Nem birtokolni, hallgatni kell a zenét - a Last.fm kísérlete

A közösségi portálként, internetes rádióként és zeneszolgáltató oldalként is ismert Last.fm most a világ legnagyobb szabadon hozzáférhető zenekatalógusát szeretné létrehozni, és ennek még akkor is van hírértéke, ha Magyarországra egyelőre ez az újítás még nem vonatkozik.

A világ egyik legnagyobb zenei közösségi oldalának számító, 2002-ben alapított Last.fm 20 milliónál is több felhasználó zenehallgatási szokásait összesíti, segítségével nemcsak mások playlistjeiben kémkedhetünk, de vásárolhatunk is zenét, saját rádióállomást működtethetünk, új zenéket ismerhetünk meg, és akár még barátkozhatunk is azzal, akinek hozzánk hasonló zenei ízlése van.

A CBS tavaly májusban 280 millió dollárért vásárolta meg ezt az oldalt, mely eredetileg két külön website egyesüléséből jött létre 2005 nyarán: a Last.fm kezdetben német és osztrák fejlesztésű internetes rádióként indult 2002-ben, és nem sokkal később kezdett el együttműködni a brit Audioscrobbler oldallal, mely többek között a saját playlisteket összeállításához szükséges plugin program ötletét is kidolgozta, és végül gyakorlatilag beolvadt a Last.fm-be.

Jelenleg a Last.fm felhasználóinak vagy a személyre szabott rádióadás alapján, vagy pedig a különféle lejátszókon hallgatott mp3-ak alapján áll össze a saját profiljuk, melyek aztán összesített lejátszási listákat is tartalmaznak, melyeket most már egyéb közösségi oldalakkal (MySpace, Facebook) is össze lehet kapcsolni.

Eleddig a Last.fm tehát elsősorban csak a zenehallgatási szokások összehasonlításához nyújtott segítséget, és csak korlátozott lelőhelye volt a legálisan letölthető zenefájloknak. Egészen mostanáig mintegy 100 ezer ingyenesen letölthető zeneszám közül válogathattunk, de ezek mind független kiadók katalógusához tartoztak, tehát túlnyomó többségüket csak szűk körben ismert előadók dalai tették ki. A zeneszámok egy részébe bele is hallgathatunk fél perc erejéig, ha éppen felfedezni akarunk új zenéket.

A héten azonban a Last.fm bejelentette, hogy legfőbb célja a világ legnagyobb ingyenes dalkatalógusának létrehozása, és ennek érdekében már lépéseket is tett. A tervek szerint az előadók jogdíjrészesedést kapnának minden egyes lejátszás után, és mindezt az oldal a reklámbevételekből fizetné. Ez ráadásul vonatkozik a kezdő, kiadó nélküli előadókra is, nemcsak a négy nagy kiadó és a mintegy 150 ezer független kiadó szerződtetett művészeire, melyekkel a Last.fm már megállapodott. (Egyelőre a Last.fm még csak Amerikában, Nagy-Britanniában és Németországban szolgáltatja ezeket az újításokat, de szeretnék minél több országra kiterjeszteni.)

Fontos azonban, hogy a felhasználók nem tölthetik le a kívánt számokat, hanem csak háromszor hallgathatják meg (vagyis streamelhetik), és ezt követően felajánlják számukra, hogy a dalt az iTunes vagy az Amazon zeneáruházából vásárolják meg. Ez elsőre ugyan lehet, hogy nem tűnik újításnak, de az említett két nagy zeneáruházban például nincs lehetőség arra, hogy teljes egészében meghallgassunk egy dalt (főleg nem háromszor), mielőtt megvásárolnánk. A három hallgatás utáni másik következmény az előfizetés lesz, melynek a feltételei még nincsenek teljesen kidolgozva, de ennek birtokában már korlátlanul hozzáférhetnénk a 3 és fél millió dalt tartalmazó katalógushoz.

Előfizetési lehetőség eddig is volt a Last.fm-en, de ez nem járt túl sok plusszal. Havi két és fél euróért cserébe például megnézheti az illető, hogy mely felhasználók nézték meg a profilját, még több rádióállomást hallgathat, és nem kell néznie a hirdetéseket sem.

Maga az előfizetéses rendszer önmagában nem újdonság: a Rhapsody nevű internetes oldal már évek óta működteti ezt a modellt, és havi 13 dollár ellenében hozzáférhetünk az oldal teljes (több mint 4 millió 700 ezer dalt tartalmazó) katalógusához, vagyis streamelhetjük a dalokat, csak le nem tölthetjük őket. Hátránya azonban a Rhapsodynak, hogy csak az Egyesült Államokból elérhető, míg vele szemben a Last.fm az egész világon népszerű oldal az előfizetés nélkül is. Ugyancsak működtet előfizetéses, streamelős rendszert a Napster is, mely az USA mellett Németországban, Nagy-Britanniában és Japánban is hozzáférhető, itt havi 10 dollárért válogathatunk a 3 milliós katalógusban.

Hogy a Last.fm újítása mennyire forradalmi, arról szokás szerint megoszlanak a vélemények, de az új és új megoldásokat kereső zeneipar számára rendkívül fontos lesz, hogyan alakul a kísérlet, hiszen amennyiben beválik, könnyen új időszámítást jelenthet. Az egész terv Achilles-sarkának a háromban maximált hallgatás tűnik, mely a fejlesztők szerint a kiadókkal kötött kompromisszum eredménye, de szeretnék a hármat feljebb tornászni a jövőben.

A legérdekesebb mégis az lehet, hogy alapjában alakulhat át a zenevásárlás modellje, mely egészen mostanáig arra épült, hogy a hallgatónak meg kell szereznie, birtokolnia a zenét előbb lemezen, kazettán vagy CD-n, újabban pedig mp3 formájában a merevlemezén. Hiszen miért akarnánk mindenképpen birtokolni a fájlokat, hogyha igazából bármikor meghallgathatjuk őket? Elsőre lehet, hogy mindez szokatlanul hangzik, pedig azzal, ha a jövőben a streamelés már a hordozható lejátszókon is megoldhatóvá válik (ez ugyanis még várat magára), valóban kevesebb érv szól majd amellett, hogy mindenképpen meg is kell szereznünk a zenét, amikor anélkül is azt hallgathatunk, amit csak akarunk. Ellenérvnek mindjárt itt van a streamelt zeneszámok gyengébb minősége, mely az audiofileket nyilván nem elégíti ki, de pragmatikus világunkban könnyen lehet, hogy idővel ők lesznek kisebbségben.