Még sosem volt ilyen szép a háború

Giccses csalás vagy egy hatékony eszköz használata, amikor fotóriporterek mobiltelefonnal és a képeket manipuláló programokkal örökítik meg az afganisztáni vagy a líbiai háborút? Az iPhone-nal készült háborús fotók tavaly hoztak áttörést, egyesek szerint ezek után már sosem lesz olyan a fotós szakma, mint régen, mások szerint viszont múló divatról van szó. Gárdi Balázs magyar fotóriporter exkluzív sorozattal mutatja meg a különbséget.

Ragyog a zöld a menetelő katonák válla fölött, a géppuskán tompán fénylik a patina, a homokdűnék között lövöldöző kardigános férfiról pedig nehéz eldönteni, hogy háborúban van-e, vagy egy férfimagazin jól kitalált divatfotózásán. A megejtően szép háborús képek közös vonása, hogy mind iPhone-nal, a Hipstamatic nevű alkalmazás használatával készültek.

A tiszta sajtófotó vége

Az első háborús iPhone-fotót a profi fotósok közül az Associated Press fotóriportere, David Guttenfelder készítette Afganisztánban, 2010 márciusában (ide kattintva láthatja képeit). Ő még nem Hipstamatickal dolgozott, hanem egy korábbi, Shake It nevű, Polaroid-hatású alkalmazást használt iPhone 3-mal. Képei emiatt elmosódottak, fénytelenek, mintha a kabátja alól kattintotta volna őket stikában. Még nincs nyoma annak a színes vibrálásnak, amelyet a későbbi Hipstamatickal lőtt háborús fotókon látni. A fényképeket az olvasók azonban így is érdekesebbnek és realisztikusabbnak ítélték, mint a szokványos hadifotókat.

MI AZ A HIPSTAMATIC?

A Hipstamatic olyan iPhone-ra telepíthető program, amely segítségével retro hatású fényképeket lehet készíteni. "Olyan, mintha Photoshop lenne a telefonban, azzal a különbséggel, hogy a program fix parancssort futtat le minden alkalommal" - magyarázza Stiller Ákos, aki a profi fotósok közül elsőként készített Magyarországon Hipstamatic-képeket a tavalyi Sziget fesztiválon. A Hipstagram azt az illúziót nyújtja, mintha valóban régi analóg gépekkel fotóznánk: még az exponálás előtt kell választani virtuális fotópapírok, vakutípusok és objektívek között. A Hipstamatic mellett népszerű az újabb Instagram. A Hipstamatic fejlesztőit a népszerű szovjet Lomo fényképezőgép inspirálta (pontosabban egy típusa, a Holga), míg az Instagram a hetvenes években elterjedt Polaroid képi világát kívánja visszaadni. Mindkettőben közös, hogy egy régi analóg technika hibái, a karcosság és a torzult színek dobják fel a képeket.

Igazán nagy figyelmet akkor kapott a mobilfotózásra, amikor 2010. november 23-án a New York Times a címlapján közölte Damon Winter szintén Afganisztánban készült iPhone-fotóit (ide kattintva láthatja a fotósorozatot). Winter képei ragyogóak és figyelemfelkeltőek voltak. Az új megközelítés felrázta a fotós szakmát: blogokon, fotós oldalakon, kommentekben és a Facebookon is véget nem érő vita indult arról, belefér-e ez a technika.

Három hónappal később Damon Winter A Grunt's Life (Egy katona élete) című fotósorozata harmadik helyezést ért el az Év képei nemzetközi fotósversenyen (POYI - Pictures of The Year International). "Amit sajtófotóként ismertünk a maga tiszta formájában, annak most vége" - kommentálta a hírt blogjában a New York Times-ban is publikáló fotós, Chip Litherland.

Gárdi Balázs, a háromszoros World Press Photo-díjas magyar szabadúszó fotóriporter is sokat tett azért, hogy az iPhone betörjön a sajtófotózásba. Öt fotós kollégájával (köztük a magyar Domaniczky Tivadarral) együtt 2010-ben létrehozta a Basetrack nevű közösségi oldalt, amelyen nap mint nap hírekkel és képekkel tudósítottak az afganisztáni hadszíntérről. Az itt megjelent Hipstamaticcal készített fotók újszerű látványviláguk miatt tíz országban jelentek meg nyomtatott magazinokban, köztük több alkalommal a Newsweek oldalain.

