Húsból varrt hús - 18 pluszos kiállítás az emberi test határairól

Az egyik alkotó saját testét használja és tetovált bőrdarabjait teszi vitrinbe, a másik állatok húsából állít elő méretazonos emberi testrészeket. A Taxidermia dizájnjáért is felelős Szöllősi Géza grafikus és Baji Miklós Zoltán performanszművész közös kiállítása a látogatók tolerenciahatárát teszteli. Szöllősi szerint mivel nem tájképeket fest, azt hiszik, bűnöző - és nem érti, miért okoz felháborodást, amikor a tévében megszokott látványt csomagolja művészetbe. Azt mondja, a képzőművészet nem lehet botrányos, ahogy tabuk sincsenek már, de sokakat még mindig zavar a pacal látványa.

"Egy disznóhússal arconvarrt pinaszáj! Mi más" - ez a komment érkezett Szöllősi Géza hússzobraira a Roham Galéria Facebook-oldalán. Testiség, szex, (ön)erőszak, fájdalom, vér - ezek a témák jelennek meg Szöllősi és a BMZ néven alkotó Baji Miklós Zoltán performansz- és body art-művész közös, Első vér című kiállításán.

A bejáratra kifüggesztett 18 éven felülieknek felirat sejteti a tartalmat. A két művész kiállítása egyetlen teremben látható, középen a hússzobrok, oldalt BMZ tablófotói, amúgy meg mindenféle tárgyak. Ami összeköti az alkotókat, az a testhez való viszonyuk: BMZ a saját testét használja, Szöllősi állati testekből állít elő emberi testrészeket. A galéria egyik szervezője, Bánki Ákos az [origo]-nak elmondta: a kiállítás az úgynevezett Vizuális diskurzusok-sorozat része, amelyben Roham-közeli fiatal alkotókhoz rendelik az idősebb generáció egy-egy művészét. A lényeg, hogy a két alkotó képi világában, stílusában legyen valami közös; így került a rohamos Szöllősi Géza mellé Baji Miklós Zoltán.

"Ha húsból csinálok szobrot, gyilkos vagyok"

A bejáratnál Szöllősi Géza fekete-fehér tervei láthatók, amelyeket Szász János Léderer-ügy című nagyjátékfilmjéhez készített. A terem közepén egy barkácsműhely munkaasztalára emlékeztető építmény áll, ezen vannak kiállítva a 33 éves művész hússzobrai; főleg méretazonos női és férfi nemi szervek állati húsból összegyúrva és -varrva. A formaldehidben tartósított szobrok mellett az asztalon mindenféle mütyür - brossok, tűkészlet, hajcsat, hófehérkés kacat, dildo -, az asztal alatt a szobrok létrehozásához használt munkaeszközök.

"Ezek portrék, még ha nem is a modellek arcait ábrázolják, de valós személyekről lettek mintázva" - mondja Szöllősi. "A szobrok hátoldalába a lányok saját tárgyai vannak beleépítve. Az anyaguk miatt úgy néznek ki, mintha igaziak lennének, pedig ez mind állati hús" - magyarázza. Mint mondta, az anyaghasználat sokszor zavarba ejti a nézőket: "Amikor húsból van előállítva egy szobor, az ember úgy kezeli, mintha valódi lenne és fél a csirkecombtól, nem mer odanézni a disznónyelvre. Ez vicc. Egy tájképnél nem érdekes, hol és mit csinál a festő, amikor festi, itt viszont kialakul az emberekben egy képzet, amiben van egy krimi-szál: ha húsból csinálok szobrot, egészen biztos, hogy halott emberek vannak nálam, ha pedig halott emberek vannak nálam, gyilkos vagyok. Úgy néz ki, hogy még mindig gondot okoz az embereknek egy pacal látványa" - mondja.

A terem közepén munkapadon és alatta vannak Szöllősi Géza munkái, a falakon BMZ alkotásai láthatók (Klikkeljen a fotóra a további képekért!)

A kiállítást őrző fiatal hölgy szerint szellősen látogatják a naponta 4-től nyitva tartó kiállítást. Megosztja az embereket a látvány: előfordul, hogy valaki felháborodva rohan ki, miközben azt harsogja, hogy őrültek házába kellene zárni a két művészt, de az ellenkezője is gyakori: van, aki teljesen rákattan a látványra. Egy BMZ-megszállott férfi például 5 és 6 éves gyerekeivel érkezett, bár a teremőr-lány megpróbálta lebeszélni róla, hogy megnézzék a kiállítást.

Saját tetovált bőrdarabok vitrinben

Nem kíméli művészetének főszereplőjét, vagyis saját testét a békéscsabai BMZ. A falakon ő látható különféle helyzetekben és jobbára pucéran; többségében szado-mazo hangulatú fotók a művész elmúlt években rendezett performanszairól.

