A 15-16. század fordulóján élt itáliai művész nem kimondottan törvénytisztelő életmódja eddig is ismert tény volt, a mostani kiállítás azonban újabb részleteket fed fel Caravaggio életéről és haláláról. A dokumentumok alapján Caravaggio lobbanékony alak lehetett, aki fegyvertartási engedély nélkül hordott magánál rendszeresen kardot, tőrt, illetve pisztolyt, mindezt pedig a pápai állam védelme alatta tehette meg. 1598 és 1606 között közel tíz alkalommal került összetűzésbe a római hatóságokkal. Egyszer egy tányér articsókát vágott a pincér arcába egy tavernában, egy másik alkalommal pedig lebontotta bérelt műhelyének mennyezetét, hogy jobban elférjenek benne a képek, majd amikor a tulajdonos feljelentette ezért, ő és barátja kövekkel hajigálta annak ablakát.
A dokumentumok pontos képet festenek arról az öccsecsapásról is, amelynek során a művész megölt egy bizonyos Ranuccio Tommassonit, majd elmenekült a városból. Ezek az összecsapások leginkább a mostani bandaháborúkhoz hasonlíthatók. 1606 májusában Caravaggio három társával (egyikük a pápai sereg kapitánya) a római - és akkoriban egy teniszhez hasonlatos labdajátékot űzők gyűjtőhelyeként működő - Campo Marzio téren találkozott a riválisaival, és bár több életrajzíró szerint az összetűzés egy nő miatt kezdődött, a dokumentumokból az derül ki, hogy a harc középpontjában egy tartozás állt - ennek következtében oltotta ki Caravaggio Ranuccio Tommassoni életét. Caravaggiót távollétében V. Pál pápa - akinek a festő korábban portrét készített - halálra ítélte.
A kiállított iratok új adatokkal szolgálnak Caravaggio halálát illetően is. Miután el kellett hagynia Rómát, a művész Szicíliában, majd Máltán élt, végül 1610-ben a Rómától északra található Porto Ercole kikötővárosában halt meg. A művészettörténészek eddig úgy gondolták, hogy halálakor egyedül volt a tengerparton, miután sikerült egérutat nyernie a rendőrök elől, a most bemutatott iratok szerint azonban ágyában érte a halál, mindössze 38 évesen.