Fortepan: Egyetlen klikkeléssel végignézni a 20. századot

Milyen épület előtt áll a fodros ruhás hölgy? Melyik hegyről ereszkednek le a síelők? Mi volt az 50-es években az A38 hajó helyén? Helyszínmegfejtési mozgalom indult az interneten azokból a talált fotókból, amelyeket két lelkes gyűjtő a Fortepan nevű weboldalon tett nyilvánossá augusztus végén. A harmincas éveket kedvelik leginkább, mert a technika és a téma is jó volt; a nyolcvanas évek fotóitól lehangolódnak, mert az emberek elkezdtek szamárfüleket mutogatni és idiótán viselkedni. A Fortepan a 20. század magántörténelmét mutatja be képekben.

Két ember húszévnyi gyűjtőmunkájának eredménye a múlt század 90 évét feldolgozó weboldal, a fortepan.hu. Az oldal közel 5000 fotóját 30-40 ezer, főleg lomtalanításon talált, kidobott képből válogatta ki Szepessy Ákos és Tamási Miklós. A képek ingyenesen letölthetők és bárki által felhasználhatók.

"A gimnáziumban kezdtünk el lomizni Ákossal. Egy idő után gondoltuk, hogy valamit kezdhetnénk a képekkel. Először könyvben gondolkodtunk, aztán arra jutottunk, hogy mindet bescanneljük, legyen belőle egy tárhely. El is kezdtem scannelni, de néhány nap után rájöttem, hogy nem minden érdekel: valamit esztétikailag, valamit érzelmileg volt fájdalmas látni, és ez az érzés főleg a hetvenes évek fotói után erősödött. Ezért eldöntöttük, hogy csak az kerül fel, ami nekünk tetszik" - mondja a szubjektív történelmi fotóalbumhoz vezető útról Tamási Miklós.

A képek, különösen az ötvenes évekig tartó évtizedek azt a "boldog békeidők" hangulatot sugározzák, amiről az embernek pozitív, bár homályos asszociációi vannak. Nincsenek ijesztő vagy rossz hangulatú fotók, és ez tudatos válogatás eredménye: "Noha sokan fotóztak temetést, nincs közte ilyen kép, temető ugyan akad egy-kettő. Halott ember sincs, mert nem akartuk, hogy így jelenjen meg az elmúlás" - mondja Tamási, hozzátéve, hogy azért vett le az oldalról egy fekvő kisfiúról készült képet, mert elbizonytalanodott, hogy a fiú valóban csak alszik-e.

A világtörténelem csapásai sem jelennek meg: a háborúk és következményei hiányoznak a Fortepanról. "Ennek egyrészt az az oka, hogy amatőr fotós nem fért oda. Látta a várost, amíg nem lőttek és látta, miután már lőttek, de közben nem. Másrészt a harcok fotózása riporteri műfaj" - magyarázza Tamási. Politika is csak elvétve fordul elő, egy fotón például Kádár János és a központi tanács tagjai láthatók a pulpituson.

A boldog békeidők hangulata köszön vissza sok képről (További képek a fotóra klikkelve!)

A barna tónusú képeket fekete-fehérre változtatták, homályos képeket pedig nem válogattak be: "Ha egy kép homályos vagy barna, a régmúltat sugározza, mi pedig azt szerettük volna, ha beszippant a kép, ha olyan érzésed van, mintha ott lettél volna" - magyarázza Tamási Miklós.

Főleg az első évtizedek besorolása volt nehéz

A fotók scannelését 2009 szeptemberében kezdte. Általában munka után öt körül látott neki és hetente háromszor éjjel 10-11-ig scannelt. "Szerettem ezt csinálni, kicsit a szenvedélyemmé vált" - mondja. Az esti scannelések eredménye tízezer digitalizált kép lett, aminek a fele került fel az oldalra, a maradék ötezret félretették. "Az alapcélunk az volt, hogy olyan képen is elmerengj, amire amúgy nem keresnél rá a Google-ben. Ezért sincs kereső és ezért lett végül egy nagyon szubjektív honlap, és nem egy tárhely" - teszi hozzá. Az oldalnak nevet is kellett adni, végül a váci Forte gyártól kölcsönözték a nevet, mint a honlapon olvasható, a háború után így hívták a legelterjedtebb és legnépszerűbb negatív filmet.