Az egyik poszteren a kínzószéken ülő, becsíptetett péniszű, vörös textíliával letakart fejű művész látható. A következő ugyanaz, csak emberalak nélkül, és angol nyelvű szöveg magyarázza el, hogy ez egy terrorizmustól megvédő kínzógép, amelybe pénisz -és ánusz irrigátor is be van építve. Egy másik fotósorozat BMZ tetkóit veszi számba. Olyan hangulata van, mint a hentesnél látható disznó-térkép, amely segít eligazodni, hogy melyik a csülök, melyik a karaj. BMZ egy korábbi performanszán rendelkezett arról, hogy tetkói "a művész halálát követően kioperálandó és megvásárolható művek". Néhány féltenyérnyi, saját rajzait ábrázoló tetoválásával nem várt haláláig: már ki is operáltatta őket, 3 kifeszítve üveglap mögött látható a terem sarkában (maga a műtét a terem másik sarkában videón is megtekinthető).

BMZ és Szöllősi Géza a kiállításmegnyitón (További fotók a képre klikkelve!)

A fotókon néhány tárgy is betekintést enged BMZ bizarr világába: kis vitrinekben coca-colás pohár beleszáradt emberi vérrel, testbe sütő bélyegző (azaz billog) látható. "BMZ a testtel foglalkozik szélsőségesen. Ezt a szókapcsolatot rám is lehet használni, csak ellentétes módon" - magyarázza a helyszínen Szöllősi Géza.

"A tévé látványa művészetbe csomagolva"

Szöllősi Géza nem igazán foglalkozik a reakciókkal: "Mindig van ellenállás az ellen, amit csinálok. Ezt viccesnek tartom, mert mindez - az erőszak, a vér, a pornográfia - a mainstream tömegmédiában mind jelen van. Ha most bekapcsolod a tévét, biztosan látsz ilyet. Ott van például a Helyszínelők sorozat, ami a nekrofil erotikával operál, ahogy egy szép ember halott testét mutatja be esztétizálva. Nem értem, miért okoz felháborodást, amikor ezt a látványt művészetbe csomagolja valaki" - mondja. Egy tippet ad: üljön le az olvasó este 6-kor a tévé elé, "és számolja össze, hogy hány hullát, megsebzést és erőszakot lát. Ami itt látható, az ahhoz képest semmi" - mondja.

Évek óta foglalkoztatja az emberi test az Iparművészeti Egyetem grafika szakán végzett Szöllősit: "A mai nyugati társadalomban egyszerre van jelen a szép, fiatal test imádata, és egy testiszony, ami a test halandóságától való félelemből fakad. Ez elég ellentmondásos" - magyarázza. "Ez a hússzobor-sorozat pont a mai testkép ambivalens vonatkozásával foglalkozik, hogy nem vagyunk hajlandóak elfogadni olyannak, amilyen."

Munkapadon a szobrokon ábrázolt lányok tárgyai (a sálon Szöllősi mintái vannak) Klikkeljen!

Szöllősi Géza egyébként nemcsak kiállítóként van jelen a Rohamban: a havonta megjelenő Roham magazin művészeti szerkesztője, amelynek minden számában jelennek meg képei. A köztudatba a Taxidermia és Ópium című filmekkel robbant be, amelyeknek koncept- és dizájnfelelőse volt. Jelenleg csoportos kiállításon szerepelnek munkái a prágai Rudolfinumban, a nemzetközi mezőnyben Magyarországról rajta kívül még Keresztes Zsófia munkái láthatók. A prágai kiállítás alapján is igazolva látja a régi közhelyet, amely szerint Magyarországra minden néhány év késéssel érkezik, de szerinte erről kár szót fecsérelni, annyira köztudott.

Nincs botrány és tabudöngetés

És hogy lehet-e még botrányt kelteni Magyarországon? Nem hiszi, hogy az a néhány kommentelő és látogató, akik elmeorvosi kezelést javasolnak neki, botrányról tanúskodnának. "Szerintem nincs botrány a képzőművészetben, ha van, az gerjesztett" - mondja.

Bánki Ákos galériavezető szerint az elmúlt években két nagy botrányról szoktak beszélni Magyarországon, az egyik Hermann Nitsch kiállítása volt, amit azért neveznek botránynak, mert politikai vitává dagadt; a másik Andres Serrano kiállítása, amikor Tarlós István, akkor még III. kerületi polgármester betiltatta a tárlatot hirdető plakátot.

"Nem is akarunk botrányt kelteni, nincs olyan téma, ami nekem tabu lenne" - veszi át a szót Szöllősi. Legalább ilyen viccesnek tartja, amikor egyenlőségjelet tesznek közé és alkotásai közé: szemléltetésképp ismét a televíziózás világából hoz példát: "Mindig furcsa, amikor a művészt nem választják el a műalkotástól. Olyan az, mint amikor meg akarták verni a Budapestre látogató Leonciót vagy Jockey-t."

BMZ és Szöllősi Géza közös kiállítása november 27-ig látható a Roham Galériában, a Vas utca 16-ban. Nyitvatartás és egyéb infó itt.