Szerelmi évődés színesben: Moholy-Nagy László élete és művei a Ludwig Múzeumban

Elsőként kísérletezett a színes fotóval, reklámozta a jénai tálat, absztrakt festményei alatt az iparmágnás Guggenheim aludt. Moholy-Nagy László ahhoz a legendás magyar művészgenerációhoz tartozott, amely a múlt század tízes-húszas éveiben hagyta el az országot: ő a Bauhaus arcaként futott be karriert. Műveiből utoljára 35 éve volt látható Magyarországon nagyobb kiállítás. Most egy újabb nyílt a Ludwig Múzeumban, A fény művésze című nemzetközi vándorkiállítás szeptember 25-ig látható Budapesten.  

A Ludwig Múzeum idei Moholy-Nagy László-kiállítása logikus sorba illeszkedik. Robert Capa, majd Kepes György és Martin Munkacsi után újabb nemzetközi sztárral folytatja múzeum a 20. század vizuális kultúráját alakító magyarok bemutatását. A kiállítás nem magyar rendezésű, Madrid, Prága és Berlin után érkezik Budapestre. "Sokan oda se adták volna ezeket a műveket" - mondja Bencsik Barnabás, a múzeum főigazgatója a tekintélyes gyűjtemények (Tate, Victoria & Albert, Den Haag) a kiállításon látható darabjairól. A tárlat anyagát egy spanyol kurátor állította össze, Oliva María Rubio, 30 külföldi múzeum gyűjteményéből válogatva. Csak pár mű érkezett magyar gyűjteményből. Moholy-Nagy "nomád életet élt" - magyarázza Bencsik -, "művei szét vannak szórva a világban".

A fotóra kattintva nézze meg galériánkat a kiállításról!

Majdnem a kukában végezték

A kiállításon kötöttebb kronológia nélkül következnek előbb a festmények, majd a fotók, fotogramok, színes fotók és díszlettervek, néhány sarokban pedig filmek láthatók. Nem rágják a szánkba korszakok, motívumok vagy témák közvetítésével az életművet, nekünk kell a képek közül kiszúrni a minket érdeklő műveket. Ennek előnye, hogy mindenkiben más marad meg a művészről. A kurátor ki is emeli: Moholy-Nagy azért nem adott címet a képeinek, mert nem akart ötleteket adni a nézőnek.

A kiállítás talán legizgalmasabb művei a színes fotók. Moholy-Nagy volt az első, aki színes fotóval kísérletezett. Képei születhettek volna a hetvenes-nyolcvanas években, de 2011-ben is - pedig a negyvenes évek elején készítette őket. Fotóin villódzó neon kacskaringók, vibráló gombostűk. A színek kiszakítják a képeket a korból. Nagyon jó kiállítási ötlet a diavetítő, állítólag Moholy-Nagy is sokat használta oktatói munkája során. A Ludwig Múzeumban családi képek és kísérletező műalkotások kattognak egymás után. Ezekről a színes diákról meséli Bencsik Barnabás, hogy majdnem a kukában végezték. "A fotót akkoriban nem műtárgyként kezelték" - magyarázza az igazgató. A kukából egy tanítvány menekítette ki a képeket.

Közelebb!

Főleg a művész nevét viselő intézmény hallgatói értékelhetik azt a kiállításon látható filmet, amelyet a chicagói művésziskola növendékei készítettek Moholy-Nagy vezetésével, aki 1937-től 1946-ban bekövetkezett haláláig dolgozott ott. Szerelmi évődés színesben, Moholy-Nagy formalizmusával.

A képre kattintva még több fotó a kiállításról!

A sima fekete-fehér fotók a nézőpontok miatt érdekesek. Moholy-Nagy törekvése az volt, hogy a néző ne ismerje fel elsőre, mit lát, hanem menjen közelebb, és vegye szemügyre - magyarázza a kurátor. Bár mára hozzá vagyunk szokva a vizuális trükkökhöz, de így is becsap egy-egy kép. A csigavonalról közelről derül ki, hogy a berlini rádiótoronyból ilyennek látszik a virágágyás, az ipari csövekről pedig az, hogy brightoni kémények. A kor fotóművészeti felfedezése volt az alulról fölfelé és fentről lefelé fényképezés. Moholy-Nagy ezen kívül a képi motívumok ritmusos ismétlődésével is láthatóan szívesen kísérletezett.

Ritka interjú Az Estben

A kiállítás legviccesebb kiállítási tárgya egy 1930-as interjú Moholy-Nagy Lászlóval Az Est nevű lapban. A művész eldicsekszik vele, hogy Daniel Guggenheim, az "öreg rézkirály" iparmágnás kiakasztotta a hálószobájában a képeit, hogy ha nem tud aludni, nézegethesse. A cikkből tudjuk meg, hogy a német cégek évi 12 ezer márkát fizettek a Bauhausnak a művészek tanácsaiért. "Mi terveztük az első modern stílű lámpát, amelyeket Németországban ma már mindenütt gyártanak" - meséli Az Estnek Moholy.

Hattula Moholy-Nagy, a művész lánya nézelődik a kiállításon.
Olvassa el a vele készített interjút, kattintson a képre és nézze meg galériánkat!

Másképp fogadja be a kiállítás mai látogatója az egykori műveket. A főműveknek tartott absztrakt képek ma már unalmasnak hatnak, a vonalak, körök nem adnak hírt semmiről egy kor orosz konstruktivistáktól örökölt, furcsa szögletes látásmódján kívül. A fotók viszont vonzzák a tekintetet. Lebilincselő Moholy-Nagy egyik első mozgóképe, amelyet a marseille-i piacon forgatott. A foltos háttér előtt váratlanul mozdul a kismacska, a kofa lopva pisil, a koldus nyálát csorgatja. A nagy moziteremben látható másik filmet Moholy-Nagy a londoni állatkertről forgatta.

A Bauhaus arca

Kis híja volt, hogy Moholy-Nagy nem lett költő, Babitsnak írt levelei máig megvannak. Az első világháború lövészárkaiban azonban az ambiciózus fiú rajzolgatni kezdett, a békeévek már az avantgárd körök bűvkörében érték. Hamar elment Bécsbe, de igazán Berlinben találta meg magát. Ekkor már Moholy-Nagynak hívták, a Nagy elé egy délvidéki falu nevét biggyesztette művésznévként, az ott felnőtt nagybátyja iránti tiszteletből (Mohol ma Szerbiához tartozik). Az igazi áttörés akkor jött el, amikor Walter Gropius a fiatal fiút a Bauhausba hívta tanítani. Moholy-Nagy a fémműhelyt kapta.

A nácik nem szerették a Bauhaus modernségét, Moholy-Nagy előbb Amszerdamba, majd Londonba ment. Jókor jött a lehetőség 1937-ben, amikor az amerikaiak meghívták, hogy vigye át a Bauhaus eredményeit a tengerentúlra. Moholy-Nagy Chicagóban oktatott fiatalon bekövetkezett haláláig: 1946-ban hunyt el, leukémiában.

A Moholy-Nagy László lányával készült interjúnkat erre olvashatja.