"A szarvasagancsokat Stohl András hozta" - mit csinál egy díszlettervező?

Hogy kerül 200 kiló párnahuzat a színpadra és miért kell eldugni az ollót? Menczel Róbert díszlettervezővel beszélgettünk, aki sok egyéb mellett az ország idei legjobb színházi előadásának választott Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból szarvasagancsos díszletét is kitalálta. Szétcincált kezekről és büfészimatról mesél egy kevéssé ismert szakma képviselője.

- A díszlet mennyire a rendezői koncepció része és mennyire önálló munka?

- Egy erős rendezőnél közös munka már a koncepció kitalálása is, hiszen a díszlettervező reagál az elképzeléseire. Van, akinél viszont gyakorlatilag teljesen szabad kezet kapok, ami nem feltétlenül könnyű, hiszen ott állok egy csomó kérdéssel.

- Mikor kapcsolódik bele a munkába a díszlettervező a próbák folyamán?

- Ha ismerem a rendezőt, akkor az elején megbeszéljük, mit gondolunk a térről, és utána már csak akkor megyek be a próbára, amikor szimatolom a büfében, hogy valahol már tartanak. Ha kevésbé ismerem a rendezőt, akkor több idő kell. Andrei Serbannal három napig beszélgettünk, ez alatt rájöttem, hogy körülbelül milyen rugójára jár az agya, és ő is rájött, hogy én ezt értem. Onnantól kezdve nagyon jól melóztunk együtt.

- Ilyenkor a próbákon is bent vagy?

- Á, annak semmi értelme sincs, hogy megnézzem, hogy egy színészt a rendező hatvanhatszor visszahív, hogy csinálja újra a jelenetet - attól csak idegroncs leszek.

- Hogy találtátok ki Serbannal a díszletet?

- Serban az elején felvázolt három botorságot, direkt. Buta kis rajzok voltak, mint az oviban, magában röhögött is rajta. Mondta, hogy én abból próbáljak neki díszletet csinálni. Szerintem kíváncsi volt, hogyan reagálok, és hogy milyen a tempóm. A vázlatai alapján slágvortokban felrajzoltam neki a díszletet, hogy érzékelje a teret. De mondtam neki, hogy én gondolnék inkább egy negyediket. Aztán lett az ötödik, a végleges. De például egy ponton túl el kellett dugni előle az ollót, mert nyirbálni akarta a makettet.

- Mindig készül makett?

- Előadástól függ. A Három nővér-ben különös a térdíszlet, fontosak a centik, hogy mi milyen magas. Általában, ha a térrel játszol, jobb, ha készítesz makettet, mert magadnak is kiderül belőle egy csomó minden. Egy díszes operettnél rajzolsz, ott nincs mit makettezni.

- A maketteket te vágod, ragasztod?

- Igen (mutatja a hámló kezét). Ez még a Három nővér-ből maradt. Annyi anyag, ragasztó, mindenféle érte a bőrömet, nagyon nehéz rendbe hozni.

"A sós víz jót tesz neki" | Fotó: Pályi Zsófia

- Őrzöd a régi maketteket?

- Általában ott maradnak a műhelyekben, belepi a por, meg kihajítják. Van, aki mániákus makett-készítő, úgy készít makettet, mintha szobor lenne vagy esküvői torta. Én csak arra hajtok, hogy felfogható legyen.

- Mi volt az a kulcs, amire rá kellett érezned Serban elképzelésében?

- Nincs ilyen kulcs. De például elég hamar kiderült, hogy színpadot akarunk a színpadon.

Udvaros Dorottya és Ónodi Eszter a Három nővér piros függönye előtt | Még képek | Fotó: Tuba Zoltán

- Van az a hangsúlyos kép, amikor Schell Judit felmászik egy vörös függönyön. Az rendezői vagy díszlettervezői ötlet volt?

- Nagyjából akkor már megvolt a tér, de még gondolkoztunk, milyen legyen a darab eleje. Látszott, hogy Serban teátrális elemet keres. Javasoltam, hogy legyen egy nagy piros függöny, középen vágva.