Kevin Daly őrvezető egy afganisztáni katonai hadművelet alatt 2010. november 7-én (Fotó: Gárdi Balázs) További képekért kattintson a fotóra!

"Valószínűleg ez a projekt volt a nyomtatott sajtóban a legtöbb helyen publikált Hipstamatickal készített anyag" - értékelte Gárdi Balázs eredményeiket. A Foreign Policy amerikai külpolitikai magazin internetes oldalain megjelent képeik a lap legnézettebb anyaga lett pár héten belül. Volt olyan fotóblog, amely a riportfotózás megújítóiként ünnepelte Gárdi Balázsékat - részben hatásos képeik, részben a közösségi média újfajta használata miatt.

A szent tehén

Afganisztán után Tunéziában, Jemenben, Egyiptomban, majd Líbiában is használtak tudósítók Hipstamatickal felszerelt iPhone-t. Benjamin Lowy amerikai dokumentumfotós három hetet töltött 2011 márciusában a felkelők között. Tükörreflexes digitális gépe mellett a mobilját is használta, ennek eredménye lett az iLibya című fotósorozat. A képek élénk színekkel, spontán módon adják vissza a felkelők napjait (ide kattintva láthatja az egész sorozatot).

Michael Christopher Brown is mobillal fotózott Líbiában. Ő azért vette elő a telefonját Líbiában, mert az egyik első ott töltött napján ripityára tört a fényképezőgépe. "Úgy mentem oda, hogy egy felkelésről fogok tudósítani, nem egy háborúról. De háború lett belőle, én meg csak mentem az események után." Képei sokkolóan teátrálisak, némelyik beállítottnak hat, harsányságuk vetélkedik a divatfotók rikító színvilágával (ide kattintva láthatja az egész sorozatot). Bár két fotós kollégája meghalt az összecsapásokban, és őt is megsebesítette egy repesz, Michael Christopher Brown készül visszamenni Líbiába. Most is iPhone-t szeretne vinni: "A telefon engedi, hogy kevésbé a beállításokra figyeljek, mint inkább arra, amit fotózok."

A sajtófotózásban nagyon szigorú szabályai vannak az utólagos képszerkesztésnek. A Photoshop nevű képszerkesztő program használata már mindennapos, de csak nagyon alapvető, a kép alapjait meg nem változtató módosítások megengedettek (például vágás, a kontraszt javítása, élesítés). Bár a program számtalan effektre képes (itt is többféle retro fotót lehet előállítani), ezek használata a legtöbb hírügynökségnél szigorúan tilos. "A sajtófotónak hagyományosan az a feladata, hogy annyira neutrálisan és objektíven mutasson be eseményeket, ahogy csak lehet, ez adja a fényképek hitelességét" - magyarázza ennek okát Virágvölgyi István, az MTI képszerkesztője.

Thomas Welch őrnagy egy tűzpárbaj alatt a fegyverével váj lyukat a falba 2010. november 7-én Afganisztánban (Fotó: Gárdi Balázs) További képekért kattintson a fotóra!

A riportfotózás különösen érzékeny területe a haditudósítás, hiszen számtalan esetben gyilkosságokat, erőszakot, tragédiákat kell dokumentálni. Sok fotóst is meglepett, hogy az iPhone-nal és a retro hatást elérő programokkal készített képeket a New York Times a hírek között szerepeltette. A World Press Photo-fődíjat nyert amerikai fotós, Nina Berman felvetette például, hogy mi a különbség a Photoshop segítségével végzett, szakmai körökben szigorúan tiltott manipuláció és a Hipstamatic között.

Mi a baj a Hipstamatickal?

