Őrület és monszun a Sziget harmadik napján

Éjfél után nem sokkal hatalmas eső zúdult Budapestre, így az Óbudai-szigetre is, ahol a szabadtéri programokat már el is mosta az égi áldás. Szerencsére előtte volt sok minden, amiért érdemes volt vállalni a bőrig ázás kockázatát: elképesztően jó koncertet adott az összes nagy slágerét lejátszó Madness, bepörgetett mindenkit a Gogol Bordello, és amit lehetett, megmutatott magából Pink. Beszámoló a Sziget harmadik napjáról.

Bár a meteorológusok már jó előre riogattak az esővel, péntek délután még egyáltalán nem úgy tűnt, hogy az időjárás beleszólhat az estébe a Szigeten: szép napsütés, bárányfelhők, hőség és növekvő kétségbeesés az előrelátók részéről, hogy esetleg teljesen feleslegesen cipelték ki magukkal az esőkabátjukat.

Később aztán jött az elégtétel a számukra, noha egyáltalán nem biztos, hogy ők nagyon örültek volna ennek. Kilenc körül még csak pár csepp eső hullott, hogy aztán éjfél után megnyíljanak a csatornák, és jó két órán át tartó, trópusi jellegű, sűrű eső vetett véget a szabadtéri programoknak, a szép számban kilátogató vendégek pedig hosszú sorokban özönlöttek kifelé, hogy esetleg taxit hívjanak, de ilyesmire a vonalak és a taxitársaságok terheltsége miatt esélyük se nagyon lehetett.

Előtte persze történt sok más. A péntek nagyrészt a ska, a reggae és a mulatós-punk keretében zajlott a Szigeten, rögtön a Nagyszínpad délutáni fellépője, a Gogol Bordello már alaposan megmozgatta a korai kezdés és a tikkasztó hőség ellenére nagyszámban megjelenő publikumot. A félmeztelen, őrült dervis módjára rohangáló frontember, Eugene Hütz csapata igazi gypsy-punk show-t kerekített, néha még diszkóelemekkel is színesítve az amúgy is húzós, táncos zenét. A galoppozó diszkóritmusokkal és a punk agresszív-gitáros energiájával megfejelt kelet-európai mulatós zenei turmix már tavaly is nagyon jól működött a Szigeten, bár akkor a Wan 2 sátrat könnyebb volt megmozgatni éjjel, mégis, Hütz ezt a feladatot is megoldotta, és egy bágyadtnak induló nyári délutánból igazi bulit varázsolt társaival, melyek közül a két matróz külsejű zenész (a hegedűs és a harmonikás) tűnt ki főleg, no meg az ugyancsak lelkes vokalista lányok.

Az eksztatikus állapotban kiabáló Hütz többször is hivatkozott a "kelet-európai testvériségre", melynek keretében felszólította a közönséget, hogy mutassa meg, igazán csak a világ ezen részéről jött emberek tudnak bulizni. Hogy így van-e, azt nem a mi feladatunk eldönteni, mindenesetre a Gogol Bordello ezt az akadályt is vette, és a roma-mulatós hangulatra amúgy is fogékony magyar közönség újabb rétegeit hódította meg - legközelebb talán már még komolyabb időpontban is megmutathatja, mit tud.

Utánuk a laptopja mögé rejtőző Laurent Garnier következett, aki két fúvóssal próbált élő jelleget kölcsönözni elektronikus tánczenéjének, és végül is nem is vallott szégyent, bár a Nagyszínpad legemlékezetesebb koncertjei között nem valószínű, hogy sokan fogják az amúgy korrekt műsorát emlegetni. Pink viszont - ahogyan azt tőle várni is lehetett - nagy show-t rögtönzött, és kétségbeesetten próbálta bizonyítani, hogy de, neki is helye van egy ilyen fesztiválon. A már harmadszorra nálunk járó énekesnő korrekt rockzenei körítéssel vezette fel világslágereit, és szexi, szinte mindent megmutató fekete szerelésben rohangált össze-vissza a színpadon, de az a bizonyos plusz, ami egy ilyen koncertet igazán emlékezetessé tehetne, az hiányzott belőle. Eddig is tudtuk, hogy vagány és dögös csajról van szó, mint ahogyan azt is, hogy nem egy Britney Spearsről van szó az esetében, de sokkal többet nem tudtunk meg róla, mint az előző fellépései mutattak meg nekünk, ráadásul más, profiljukban "nagyszínpadosabb" produkciókkal összehasonlítva elég vékony volt a műsor - hagyjuk meg őt a Kapcsolat koncertnek vagy a Budapest Sportarénának, egy döntően rockzenei fesztivál nem az ő világa.