Csáth Géza, Rajzok, Szabadka címmel nyílik kiállítás kedden Budapesten, a Közép-európai Kulturális Intézetben, ahol az orvos-író életével, munkásságával és szülővárosával, Szabadkával részben saját rajzai, részben képeslapok, családi fotók, irodalmi beszélgetések és vetítések segítségével ismerkedhet meg a közönség. A kiállítás ingyenes.
Módos Péter, az intézet igazgatója elmondta, hogy a Szabadkai Városi Könyvtár által elkészített nagy tablókon válogatás látható többek között Csáth Géza (1887-1919) saját rajzaiból, amelyeket a Földesen vezetett orvosi naplójába készített.
A szabadkai könyvtárban őrzött Páciensek könyvében található rajzolt széljegyzetek, fejlécek nem csupán rajzos odavetések, jelzések, hanem egy bonyolult művészlélek belső meditációi önmaga és a valóság kézbentartásának, elviselhetőbbé tételének lenyomatai - mondta az igazgató.
Megjegyezte, hogy Csáth elmeorvosi munkásságának kiemelkedő alkotása az Egy elmebeteg nő naplója, és ez a mű ihlette Szász János filmrendező Ópium - Egy elmebeteg nő naplója című filmjét, amely a 38. Magyar Filmszemlén négy díjat is nyert.
A kiállításon az érdeklődő megtekintheti Csáth műveinek kiadásait, valamint korabeli folyóiratok nyomatain keresztül bepillanthat a Vajdaság múltjának és jelenének szellemi életébe - tette hozzá Módos Péter.
A keddi megnyitó után, 16 órától az intézet Novellák, naplók, levelek címmel irodalmi ankétot rendez neves határon túli és magyarországi Csáth-szakértők részvételével. Ágoston Pribilla Valéria a szabadkai könyvtár igazgatóhelyettese, a tárlat kurátora, Hózsa Éva újvidéki egyetemi tanár, Lovas Ildikó vajdasági magyar író, a Vajdasági Nemzeti Tanács tagja, Kelecsényi László író, film- és irodalomtörténész, Szajbély Mihály, a szegedi egyetem tanára és Módos Péter igazgató vesz részt a beszélgetésben.
Szabadka
A kiállításhoz kapcsolódó november 26-i, második rendezvény középpontjában Csáth szülővárosa áll. Három órakor az alkotók jelenlétében bemutatják Siflis Zoltán rövidfilmjeit: a Szabadkai Anzix és a Szecessziós Szabadka című alkotásokat, valamint Bosko Krstic szerb író Szabadkáról szóló könyveit.
Az utolsó programon, december 7-én 16 órakor Mérgek litániája címmel beszélget a tudatmódosító szerek használatáról a művészetben Zacher Gábor toxikológus, Lovas Ildikó író és Módos Péter. A résztvevők Csáth életének vizsgálatával fejtegetik majd a művészlélek és a mesterségesen előidézett mámor veszélyesen izgalmas kapcsolatát - foglalta össze a Csáth Géza-kiállítással összefüggő rendezvényeket az intézetigazgató.
Csáth Géza, aki Kosztolányi Dezső unokatestvére volt, festő akart lenni, de főügyész apja, aki szenvedélyesen zenélt, hegedűművészt akart belőle faragni. Sem festő, sem muzsikus nem lett belőle, de Bródy Sándor bíztatására komolyabban kezdett foglalkozni az írással. Alapító munkatársa volt 1908-tól a Nyugatnak, első novelláskötete, A varázsló kertje 1908-ban látott napvilágot. 1909-ben szerezte meg orvosi diplomáját.
Először Budapesten volt gyakornok, majd 1910-től különböző fürdőhelyeken praktizált. Ekkor használt először morfiumot, amire tudatosan rászokott, mert érdekelte a szer tudatmódosító hatása. 1919-ben a bajai elmeosztályon ápolták, megszökött, lelőtte a feleségét, majd sikertelen öngyilkosságot követett el, ekkor a szabadkai kórházba került, de onnan is megszökött és végül drogtúladagolás következtében halt meg.
Ahogy Módos Péter mondta, Csáth gyakorlatilag mindent lejegyzett. Hitt az orvostudományban és ezért ragaszkodott ahhoz, hogy halála után az agyát késlekedés nélkül Budapestre, az Üllői úti Moravcsik Klinikára, szállítsák, ahol vizsgálat után végül a klinikakertben ásták el.