Örökifjú zenészlegenda a Millenárison: David Byrne

Bár több világsztár is tiszteletét tette vagy teszi még idén Magyarországon, sokan vannak, akik David Byrne fellépését várják mind közül a legjobban. Az okokat lejjebb fejtjük ki, és akit meggyőzött az indoklás, az még nyerhet is jegyet!

Ha azt írjuk, hogy a poptörténelem egyik legújítóbb és legnagyobb hatású előadója lép fel július 15-én a Millenárison, akkor sem túlzunk egy hangyányit sem. David Byrne-nek sosem okozott gondot, hogy világslágereket írjon a Talking Headsnek, ezzel párhuzamosan azonban teljesen új formanyelvet is bevezetett a rockzenében. Arról nem is beszélve, hogy megteremtette a geek rocksztár fogalmát, amire azóta számos fontos előadó is építette a sikereit. Az ifjú David Byrne-nél geekebb figurát elképzelni sem lehetett volna: neurotikus és szorongós, kockafejű pasi, aki egyszerűen túl sokat gondolkodik, és olyan témákról ír dalokat, ami korábban elképzelhetetlen volt. Nem véletlenül adták második albumuknak a More Songs About Buildings And Food (Még több dal épületekről és ételekről) címet, de nemcsak ezért szokás úgy tartani, hogy a Talking Heads feltétlenül ott van az utolsó harminc év legfontosabb zenekarai között.

David Byrne azok közé a popzenészek közé tartozik, akinek minden adottsága megvan ahhoz, hogy igazi popsztár legyen, a szó minden értelmében - viszont van egy "hiányossága": túl okos a sztárszerephez. Ahelyett, hogy volt zenekara, a Talking Heads évtizedes, nagyhatású életművére támaszkodva süttetné a hasát valamelyik tengerparton, inkább belekóstol egy sereg teljesen más műfajba, létrehoz egy nagyhatású kiadót, könyveket és komolykodó újságcikkeket ír, meg mellesleg csinál néha szólólemezeket is. Képzőművészeti tevékenységét számos múzeum és kortárs művészeti galéria bemutatta világszerte, emellett számos közterületen készített installációkat, amelyeknek legnagyobb részét anonim művészként valósította meg. Ami viszont a leginkább érdekelheti a közönséget: művészi mivoltát annyira komolyan veszi, hogy nem hajlandó újra összeállni a Talking Heads volt tagjaival, mivel pályafutásának azt a fejezetét lezártnak tekinti.

Van viszont egy olyan kreatív partnere, akivel három évtized elmúltával sem szűnt meg a közös munka varázsa: ő Brian Eno, aki még Byrne-nél is komolyabb ember, hasonlóan szerteágazó munkássággal és ha lehet, még inkább úttörő szemléletmóddal. Eno közreműködésével készült a már említett More Songs About Buildings And Food mellett a Fear Of Music és a Remain In Light című Talking Heads-album is, melyek mind az új hullám és a posztpunk maradandó értékű alkotásai közé tartoznak. 1981-ben Byrne és Eno My Life In The Bush Of Ghosts címmel készített közös lemezt, mely a hangkollázs-technikájával végképp megelőlegezte a korát, és nagy becsben tartja a világ okosabbik része a mai napig. Utána azonban több mint negyedszázadon át szüneteltették a közös munkát, hogy aztán tavaly az Everything That Happens Will Happen Today című albummal térjenek vissza ismét. És ha már így tettek, Byrne meg is turnéztatja az új lemezt. Igaz, Eno nem tart vele, de ettől még játszik dalokat mindkét Byrne-Eno albumról, és - ami az igazán fontos - arról a bizonyos három Talking Heads-lemezről is. A mára teljesen megőszült Byrne és zenészei a régi lendülettel játsszák majd a számokat, legalábbis amikor a turné egyik korábbi állomásán, Sheffieldben elcsíptük, akkor így tett.

Byrne kétszer koncertezett korábban Magyarországon: egyszer még 1981-ben a Talking Headsszel a Budapest Sportcsarnokban, majd jó tíz évvel később már szólóban a Petőfi Csarnokban, az a műsor leginkább akkori szólólemezeire épült. Most ismét új programmal láthatjuk, hogy még eszében sincs megöregedni.

Az [origo] David Byrne-játékán két belépőt sorsolunk ki a július 15-i koncertre. Aki szeretne ezekből, annak nem kell mást tennie, minthogy helyesen válaszol az alábbi kérdésre: hogy hívják David Byrne lemezkiadóját? A válaszokat a [e-mail] címre kérjük július 13., hétfő 16 óráig, a helyes választ beküldők között utána sorsolunk.