"Mikor a Photoshop és digitális utómunka fortélyait tanítom a diákjaimnak, mindig elmondom nekik, hogyha valaki ránéz a képükre, és előbb veszi észre a stílust, mint a tartalmat, rossz munkát végeztek" - írta blogjában Tom White, a New York-i International Center of Photography tanára. Ez az ellenzők fő érve: a Hipstamatic csak puszta eszköz, amely elvonja a figyelmet a lényegtől. "Arról beszélünk, hogy milyen szépek a képek, és hogy milyen nagyszerű eszköz az iPhone, ahelyett, hogy az afganisztáni háborúról beszélnénk" - olvasható a Duckrabbit multimédiaügynökség blogjában.

"Nem a témát akarja visszaadni, hanem a látvány szépségét domborítja ki" - magyarázza az MTI fotószerkesztőségének vezetője. Ő giccsnek tartja a Hipstamaticot, és több szempontból is aggályosnak tartja. "Minden képet hihetetlen módon dramatizál, és így elmozdítja a hangsúlyokat. Még egy békésen alvó macska is drámaian fest a képeken".

Egy orosz gyártmányú puska és egy tálib felkelő egyéb holmijai, amelyet amerikai katonák az ellenséges harci állás elfoglalása után találtak 2010. nov. 3-án (Fotó: Gárdi Balázs) További képekért kattintson a fotóra!

"Jó nagy parasztvakítás, egy csillogó effekt" - mondja Stiller Ákos, a Magyarországon elsőként Hipstamatic-képeket készítő fotós is. Szerinte "azért vannak beleszerelmesedve az emberek, mert nagyon jól néz ki".

Miért jó a Hipstamatic?

Akik a Hipstamatic mellett foglalnak állást, általában a mobilfotó előnyeit kezdik sorolni. Közvetlenség és gyorsaság - sorolja a két legfontosabbat Stiller Ákos. Az ő egyik iPhone-es anyaga is azért született, mert a hírversenyben minél gyorsabban kellett képet adni. Ha hagyományos fényképezőgépet használ, időbe telik, míg áttölti laptopra, és onnan küldi át a fotót. Az iPhone-nal azonnal lehet továbbítani a képeket.

A közvetlenséget hangsúlyozta a díjnyertes afganisztáni mobilfotókat készítő Damon Winter is, amikor választ írt az őt támadóknak. Elmondta, hogy ő főleg családi képeket szokott csinálni iPhone-nal (például gyakran fotózza a macskáját), és szándékosan ezért választotta Afganisztánban is ezt a formát. Intim hangulatot akart közvetíteni, amit egy hatalmas profi masina eleve lehetetlenné tesz szerinte.

Bár sok olyan fotós van, akik Hipstamatic nélkül használják fotózásra a mobiltelefonjukat, az iPhone és a Hipstamatic mégis szorosan összefonódott a gyakorlatban. Ennek oka egyszerű: a "Hipstamatickal készített kép jobban néz ki, mint a sima mobilfotó" - magyarázza Stiller Ákos.

Az afgán nemzeti hadsereg egy katonája műanyag zacskóval védekezik a homokviharban 2010. október 28-án (Fotó: Gárdi Balázs) További képekért kattintson a fotóra!

"Az iPhone egyedi kamerája és a Hipstamatic segítségével eddig meg nem látott, újszerű fényképeket tudok készíteni" - válaszolta Gárdi Balázs kérdésünkre, hogy miért szereti a Hipstamaticot. Ő a "nyers", Hipstamatickal készített képekkel ugyanúgy szokott utólag dolgozni, mint a negatívokról készült nyers szkennekkel, még akkor is, ha amúgy az iPhone-nal ezt a lépést meg lehetne spórolni. A praktikum is sokat számít, a finomszemcséjű homok az érzékeny fotóapparátusokat tönkreteszi, az iPhone azonban zárt rendszerének köszönhetően a sivatagban is jól használható.

Felhívja a figyelmet a terrorra vagy eltereli róla?

Gárdi Balázs nem érti, miért kellene kevésbé szépnek lennie a haditudósításnak: "eddig is csináltak szép képeket a hadszíntereken, és ez után is fognak". Gárdi példának a fekete-fehér fotót hozta fel, amely ma már szintén esztétikai többlettel bír. "Nem tartom kevésbé manipulatívnak, amikor valaki fekete-fehér filmre fotóz." Hogy ezt bebizonyítsa, a magyar fotós készített az [origo]-olvasók számára egy válogatást a képeiből, hogy össze lehessen hasonlítani a hagyományos technikával és az iPhone-nal készült fotókat. "A fekete-fehér képek 4x5 incses filmre készültek egy Linhof géppel, ami legalább kétszer olyan idős, mint én vagyok" - írta Gárdi.