A képekre egyelőre nem lehet keresni, nincsenek rajtuk tagek; az egyetlen rendezőelv a kronológia. Az oldal készítői az időrendi besorolásnál általában kultúrtörténeti ismereteikre hagyatkoztak: elsősorban a háttérre, a ruházatra, az új épületekre, az új járművekre, új reklámokra figyeltek. "Különösen az első évtizedekben hibáztunk nagyokat: nehéz például eldönteni, hogy egy kép 1905-ben vagy 1910-ben készült. Vannak időszakok, amikor bosszantó lehet a tévedés, például a háborúk környékén. Más esetekben viszont teljesen mindegy a pontos dátum. Van olyan kép, ahol egyszerűen nincs mit megfejteni, mert nincsenek kísérő tárgyak" - mondja Tamási.

Elindult egy helszínmegfejtési mozgalom

Az alig négy hete indult oldalt naponta kétezer ember látogatja, akik 500-600 fotót töltenek le. A készítőkhöz naponta befutó 10-15 email alapján mindenféle ember pörgeti a képeket, nyugdíjasok is. Az egyik levélíró a felhasználóbarát megoldást méltatta; szerinte az oldal nagy előnye, hogy "egyetlen gomb nyomogatásával az egész 20. századot végig lehet nézni".

A fotók részleteiből; a járművekből, épületekből következtetnek a felvétel időpontjára (További képek az alagút mögött!)

Az első cikkek már megjelentek az oldalról, és alig indult el, jelentkezett olyan is, aki megvette volna a site-ot, de a készítők nem mentek bele az üzletbe. Ismeretlen júzerek elkezdték feltöltenia képeket a Flickr-re, ami Tamási szerint "meglepő reakció". Két héttel az oldal megjelenése után pedig megindult a közösségi találgatás: az egyik fórumon egy képmegfejtő-játék résztvevői képről-képre igyekeznek megtalálni a helyszínt. Most nagyjából 2000 megfejtésnél járnak.

Az ábrázolt emberek kilétére egyelőre nem érkeztek megfejtések: az egyetlen ember, akit felismertek, maga Tamási Miklós volt, akinek egy nyolcvanas években készült képe jelent meg a gyűjteményben. Egy érdekes jelenetet is felismertek: 1942-43 körül, a kecskeméti repülőtéren készült egy fotó pilótákról. A képet észrevette egy férfi, aki az oldal készítőinek átküldte a fotó ikertestvérét, amit ugyanaz a fényképezőgép készített, csak néhány másodperccel az adatbázisban lévő kép megjelenése előtt vagy után (lásd fotó).

A fotó ikertestvérét átküldték (Klikkeljen a fotóra!)

Egy függőágyas hölgy képét egy függőágykereskedő cég már fel is tette a honlapjára. "Nem hiszem, hogy elmentek volna egy fotóarchívumba egy ilyen képért" - mondja Tamási, hozzátéve, hogy a Fortepan talán a hazai fényképarchívumok hozzáférhetetlenségére és nehézkes működésére is felhívja a figyelmet. Mint mondta, azzal, hogy az oldalukon nincs katalogizálás és több nehézkes fényképtárakra jellemző mozzanatot is hanyagoltak, továbbá, hogy ingyenesek, a múzeumokkal szemben széles közönséget elérnek.

Külföldön is felfigyeltek a Fortepanra, egy kisebb brazil közösség például teljesen rákattant az oldalra, egy lengyel újságíró egy cikkben pedig azt feszegette, hogy vajon Lengyelországban miért nincs ehhez hasonló oldal. Végül a szerzői jogokra vezette vissza az okokat.

