Prostituáltak a fronton - tábori bordélyok az első világháborúban

Farokparádé és lövészárok-lotyó: a két kifejezést az első világháború alatt használták a katonák a fronton. Az első az orvosi vizsgálatokra, a második a tábori bordélyokban szolgálatot betöltő nőkre vonatkozott. Két kutató és egy kiállítás azt mutatja be, hogyan terjedtek a nemi betegségek az első világháborúban harcoló katonák között, de kiderül az is, miért volt érdemes hamisítani a szifilisz tüneteit.  

A kiállítást hirdető plakát bal alsó sarkában elrejtett 18-as karika jelzi: felnőtt-témáról van szó. Ledér, cilinderes nő hajol ki élveteg tekintettel egy muskátlis ablakból. Előtte egy táblán ez áll: "Itt betegszabacsag. Gyere lőni! Bei mir Krankenurlaub". Egy másik képen hóból formált meztelen nő szobra látható, körülötte karéjban fotózkodó katonák. A harmadikon pucér férfiak álldogálnak orvosi vizsgálatra várva, némelyikük fején katonasapka, a képaláírás: "Farokparádé". A vicclapok, élclapok fotói és karikatúrái mellett a falakon a második világháború felkavaró csatajeleneti láthatók.

A székesfehérvári Helyőrségtörténeti Emlékgyűjtemény pincéjében a tablók mellett néhány tárgy - műanyag pesszárium, halhólyag kondom és beöntőkészülék - teszi szemléletessé az egynapos kiállítás témáját (a múlt héten szombaton volt megtekinthető Székesfehérváron, a Múzeumok Éjszakáján). Az "Érosz a hadszíntéren, osztrák-magyar tábori bordélyok a Nagy Háborúban" című tárlat alapja két kutató, Balla Tibor és Kiss Gábor munkája, a kiállítás ötlete Rangel István, az emlékgyűjtemény munkatársának fejéből pattant ki. A téma magyarul nem nagyon, németül viszont remekül dokumentálva van, és hozzáférhető a Bécsi Hadi Levéltárban. Kiss Gábor, a Budapesti Hadtörténeti Múzeum levéltárosa kettőjükön kívül nem ismer mást, aki ezzel a témával behatóbban foglalkozott volna.

Hamisított szifilisz

Hogy a testi örömöket nyújtó szolgáltatásokat szervezett keretek közé szorítsák, 1915 nyarán a hadsereg egészségügyi szolgálata úgy döntött, tábori bordélyokat állít fel.

A döntés mögött racionális okok húzódnak: tartottak attól, hogy a hónapokra összezárt férfiak között felüti a fejét a homoszexualitás, de még nyomósabb ok volt az, hogy felismerték, a háború nem fog belátható időn belül véget érni. A nemi betegek száma rohamosan nőtt, a kezeltek száma 1915-ben meghaladta a 12 százalékot. Amikor a hadvezetés még hitt a gyors lefolyású háborúban, nem nagyon foglalkozott a nemi betegségekkel, ahogy azzal sem, hogy a megszállt területek ilyen-olyan bordélyaiban tucatjával fertőződtek meg a katonák. "Ezek nem egyszerű vakarózások voltak, hanem komoly betegségek" - mondta az [origo]-nak Rangel István, a tárlat ötletgazdája.

Műanyag és fém pesszárium, halhólyag óvszer és beöntő készülék. Galériáért kattintson a képre!

A kor egyik leggyakoribb betegsége, a szifilisz végleges leszereléssel - és gyakran halállal - járt, egy könnyebb nemi betegségből 2-3 hét alatt ki lehetett kúrálni a katonát, a kórházi kezelés viszont így is nagy kiesést jelentett: "Ha valaki megkapott egy trippert vagy egy húgycsőkankót, egy jó időre szolgálatképtelenné vált. Neki viszont a 2-3 hét frontmentes időszak esetenként a túlélést is jelenthette" - közelíti meg a jelenséget két oldalról is Kiss.