"Minden eszközt meg kell ragadnom, hogy amit mondani akarok, minél jobban el tudjam mondani. Ha a mondanivalómat egy bizonyos stílus erősíti, akkor azt a stílust kell használnom" - magyarázza Gárdi Balázs, aki hagyományos fényképezőgéppel készített riportjaival is szereti a sajtófotózás megszokott határait feszegetni (például az iszapkatasztrófáról a Holga típusú, népszerű és olcsó műanyag géppel készített képeket).

Míg a Hipstamatic kritikusai szerint a szép látvány elnyomja a témát, addig hívei szerint inkább ráirányítja a figyelmet. Stiller Ákos szerint iPhone-nal a fotós "nyilvánvalóan esztétizál", de éppen ezért fognak odafigyelni jobban az emberek a képekre és a képeken bemutatott eseményekre. Szerinte az eszköz fegyver is lehet a fotós kezében: a szép képekkel érzékeltetni lehet az olvasókkal a háború abszurditását.

"Nem látom morális akadályait egy fotográfiai eszköz használatának, legyen szó bármilyen témáról, a végtermék a döntő ugyanis" - mondja Stiller Ákos. Szerinte nincs olyan téma, amit ne lehetne Hipstamatickal fotózni. Bármi indokolható, még a hullák arcainak fotózása is, ha az eszköz egy magasabb célt szolgál (a Líbiában dolgozó Michael Christopher Brown halottakat is fotózott).

Miért lett divat?

Stiller Ákos szerint a vizuális ingerküszöb növekedése által kiváltott folyamatos kísérletezés kényszere miatt lett trend a profi fotósok körében is a Hipstamatic használata. "Az emberek immunisak lettek a képekre, új látványt kell keresni ahhoz, hogy a figyelmüket megragadjuk." "21. századi módon akarják bemutatni a háborút" - az MTI képszerkesztője, Virágvölgyi István, szerinte ez a fő ok. "A Hipstamatic jellegzetesen mai, divatos, up-to-date képi világot teremt. Egy másik ok szerinte, hogy a Hipstamatic és társai "belekerültek az iPhone-appek divatjába".

Robert Vandergriff őrnagy figyeli az ellenséges vonalak felé haladó amerikai teherautókat 2010. nov. 7-én (Fotó: Gárdi Balázs)

Az is közrejátszik a divatban, hogy az iPhone 4 beépített kamerája már nagyon jó minőségű. Mint ahogy a szoftver is jól sikerült - teszi hozzá Virágvölgyi István. Az alacsony költségek is segítenek, hogy az iPhone betörjön a profi fotózásba. A telefon megvásárlása töredéke egy munkához használható digitális gépnek, a Hipstamatic pedig másfél dollárba kerül (plusz filtereket lehet vásárolni fél dollárért). Természetesen a minőség nem ugyanolyan, de az effekt éppen arra jó, hogy egy közepes képet is látványosra javítson.

Gárdi szerint a Hipstamatic "túl van misztifikálva", pedig ez olyan, mintha arról beszélnénk, Kodak vagy Fuji filmre fényképez-e. A mobileszközök szerinte el fognak terjedni, de nem az új technológiától kell félni. "Sokkal nagyobb veszélyt jelent az objektivitásra nézve, hogy ki készíti a képet és a cikket, és hogyan." Stiller Ákos szerint épp az a veszélyes a Hipstamaticban, hogy túl jól néz ki, könnyen olcsó trükké válhat. A fontos szerinte, hogy jól kell párosítani az eszközt a témához: "a fotós masinák olyanok, mint a golfütők; tudni kell, hogy melyik lyukhoz melyik ütő illik." Az MTI képszerkesztője rövid életet jósol a Hipstamatic-láznak. "Az üres formai újdonságoknak az a természetük, hogy elfáradnak" - mondta Virágvölgyi.