Rosszízű Stohl András mártírdumája

Megfagy a levegő a Centrál Színházban, amikor Stohl azt ordítja, "hát keresztre kell engem feszíteni?" Az éppen megvádolt színésznek jól jön a felelőtlen, de jó szándékú zsaru szerepe, pár percnyit még dühönghet is a média szemétségein. De ez csak pár perc. A többiben el tudod felejteni, hogy Stohl András éppen egy botrány kellős közepén csücsülő médiabohóc. És ez azért valami. Ráadásul a Jó zsaru rossz zsaru meglepő darab - és nem csak Stohl miatt.

Ahogy így elnézzük Stohl András rokonszenvindexét, valószínűleg jobban jönnénk ki most, ha arról számolnánk be, tessék itt ez a paprikajancsi, akinek van bőr a képén egy amerikai sikerdarabbal és alig rejtett meakulpázással foltozgatni megtépázott renoméját a Centrál Színházban. De ez a cikk most nem ez lesz. Legfőképpen azért nem, mert Stohl András elérte azt, amire mi magunk sem számítottunk. A nézőtéri székbe süllyedve elfelejtettük, hogy bevalamizve nekiment egy másik autónak, megsebesített négy embert, majd otthagyta őket az út szélén. Mondjuk előadás után megint eszünkbe jutott. Azért ennyire nem hosszú életű a csoda.

A Jó zsaru rossz zsaru című darab nagy siker volt tavaly ősszel a New York-i Broadwayn (The Steady Rain - Konok eső - címmel, mivel a történetben végig zuhog), elsősorban a két szereplő személyének köszönhetően, Daniel Craig játszotta a higgadt zsarut, Hugh Jackman a dühöset. Mikor Hugh Jackman előadás közben félig karakterben kiszólt egy nézőnek, aki elfelejtette kikapcsolni a telefonját, az csak még jobban gerjesztette az érdeklődést körülöttük. Hogy miért pont ennek a darabnak a jogait vették meg magyarok, arra csak tippelni tudunk. Semmi cicoma, csak két színész - olyanoké, akiknek már a neve képes eladni a produkciót -, nem hangzik rossz üzletnek. Csábító lenne eljátszani a gondolattal, hogy Stohl balesete inspirálta a produkció létrejöttét, de állítólag nem ez történt: Puskás Tamás igazgató - egyben a darab rendezője - már januárban odaadta Stohlnak a szerepet.

Fura darab a Jó zsaru rossz zsaru. Képzeljünk el egy amerikai akciófilmet, amit nem moziban nézünk, hanem két haverunk meséli a sztoriját, részletesen, jelenetről jelenetre. "Felment a lépcsőn, és azt látta, hogy." Nem hangzik túl jól, ugye? Piszok nehéz ebből jót kihozni. Mi lepődtünk meg a legjobban, hogy sikerült, pedig az első öt perc után azt gondoltuk, lehetetlenség. Nézünk két fickót, egy kopár asztalt meg két széket, és képzeljünk el hozzá egy egész filmet kihalt utcákkal, gengszterekkel, kurvákkal, pisztolyokkal, vészjósló benzinkúttal, csörgedező vérrel, betört ablakkal? Na ne. Szó, mi szó, fárasztó állandóan hozzáképzelni a mozit, de megéri. Nem is tehetsz mást - egyszerűen visz a történet. Mert az tényleg jól ki van találva, felépítésében pluszban van egy csavar. (Nem véletlen, hogy már tervezgetik a színdarabból készített filmet.) Bulvárdarab, nem Shakespeare, de mint egy vasárnap esti jó film, magával ragad.