Éppen ezért - bevállalva a következményeket - sokan hamisítani kezdték a betegség tüneteit. Például a bőrük alá paraffint injekcióztak, amitől a szifiliszre jellemző fekélyek keletkeztek, vagy beteg társaikkal szándékosan megfertőztették magukat, "átkenték magukra a betegséget" - vázolt néhány módszert Kiss Gábor. Erre a hadvezetés is gyorsan reagált, akiről kiderült, hogy szándékosan szerezte nemi betegségét, kikezelték ugyan, de a műmegbetegedés szigorú büntetéssel járt.

A hadseregben sok volt az otthonától évekre elszakított házas ember, akik a hosszú hónapok alatt átértelmezték a házastársi hűség fogalmát. Miután a harcok szünetében ők is jártak bordélyba, hazatérésük után a fél ország megfertőződésére, akár járványokra is lehetett számítani.

"Lövészárok-lotyók" a fronton

Arról nem talált adatokat Kiss Gábor, hogyan toborozták az örömlányokat a frontra, és a számukat is csak megbecsülni tudja: "Több száz nőről lehetett szó. Erre abból lehetett következtetni, hogy a Miskolcon működő női nemibeteg-kórház 270 férőhelyes volt." Annyi viszont biztos, hogy rájuk is katonás szabályok vonatkoztak: "Az örömlányok szolgálati öltözéke és felszerelése" című tabló bemutatja, hogy milyen felszereléseket kellett tartani egy tábori bordélyban (például bidét és hipermangánoldatot). A katonáknak szórólapokat osztogattak, amelyekben megszabták az aktus előtti és utáni teendőket, és mindenkit egy bizonyos Neosalversan nevű tábori óvszer használatára köteleztek. "A kor színvonalának megfelelően igyekeztek figyelni a higiéniára" - mondja Kiss.

Az örömlányokra is egy sor szabály vonatkozott: egyebek mellett egyenruhát kellett viselniük, ami alig különbözött az ápolónőkétől, és tartós fehérneműt is kaptak, de munkájuk során mindezt levehették. Tilos volt az alkoholfogyasztás, és rendszeres orvosi vizsgálaton kellett átesniük. A lányok bevétele a katonáktól származott, akik szolgáltatásaikért 20,3 fillért fizettek, munkájukat "segédközegként" egy-egy madám címet viselő nő segítette.

A fronton töltöttek be szolgálatot. Galériáért kattintson a képre!

A nyilvánosházak személyzete is betagozódott a katonai hierarchiába: három csoportba sorolták őket. Voltak tiszti, illetve 1. és 2. hadosztályú legénységi örömlányok. Az állománycsoportok között nem volt átjárás, az egyik tabló szerint a köznyelvben az alacsonyabb szinten elhelyezkedő legénységi örömlányok a lövészárok-lotyó nevet kapták. A tiszti örömlányoknak napi hat alkalommal kellett a katonák szolgálatára állniuk, a legénységi örömlányoknak ennél jóval többször. A tábori bordélyok teljes kapacitással működtek, ami miatt a nők gyakran pszichikailag összeomlottak.

Lett eredménye

Az intézkedések 1916 nyarára meghozták a várt eredményt: egy évvel korábban még 12,2 százalékos volt a nemi betegek aránya, a következő évre ez az arány 6,4 százalékra csökkent - áll Kiss Gábor Orvosi Hetilapban megjelent tanulmányában. Kutatásai szerint ezeket az eredményeket a világháború végég sikerült megőrizni.

A június 18-án megrendezett egynapos székesfehérvári kiállításra 500 vendég volt kíváncsi, de mivel sok érdeklődő lemaradt, Rangel István szerint a kiállítás nagy valószínűséggel még fel fog bukkanni az ország különböző pontjain.

Hogy van ez manapság? Egyik megkérdezett beszélgetőtársunk sem tudott választ adni arra, hogyan nézett ki a tábori szexszolgálat az elmúlt két-három évtized háborúiban. Koszovóban létesített thai masszázs-szalonokról lehetett hallani, a Honvédelem.hu cikke pedig egy tajvani bordélyházról számol be. Eszerint az ázsiai hidegháború csúcspontján százezer tajvani katona állomásozott a Kinmen-szigeten, ahol tizenegy bordélyt tartottak fenn igényeik biztosítására. Az utolsó piroslámpás házat 1990-ben zárták be, főként helyi női csoportok tiltakozására. A bordélyban 2010-ben múzeumot rendeztek be.