A rögeszmétől a szög beveréséig: interjú Nana Cecchi jelmez- és díszlettervezővel

A "jelmezek királynőjének" is nevezett Nana Cecchi a budapesti Operának készíti a Don Giovanni díszleteit és jelmezeit, innen pedig a milánói Scalába megy tovább. Cecchi színpadok és filmek látványvilágát találta ki, dolgozott Bertoluccival, Sean Conneryvel, Richard Gere-rel, Michelle Pfeifferrel. Az [origo]-nak a színház és a mozi látásmódja közti különbségről, a nézők fantáziájáról, a színészek második bőréről beszélt.

Mi a legfőbb különbség a színpadra és a filmbe szánt díszlet között?
A nézőpont különbözik, ahonnan a közönséggel láttatjuk a produkciót. A színházban a közönség egyetlen nézőpontból, mindig előre nézve, maga előtt látja a történteket. Azt látja, amit a darab színpadra állítója közvetíteni szeretne felé a figurák mozgatásával. A moziban a nézőpont a kamera, ami voltaképpen a rendező szeme. A mozi azt mutatja meg, hogy a rendező hogyan látja azt a világot, amit be akar mutatni. A színház és a mozi nyelve különböző. A különbséget talán ott lehetne megfogni, hogy sokkal konkrétabb és realisztikusabb a mozi, mert a kamera 360 fokban tud mozogni. A színházban a díszleteknek és a jelmezeknek jelzésértékű a funkciója, a fantáziát a zene vagy a művészek megszólalása indítja be. A színház több mindent bíz a közönség fantáziájára, míg a mozi tálcán nyújtja át a történetet.

A jelmezek esetében is ilyen nagy a különbség?
Nem, mert ott egy dolog mindig azonos: az emberi alkat, ami mindig 360 fokos. Nem tudok csak az egyik oldalra elkészíteni egy jelmezt. Persze a nézőpontban itt megint lehet különbség. Egy kamera egészen közelről, a legapróbb részletekig meg tudja mutatni a ruhát, a színházban viszont fix távolság van a színészek és a nézők között. Mindezek ellenére én nagyon szeretem a színházi jelmezeket is kidolgozni a legapróbb részletekig, mert ez a művész második bőre. Szeretem megadni nekik azt a biztonságot és jó érzést, amit a jelmezzel nyújtani lehet. Ha valami nem is látszik a nézőtérről, a művésznek éreznie kell, hogy a megfelelő ruhában van, hogy magába tudja szívni annak a kornak a hangulatát.

Mennyi idő telik el egy díszlet ötlete és az utolsó szög beverése között?
Az idő itt egy nagyon absztrakt fogalom. Tulajdonképpen attól a pillanattól kezdve, hogy kapok egy felkérést, elkezdek gondolkodni, még az előtt, hogy a rendezővel találkoznék. Ekkor már létrejön az agyamban egy rögeszme, ami dolgozni kezd. És mindegy, hogy operáról, színházi darabról vagy filmről van szó. De most beszéljünk az operáról, hiszen a Don Giovanni miatt vagyunk itt.

Fizikailag meghatározható időpontok tulajdonképpen akkor vannak, amikor a rendezővel elkezdjük a közös munkát, mivel onnantól már a produkció előkészületei szabják meg az időpontokat. Nagyon nehéz követni a kijelölt utat, de az ezzel járó gyötrődés, a gondolatok cikázása és mederbe terelése nagyon szép szakasz. Ennek szab gátat az a praktikus követelmény, hogy a műhelyeknek át kell adni a konkrét terveket és tartani kell a díszlet elkészítésére vonatkozó határidőket.

Nagyon lelkesít az a szakasz, amikor a tervek világából átlépünk a praktikum világába. Mondjuk megrajzoltuk ennek az asztalnak a tervrajzát, hogy milyen magas, milyen széles legyen, de akkor jön a kérdés, hogy mi legyen az anyaga az aljának és a tetejének, milyen vastag legyen stb. Ezen a ponton jön a kézművesség világa. Ez is nagyon érdekes és elbűvölő szakasz, mert amikor elkezdődik a kézzelfogható munka, további ötletek jöhetnek: hogy hogyan viselkedik egy bizonyos anyag, ha így vagy úgy munkáljuk meg. A harmadik lépés az, amikor a díszletet felállítják a színpadon, és az összes addigi veríték, izgalom és fantázia teljes fizikai valójában mutatkozik meg.

Az eredeti kérdéshez visszatérve azt is mondhatnám, hogy az ötlet születése egy pillanat, utána pedig akár hosszú hónapok következhetnek, míg kialakul a végeredmény. Teljesen a Don Giovanni-nak szenteltem az elmúlt évet, havonta-kéthavonta jöttem egyeztetni Budapestre, mással nem is foglalkoztam.

Említette, hogy munkái során folyamatosan tanulmányozza az adott művet. Mi mást tanulmányoz még? A kort, a történelmet, a karaktereket vagy a színészeket, énekeseket is?
Ha az operáról beszélünk, mindennél előbbre való a zene. A fantáziát elsőként a zenei mű és a librettó indítja be. Sok tudást, mély kulturális felkészülést igényel, főleg történelmit, azon belül is politikai, művészeti, irodalmi, vallási, esztétikai ismereteket; ezek együtt adnak egy képet az adott korról. Ez egy olyan mesterség, ahol soha nem lehet abbahagyni a tanulást. Vannak már iskolák, ahol kifejezetten díszlet- és jelmeztervezőket oktatnak, ahol biztosan el lehet sajátítani gyakorlati fogásokat, de a tudást leginkább a harcmezőn lehet megszerezni. Én is fokról fokra igyekeztem szert tenni erre nagy mesterek mellett.