Szabó Győző és Stohl András | Még képek | Fotó: Pályi Zsófia

Van két pasas, egyikük fásult, boldogtalan alkoholista (Szabó Győző), a másik pedig az a típus, akinek mindig hamarabb önti el az agyát a húgy, minthogy gondolkodna, egyébként nem is túl eszes (Stohl András). Régi jó cimborák, ráadásul társak, nap nap után együtt járőröznek, közben mindketten nyomozók akarnak lenni. Stohl a régi barátságra való tekintettel a haver hóna alá nyúl, magához is költözteti, hogy ne legyen magányos szegény marha. Csajt is próbál szerezni neki. És itt jön a tragikus vétség: olyan csajt szemel ki, aki tulajdonképpen neki tetszik, nem is bírja ki, hogy ne gyámolítsa az asszonykát egy gyors numera erejéig. A havernak ez nem gond, de a nő stricijének annál inkább, elég csúnyán torolja meg, hogy semmibe vették a jogait, plázatévé törik, vér folyik.

Ezen aztán Stohl begőzöl, csak a bosszúra tud gondolni, így lehet, hogy munka közben elkövetnek egy fatális hibát. Az ügy brutalitása miatt nagy nyilvánosságot kap, ők szerepelnek minden újság címlapján. Itt hangzik el Stohl ominózus mondata: "Minden újság címlapján ott a képem, ki fog ezek után alkalmazni? Hát keresztre kell engem feszíteni?" Tényleg nagy csönd honol a nézőtéren, mindenki egyre gondol, Stohl nem ereszti ki a markából a pillanatot. Pedig ez nem is egy jó pillanat, túl kínos, direkt. A másodperc törtrésze alatt szétszabdalja a kemény munkával felépített sztori illúzióját, újra eszünkbe juttatja, mit csinált Stohl, felhorgad az ellenszenv - percek kellenek, mire visszarázódunk, és megint érdekelni kezd, hogyan teszi tönkre az életét egy felelőtlen, buta, de alapvetően jó szándékú fickó. Aki nem Stohl, hanem Denny.

Stohl András | Még képek | Fotó: Pályi Zsófia

De visszarázódunk, és ebben nagy szerepe van Stohl színészi képességeinek. Ez a fickó jól játszik, hogy a fene vigye el valóságshowstul, reggeli vigyorkandúrostul. Energikus és profi, sokkal jobb, mint a Tűzvonalban című sorozatban. És látszik, hogy nagyon odateszi magát, néha szinte úgy tűnik, agyvérzést kap, olyan vörös a feje a színjátszástól. Nincs riasztóbb a hisztiszínháznál, ahol a színészek üptre-hoppra ordibálnak, de itt van íve a kiborulásoknak. Szabó Győző a csendes zsaru szerepében kevésbé tud látványosat alakítani, az ő szerepében nincs őrjöngés, finoman, csendesen bontja ki a másik pasas sztoriját. Joey a jófiú, egy kedves mamlasz, aki a véletlenek összjátékaként jut oda a történet végére, ahova jut.

A darabbeli szerencsétlen fickó története egyébként kevésbé rímel Stohléra, mint ahogy azt a bulvármédia szereti visszhangozni. A közös: mindketten felelőtlenek, hibáztak, süllyednek. A drogügy is befigyel itt is, ott is. De a zsaruval az a baj, hogy nem lát messzebb az orránál, kapkod; Stohl más, ő nem lúzer. Mentségére legyen mondva, azt a pár percnyi kiszólást leszámítva nem erőlteti túlzottan, hogy az előadást az ő bűnbánataként vagy neadjisten Canossa-járásaként értelmezzük. Egy színész eljátszik egy érdekes szerepet, jól. Erről szól az előadás.

Stohl András | Még képek | Fotó: Pályi Zsófia

Egy dolgot viszont soha nem fogunk tudni kiverni a fejünkből. Ez a mi gumicsontunk, ha Stohlról van szó. Miért lesz egy színészből - egy jó színészből - tenyérbemászó médiaprosti? Mindenesetre ha az lesz az egyik következménye a balesetnek, hogy a kereskedelmi média innentől kezdve kínosnak tartja a színész alkalmazását, Stohl hálás lehet. És ha helyette inkább színházban játszik többet és többfélét - akkor a színházbajáró közönség is.