"Harcolj a jogaidért, tégy a szabadságodért!"

Az esős csütörtök délután harmadikként a Maliból érkezett Tinariwen tuareg rockerei léptek fel az iWiW Világzenei Nagyszínpadon. A sodró hatású koncert nagy sikert aratott, a jókedvű zenészekről senki nem gondolná, hogy néhány éve még fegyverrel harcoltak a szabadságért. Interjú a sivatagi blues szabadságharcos dalnokaival.

A közönséget transzközeli táncba hajtó produkció úgy is nagyon hatásosnak bizonyult, hogy nem a teljes felállású Tinariwen állt a színpadon. Az ellenállhatatlan ritmusú koncerten két gitáros szerepelt (egyikük váltogatott az elektromos és az akusztikus gitárok között, a másik végig maradt az elektromosnál), a lüktetést pedig egy jól kiemelt basszusgitár és a kierősített konga adta. Az ötödik tag többnyire tapssal kísérte a ritmust, és vokálozott, de egyszer-egyszer még az ő nyakába is került egy gitár. Gyakran perdültek táncra, és sűrűn kérték a közönség segítségét, amit a szépszámú publikum ritmikus tapsolással teljesített is. Kisebb derültséget a mókás angol akcentusú köszönetnyilvánítás okozott, az "Önök szívesen látott vendégek a sivatagban!" felkiáltást pedig látszólag többen konkrét meghívásként fogadták. A nem egészen egyórás, ráadás nélküli koncert a csonka felállás ellenére másodszor is meggyőzte a Sziget közönségét: nem véletlen, hogy a Tinariwen az egyik legkurrensebb előadó, és nem csak a világzene kategóriájában.

Egymásnak ellentmondó információkat lehet arról olvasni, hogy mikor és hol alakult a zenekar. Bizonyos helyeken az szerepel, hogy egy líbiai menekülttáborban, máshol pedig az, hogy egy katonai kiképzőbázison. Melyik az igaz?
- Ahonnan mi származunk a Szahara déli részéről, már nagyon régóta rendezetlenek a viszonyok, népünk, a berberekhez tartozó tuaregek régóta szabadság nélkül, elnyomásban kénytelenek élni. A hatvanas évek eleje óta menekülnünk kellett Nyugat-Szudánból, és ez a folyamat a nyolcvanas évek elejéig tartott. A zenekar tagjaiból többen először egy líbiai menekülttáborban találkoztak, és mivel lételemünk a zene, így már ott is zenéltünk, igen. Az együttes kialakulása azonban hosszú folyamat volt, nehéz lenne egyetlen eseményként leírni, így azt is lehet mondani, hogy 1985-ben, amikor majdnem mindannyian részt vettünk egy kiképzésben - és ott a táborban szintén zenéltünk magunknak és a többieknek -, akkor ott alakult a zenekar. Vagy inkább ott döntöttük el, hogy a zene is része lesz a harcunknak.

Eleinte a tradicionális tuareg zene szerepelt a repertoárban?
- Igen, a népünk dalait játszottuk, és azt, ami belőlünk kijött. Azonban már akkor is úgy játszottuk őket, ahogyan a legjobban esett, szabadon interpretáltuk a tuareg énekeket.

Hogyan fedezték fel az elektromos gitárokat? Hirtelen váltás volt, vagy inkább egy folyamat?
- Sokkal inkább folyamat volt. Már eleinte is játszottunk speciális gitárokkal, megbuheráltuk kicsit őket a magunk módján, aztán már hangszedőt is szereltünk az akusztikus gitárra, de rövidesen elkezdtünk használni hagyományos elektromos gitárokat. Ami azóta sok otthoni zenekarnak beszivárgott a felállásába.