A Fortepan képei itthon az "árva mű" jogi kategóriába tartoznak. Ide sorolhatók azok az alkotások, amelyeknek sem a szerzője, sem a jogtulajdonosa nem ismert. A képeket egyébként bárki szabadon felhasználhatja, a fotók nem képezik a két alkotó tulajdonát, még ha nekik is köszönhetik, hogy megmenekültek az enyészettől.

Évente egyszer körbejárni a várost

Az oldal készítői évente egyszer körbejárják a várost újabb képek után kutatva (Képek a fotóra klikkelve!)

Az oldal két készítője az I-től a XIV-ig továbbra is járja a budapesti kerületeket: "Járunk lomtalanításokra, szeretném, ha jönnének még új képek. Egy-egy fotóról eszembe jut, hogy hol dobták ki. A negatívokat egyébként különösen könnyű kiszúrni" - mondja. "Ákossal az az alaptételünk, hogy nem keresünk semmit. Több okból járunk még ma is lomtalanítani: egyrészt észrevettük, hogy nagyon szeretünk kettesben beszélgetni, másrészt ha kihagyunk egyet, jön az érzés, hogy pont most szalasztunk el valamit. És az is fontos, hogy így évente egyszer körbejárjuk a várost". Mint mondta, a XII. kerületben bukkannak a legjobb leletekre, de a II. és a XI. kerület sem rossz.

Tamási a lomtalanítások feltúrása mellett a kilencvenes évek elején személyesen is felkeresett olyan embereket, akikről tudta, hogy fotóztak és vásárolt tőlük anyagokat. Mostanában 60-70 képet tartalmazó családi albumokat is kap. Egy nemrég érkezett albumot mutat: cakkos szélű barna képek, fekete-fehérek, később színes fotók mutatják a múló évek egy-egy pillanatát.

A legjobb évtized a harmincas évek

A bombázásokról nem, csak a háborúk előtt és után készültek amatőr felvételek (Klikkeljen!)

Tamási Miklós a harmincas éveket kedveli leginkább. "Nagyon jó időszak, mert ekkor már viszonylag olcsó a Leica ezért sokan fényképeznek. Mondjuk, hogy a polgári közép már viszonylag jó képeket tud készíteni. Az országkép is rendezett, és a fő témák akkoriban a kirándulások, az ünnepek" - magyarázza. Emellett a harmincas években még jó a nyersanyag, tűéles képeket készítettek amatőrök. A minőség Tamási szerint utána fokozatosan romlani kezdett, a hanyatlás a nyolcvanas évekre használhatatlan fotók tömkelegét eredményezte.

Ezért a Fortepanon ebből az időszakból látható a legkevesebb fotó. "Pedig rengeteg képünk van a nyolcvanas évekből, de egyszerűen használhatatlanok. Drótokat, csöveket lehet látni, silány tárgyakkal vettük körül magunkat. Nem látsz senkit, aki az utcán újságot olvas, de jó családi képek sincsenek: az emberek elkezdenek idiótán, infantilisen viselkedni, szamárfüleket mutogatnak egymásnak."

Egy régi Kodak-fotótasak tippjei hobbifotósoknak (lomtalanítási lelet)

Különösen érdekesek azok az anyagok, amelyek ugyanazt az embert vagy családot ábrázolják évtizedeken keresztül.Vannak olyan családok, akik évtizedeken át fotóztak: "Egy férfiről például 25 igazolványképünk van az 1910-es évektől egészen a nyolcvanas évek végéig" - mondja.

Terveznek fejlesztéseket, legvalószínűbbnek most azt látják, hogy idővel két funkció közül lehet majd választani: az egyiken fel lesz tüntetve a háttérinfó, a másikon továbbra is megmarad a betű nélküli, teljesen anonim verzió. "Személyességet viszont nem akarunk. Az, hogy ki van a képen, soha nem fog megjelenni."

Szepessy Ákos és Tamási Miklós, az oldal két készítője