Harc a promóciós lemezekért

Elsőként a Universal Musicnak lett elege abból, hogy a zenei hanganyagok promóciós példányai ritkaságokként keringenek a világban. A lemeztársaság azért háborog, mert szerintük egyeseknek az efféle üzlet busás hasznot hozhat. A kiadó azt szeretné elérni, hogy a promóciós CD-k örökre a kiadók tulajdonát képezzék.

A történet már több mint egy éve húzódik, ugyanis tavaly májusban perelte be a legnagyobb lemezcég Troy Augustot, a Roast Beast Music Collectables nevű ritkaságokra szakosodott hálózat kitalálóját. A szervezet főként azzal foglalkozik, hogy az egyes anyagok promóciós példányait az eBay-en keresztül árusítja, miután felvásárolta azokat különböző használt-lemezboltokból. Ez eleve kérdéseket vet fel, hiszen ezeket a ritkaságnak számító korongokat elvileg nem lehetne kereskedelmi forgalomba hozni. Egy-egy elvakult rajongó azonban mindent megtesz, hogy egy adott előadó minden lehetséges hanganyagát begyűjtse, még ha csak egy promóciós CD-ről van is szó. Ezért előfordulhat, hogy egyes lemezboltokban pult alatt ott lapulnak ezek a korongok.

A promóciós kiadványok eredetileg arra hivatottak, hogy az album megjelenése előtt népszerűsítsék az előadókat. Ennek tudatában a lemezcégek elküldik az új albumokat meglehetősen puritán tálalásban a kiadás előtt néhány héttel (hónappal) az újságíróknak, rádióknak, hogy mire hivatalosan napvilágot lát, véleményt tudjanak róla formálni, vagy tudjanak játszani róla bizonyos dalokat. Legtöbbször a promóciós példányok okolhatók azért is, ha egy-egy lemez kiszivárog az internetre, a renitens újságírók ország-világ elé tárják az elkészült albumokat. Amikor aztán ezek a példányok feleslegessé válnak, az addigi tulajdonosok elajándékozzák, vagy eladják azokat. Itt jönnek képbe azok az elvakult rajongók, akik minden megjelent hanghordozót szeretnek begyűjteni kedvencüktől. Mivel a promó lemezek kis példányszámban készülnek (néha még meg is számozzák őket), ritkaságnak számítanak. Ha pedig ritkaság, akkor egyesek képesek akár mélyen a zsebükbe nyúlni, hogy megszerezzék a hőn áhított példányt.

Troy August tehát azzal foglalkozik, hogy a ritkaságokat az eBayen terjeszti, s ezzel a Universal szerint szerzői jogokat sért. A férfit védelmébe vette az Electronic Frontier Foundation (EFF) nevű amerikai civil szervezet, amely azt sérelmezi, hogy a Universal örökkévaló tulajdonjogot akar szerezni az érintett hanghordozók fölött. Az ügy lényegében egy rendkívül bonyolult jogi helyzetet teremt, hiszen a Universal Music előterjesztése szerint a cég nemcsak a kiadványok pénzért való továbbadását akadályozná meg, hanem azok elajándékozását vagy adott esetben a szemetesbe hajítását is. A Universal szerint a lemezek és a felvételek örökre a kiadók tulajdona és az újságírók, illetve a rádiósok csak a használati jogot kapják meg ideiglenesen, nem pedig a tulajdonosi jogokat.

A gyakorlatban úgy néz ki az örökkévaló tulajdonjog, hogy a promóciós példányokat elvileg kérésre bármikor vissza kell küldeni a lemezkiadóknak, s mivel Troy August promó CD-ket is árult a neten, jogot sértett. A vádirat szerint egyébként Troy Nelly Furtado és a Bone Thugs-N-Harmony nevű rap-formáció promó CD-ivel üzletelt, legalábbis a bizonyítékok között ezek szerepelnek.

Az EFF azzal védekezik a lemezcéggel szemben, hogy lépésével a kiadó megsérti az amerikai szerzői jogi törvényt. A First-Sale Doctrine ugyanis arról rendelkezik, hogy (ez esetben) a lemeztulajdonosoknak joguk van egyszer másolatot készíteni az albumról. Ez ellentmond annak, hogy a felvételek örökre a kiadók tulajdonát képezik. "Ha a Universal Musicnak sikerül egyetlen 'kereskedelmi forgalomba nem hozható' matricával meggátolnia a CD-k átadását, ajándékozását, akkor később ezt kiterjeszthetik a hangos- és hagyományos könyvekre, a DVD-kre is. A zenei cégeknek ehhez és a felhasználók First Sale-jogának megvonására semmi joguk nincs" - méltatlankodott Fred Lohmann, az EFF ügyvédje.

Akárhogy zárul majd az ügy, a döntés jelenleg csak az Egyesült Államokat fogja érinteni, de kétségtelen, hogy az egész világra hatással lehet, hiszen a promóciós példányokkal való üzletelés mindenhol előfordul. Az érem másik oldala pedig az, hogy ezeknek a mindössze néhány száz példányban terjesztett CD-knek a forgalma nem okozhat akkora anyagi veszteséget egy mamutkiadónak. Mindenesetre az eBay-en már figyelnek: az üzemeltetők azonnal leveszik a webáruház polcáról a promóciós kiadványokat, aztán majd a bíróság eldönti, hogy helyesen jártak-e el. Aki pedig a tiltás és az első felszólítás ellenére ismét felteszi a szóban forgó albumokat, annak az accountját letiltják az oldalról. Az eBay angol verzióján egyelőre azért nincsenek ennyire drasztikus tiltások.

Azt is le kell szögeznünk, hogy a promóciós példányok kizárólagos tulajdonjoga (mely a kiadók szerint őket illeti, sőt vissza kellene nekik küldeni), nevetséges gondolat. Ezek a lemezek épp azt a célt szolgálják, hogy népszerűsítsék a kiadásra váró terméket, ennélfogva reklámot csináljanak közvetve a lemezcégeknek is. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a promóciós példányok birtoklói (újságírók, rádiósok) szívességet tesznek azzal, hogy a megjelenés előtt reklámozzák a hanganyagokat. Az is érdekes, hogy egyes aukciókon évek óta lehet licitálni a hatvanas, hetvenes évek ilyen jellegű ritkaságaira, s ez eddig nem zavarta a kiadókat. 1993 környékén például a Beatles Love Me Do című 7 inches korongja, melyen a 'promotional copy, not for resale' matrica volt olvasható 15 000 fontért cserélt gazdát. Úgy látszik, hogy a negyven-ötven éves promóciós kiadványokat már nem kell visszaszolgáltatni.