- Az előadás végén körülbelül 200 kilónyi ciha van feltornyozva a színpadra. Ez miért fontos szerinted abban a jelenetben?

- Serban fejében mániákusan élt ez a kép. Ő az elejétől kezdve hanggal, fénnyel, képpel dolgozott. Azt kérte, hogy abban a jelenetben fehérnemű-hegyek legyenek. A kisebb pécsi színpadon (a Pécsi Országos Színházi Találkozón - a szerk.) egyébként sokat változott az előadás: babaszoba lett, elmúlt a különös kietlensége. A színészek imádják ezt. Mondták: "milyen pici!", és boldogan rohantak bele. Jobban szeretik az akolmeleget, ilyenkor egymást erősítik.

Kulka János, Udvaros Dorottya, Alföldi Róbert és Schell Judit a Három nővér-ben | Még képek | Fotó: Gordon Eszter

- A Vadászjelenetek különleges színpadi tere hogyan született meg?

- Már egy ideje mocorgott az ötlet, hogy kéne valamit csinálni a festő műteremben. Robi (Alföldi Róbert, az előadás rendezője - a szerk.) felment, mondta, hogy ez így jó, ahogy van, semmibe nem fog kerülni. Igaz, nem kellett építeni, de megnéztem a falfelületeket, mit hogy pakolunk rá. Az volt az ötlet, hogy csak természetes anyagokat használunk: föld, búza, víz, hús, tűzifa.

Stohl András és Tompos Kátya a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című előadásban | Még kép | Fotó: Gordon Eszter

- Nagyon érdekes az a fal a sok szarvasaganccsal.

- Az Buci (Stohl András, a darab egyik főszereplője - a szerk.) felajánlása volt, az összes agancs az övé.

Molnár Piroska az előadásban | Még kép | Fotó: Gordon Eszter

- Az anyagi lehetőségek mennyire jelentenek korlátot a munkádban?

- Olyan előfordult, hogy valami nem valósult meg, miközben készen volt a terv. De ezekben az esetekben általában az egész produkció dugába dőlt. Ilyen volt egy krakkói Traviata, vagy az Operában egy A vágy villamosa-balett, amihez Dés László írta a muzsikát.

- Szerinted a díszlet mennyire egy hely, ahol a színészek játszanak, és mennyire önálló jelentéssel bíró mű?

- Ha önálló, akkor nincs rendben. Ez egy csapatmunka. Ha nem tud úgy működni, nem is lesz jó produkció.

- Hogy érzed, mennyire megbecsült a díszlettervezői munka?

- A nézők nem ismerik a tervezőt, de ez nem is baj, mert a látvánnyal viszont foglalkoznak. A nézőnek komoly inspirációt jelent a díszlet egy előadásban. Kritikusok esetében a díszletre és jelmezre vonatkozó bírálat inkább ösztönös, mint szakszerű. Nem akarok bántani egy kritikust sem, de ők általában irodalmárok, színháztörténészek, vagyis alapvetően nem képzőművészek.

- Van kedvenc munkád?

- A Serbannal való munka nagyon jókor jött, visszaadta a hitemet. Az utóbbi időben egy kicsit már favágássá kezdett válni a munka: ide rohansz, oda rohansz, egy hét alatt ki kell találni mindent, az öröm elvész. Meg a Nemzetiben ez az évad nagyon jó volt.

MENCZEL RÓBERT

Az Iparművészeti Egyetemre belsőépítész szakra járt, utána három évig Ruszt József zalaegerszegi színházában dolgozott. "Az első két évadban 32 díszletet kellett megcsinálnom, felért egy mesterkurzussal" - mondja erről Menczel. Ő az egyik legfoglalkoztatottabb magyar díszlettervező, ő találta ki például a krétakörös Nibelung-lakópark vagy a Nemzetiben három éve bemutatott A park díszletét. A kaposvári egyetemen a látványtervező szak tanszékvezetője.