de a világzenében éppen ez a lényeg, a földrajzi és stiláris keveredés csak jótékony hatással van a produkcióra. A kontinensről visszatérő nagy nevek (Mau Mau, Sergent Garcia, Leningrad, Värttinä) mellett lesz egy igazi unikum produkció (a Fanfare Ciocarlia új lemezének anyagával és az azon vendégszereplő ének-királyokkal és királynőkkel érkezik) és lesz egy ígéretes Sziget-debüt is a lapp Mari Boine koncertjével.
Mau Mau (I) (augusztus 10., péntek, 18.15)
A torinói Mau Mau egy várhatóan nagyon pörgős estét robbant be pénteken az iWiW Világzenei Nagyszínpadon (utánuk a Skatalites és Rachid Taha hergeli tovább a publikumot). A műfajban Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendő jókedvű buli-formáció már sokszor járt nálunk, sőt a Szigeten is elcsíphettük őket, éppen hét éve. Mostanság mondhatni hazajár a zenekar, ugyanis legutóbb másfél hónapja a Zene Ünnepén léptek fel és menekültek kénytelen-kelletlen a vihar elől a szabadtéri helyszínről egy zárt klubba. Nos az időjárás-előrejelzés napsütést ígér jövő péntekre és az bizony sokkal jobban illik ehhez a laza, vidámsággal teli, hangszerarzenáltól hangos mediterrán kocsmazenéhez. A kicsit idősebb francia testvérzenekarok (Mano Negra, Les Negresses Vertes) mintájára az olaszok is képesek voltak egy megalkudni nem hajlandó együttes összehozni, melyről ordít, hogy tagjai utcazenészként kezdték, hogy a hegesztési felületeket szinte nyomtalanul eltűntetve passzítanak össze mindent ami déli és táncra perdít, hogy a politikus mondanivalótól ugyanúgy nem riadnak vissza, mint az őrül bohóckodástól és ráadásul most már mindkét említett formációnál hosszabb ideje, 1991 óta nyomják fáradhatatlanul. Nem kérdés, a Mau Mau megfelelő kísérőzenét fog játszani a naplementéhez.
Fanfare Ciocarlia "Queens & Kings" (RO-BG-SRB-MAC-F) (augusztus 11., szombat, 19.45)
A szomszédos román romákból álló Fanfare Ciocarlia a kilencvenes évek közepén a semmiből vált európai (sőt világ)hírű rezesbandává - megmosolyogtató, ugyanakkor tisztelet is parancsoló milyen jól tűrik az ezzel járó körítést. A moldáviai Zece Prajeni falucskából származó zenészeket egy francia tévéstáb fedezte fel, azóta a Taraf De Haiduks mellett a másik fontos exportcikke a román folk világnak. A török, román táncok mellett balkáni rokonzenekaraik hangzását is megidézik, de felismerhetően egyedi, más ez a világ. Először is nagyon tempós, ha táncolunk rá egy idő már-már tarthatatlan az iram, egyre űzik-hajtják egymást az ütött-kopott-repedezett rézfúvósokat megszólaltató zenészek. Aztán a mulatósabb, önsajnálatra előbb kapható balkánival szemben ez nyersebb, játékosabb zene. Bár többször láthattuk már a zenekart, de így még biztos nem: az idén megjelent Queens And Kings című lemezükön a korábbinál is több az ének, melyet számos, a műfajban nagynevű roma énekesnő és énekes dalolt lemezre - közülük a Szigeten csatlakozik a zenekarhoz a macedón Esma Redzepova, a bolgár Jony Iliev és a francia Kalooma és Florentina Sandou. Aki hallotta a tavalyi Basement Jaxx-lemezt, az tudtán kívül hallott már Fanfare Ciocarliát is, hiszen a Hey You című dalban tőlük hangmintázott a brixtoni duó, ha bejött a rezes-house, ezzel is érdemes egy kísérletet tenni. Bizonyára a Fanfare után következő afrikai szaxofon-virtuóz Manu Dibango is testközelből figyeli majd a produkciót.