A kulturális batyu mellett ott van még a technikai, gyakorlati, műszaki fogások elsajátítása. Egy egész napot el lehet tölteni azzal, hogy kiszabjunk egy olyan csizmát, amit a 16-17. század fordulóján hordtak.

Mennyire kell korhűnek lennie és mennyire értelmezheti szabadon az adott kort?
A rendezővel egyeztetve kiderül, mi az elképzelése, mennyire ragaszkodik a korhű megjelenítéshez, vagy mondjuk valami teljesen absztrakt világot képzelt el. Minden azon múlik, hogy a rendező mit akar üzenni a közönségnek. Itt nemcsak arról van szó, hogy valamit esztétikailag jól jelenítünk meg a színpadon. Kell, hogy legyen mély tartalmi mondanivalója, fontos, hogy őszinte legyen.

Háttérben a Don Giovannihoz készülő ruhák

A jelenhez közel eső vagy inkább távolabbi korok vizuális világát szereti inkább megformálni?
Nem könnyű kérdés. Úgy érzem, hogy egyre inkább szeretem a figurális világot is stilizált formában megjeleníteni. Kiindulok egy régi világból, és nem azt képezem le egy az egyben, inkább a mai kort is igyekszem valamilyen módon belecsempészni, stilizálva megjeleníteni. Az operák általában különböző történelmi korokban játszódnak, mindegyiknek megvan a maga történelmi háttere, de ha az ember megtanulja jól hallgatni és nézni őket, rájön, hogy nagyon sok modern gondolat és üzenet van bennük.

Amikor filmeknek dolgozik, jelen szokott lenni a forgatáson?
Szeretek jelen lenni. Egy forgatás nagyon hosszú folyamat, kora reggel a sminkhelyiségben és az öltözködéssel kezdődik. Szeretem végigkövetni, és ha netán valamilyen változtatásra van szükség, szívesen közbeavatkozom.

Olyanokkal dolgozott együtt, mint Sean Connery, Richard Gere, Michelle Pfeiffer. Az ilyen nagy neveknek mekkora beleszólásuk van a munkájába? Szóvá teszik, ha mondjuk nem tetszik valami a jelmezükön?
Ebben a világban teljesen mindegy, hogy valaki híres vagy teljesen ismeretlen. Az adott produkció minden résztvevőjének az a dolga, hogy tisztelettel és segítőkészen együttműködjön. Ha valaki változtatni akar valamin, ami hatással van a végeredményre, az a tervező felelőssége. Előfordulhat, hogy egy színész kezdeményez valamit, de akkor ki kell alakítani egy közös álláspontot. De ez nem jellemző, mivel a színészek általában teljes bizalommal és elfogadással állnak a munkámhoz. És megbíznak abban az emberben is, akit a jelmezük elkészítésével engem megbízott. Szóval nem volt még ilyen jellegű problémám.

Olyan sem volt, aki azt mondta, hogy egy gombbal többet vagy kettővel kevesebbet szeretne a ruhájára?
Ilyen apróságok persze előfordulhatnak, de nincs jelentőségük. A legnagyobbakkal sosincs ilyen jellegű konfliktus, ők nagyon professzionálisan dolgoznak.

Szokott díszlet- vagy jelmezelemeket újra felhasználni, újra beépíteni a munkájába? Jellemző önre a recycling szemlélet?
Nem hasznosítok újra sem díszletelemet, sem kosztümöt. Egyszer óriási lehetőségem volt megteremteni egy középkori világot az utolsó palotaőrig. Ez volt a Sólyomasszony című film, rengeteg rajzot és tervet készítettem hozzá. Úgyhogy azt nem állítom, hogy ezek a tervek nem jelentettek aztán forrást olyan későbbi munkáimhoz, amelyek ugyanabban a korban játszódnak.

Őriz részleteket a munkáiból?
Igen, ez lehet, hogy fetisizmus, de szeretek a műhelyemben egy kis szeletet megőrizni abból a világból, amit létrehoztunk. Lehet az egy darab festett kő vagy egy kis szövet, a lényeg, hogy egy adott produkció hangulatát ébressze fel bennem.

Említette, hogy sok zenét hallgat. Munka közben azt az operát hallgatja, amelynek a látványvilágát éppen készíti, vagy teljesen mást?
Rengetegszer, kifulladásig hallgatom azt a zenét, amivel dolgozom, aztán hónapokig tartó szünet jön. Addigra már ott van a fejemben a zene.

És mit hallgat munkaidőn kívül?
Szerintem az igazi nagy mesterművek modernek, mert nem az adott kornak szólnak, hanem az örökkévalóságnak. Főleg a klasszikus zenét kedvelem, a szimfonikus zenét, a kamarazenét, Schubertet, Schumannt. Szeretem a középkori zenét is, és a különböző világok, a Kelet és a Nyugat találkozását. A Don Giovanni után a milánói Scalában fogok dolgozni egy baletten, amelynek egy olasz rocksztár, Vasco Rossi szerezte a zenéjét. Úgyhogy most majd a popzenébe fogok fejest ugrani.