Horthy vörösiszappal a díszkiadásban - szakmai vélemények az új alaptörvényhez készülő festményekről

Ismert figurális festők, de nem az első vonalból - nagy vonalakban így jellemzik az [origo]-nak nyilatkozó, a kortárs képzőművészettel foglalkozó szakemberek azt a tizenöt festőt, akik Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott felkérésére megfestik a magyar történelem elmúlt 150 évét a vörösiszap-katasztrófától Trianonon keresztül Horthy Miklósig. Egy művészettörténész szerint történelmi festményeket készíttetni ma olyan, mintha a Beszterce ostromá-hoz nyúlnánk vissza, egy képzőművész pedig úgy véli, a megbízás azt a tévhitet erősíti, hogy a művészetet az államnak kell eltartania. Az [origo] megkereste a tizenöt alkotó egyikét is.

"Hatalmas anakronizmus a mai korban történelmi festményeket készíttetni. Megpróbálunk a 19. század végéhez visszacsatlakozni, ami teljesen olyan, mintha a Beszterce ostromá-hoz nyúlnánk vissza. Önmagunkat, a történelmünket és a múltba nézésünket tesszük ezzel nevetségessé" - kommentálta Mélyi József művészettörténész azt a hírt, amely szerint több mint húszmillió forintért rendelt meg festőktől történelmi festményeket Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium pénzügyi keretéből.

A Népszabadság pénteken írta meg, hogy a festmények főleg az elmúlt 150 év legfontosabb eseményeit ábrázolják majd. A millenniumra készült ötven mellett ez a most elkészülő tizenöt festmény fogja illusztrálni az új alaptörvény díszkiadásait, úgy, hogy bal oldalon lesznek a képek, jobb oldalon a szöveg, az utolsó oldalon pedig a Magyarország jövője címmel kiírt gyermekrajzpályázat nyertesének alkotása. A munkával 15 művészt bíztak meg. (A nevek és a témák keretes írásunkban olvashatók.)

Témák és nevek
A Népszabadság szerint "neves és kevésbé ismert" kortárs magyar művészektől rendelt festményt a kormány, a témák a következők: Horthy Miklós kora (1919-1944) - a felkért festő Incze Mózes, Dualizmus kora (1867-1914) - Szinte Gábor, A holokauszt (1944-1945) - Gyémánt László Mihály, Nagy Imre újratemetése (1989) - Galambos Tamás, Forradalom és szabadságharc kora (1956) - Kocsis Imre, A vörösiszap (2010-2011) - Szentgyörgyi József, A második világháború (1939-1945) - Bráda Tibor István, Az első világháború (1914-1918) - Somogyi Győző Csaba, A tanácsköztársaság (1919) - Filep Sándor, Lovasroham (2006. október 23.) - Korényi János, Rákosi Mátyás kora (1949-1953) - László Dániel, Nemzeti Színház (1837-2002) - Atlasz Gábor és Trianon (1920) - Kiss Tibor. Mindegyik művész 1,6 millió forintot kap az alkotásért.

Kerényi Imre a lapnak előképként az 1896-os millenniumi ünnepségeket említette, amikor a kor legnevesebb festői - köztük Munkácsy Mihály és Benczúr Gyula - 50 festményen ábrázolták a magyar történelem fényes és rettenetes korszakait a honfoglalástól az 1800-as évek végéig. (További részleteket erről itt olvashat.)

Nem volt előírva tartalmi és formai útmutató

A megbízott festők közül egyedül Incze Mózest értük el, akit Horthy Miklós és korának ábrázolásával bízták meg. Mint mondta, a festmény elkészült, éppen csütörtökön adta át. "A festményt még el kell fogadnia a megrendelőnek: amint nekem sem volt előírva meghatározott tartalmi és formai útmutató, ugyanúgy visszautasítható a munkám is" - avatta be az [origo]-t a részletekbe.

Incze Mózes Közös csend című festménye előtt (Illusztráció)

A mű elkészítésére nagyjából négy hónap állt rendelkezésére. "A megkeresésemet követően vázlatokat készítettem, elfogadásuk után álltam neki magának a festménynek. A vázlatokat iránymeghatározásként fogtam fel én is, és a megrendelő is, tehát maradt mozgásterem a menet közben alakuló gondolatok meg- vagy átfogalmazására" - vázolta fel munkamódszerét. A végeredmény szerinte nem lóg ki munkásságából: "Festészetemben általánosabb kérdésfelvetésekkel foglalkozom, mint ez esetben történt, de sikerült egy munkásságomba illeszkedő képben összefogni a témát. Tehát nem egy illusztrációra vagy reprezentatív portréra kell várni" - magyarázta.

"Nem feltétlen az első vonal"

A projektben részt vevő művészekről Kerényi a lapnak úgy nyilatkozott, hogy vannak köztük neves és kevésbé ismert festők is. "Összességében ma már ez a kortárs művészeten kívül eső névsor, nincs sok közük a kortárs művészet tendenciáihoz" - jellemezte a tizenöt nevet Mélyi József, kiemelve, hogy "vannak köztük egykor jobb sorsra várt emberek: Gyémánt László, Somogyi Győző és Kocsis Imre is többre lett volna hivatott".

Gerhes Gábor képzőművész abban egyetért, hogy nem feltétlenül a képzőművészek első vonalát célozták meg a megrendelők, a művészek listáját azonban nem minősítette részletesebben: "Az azt összeállító komoly és elismert képzőművészeti szaktekintély már megtette" - mondta utalva Kerényi Imre miniszterelnöki megbízottra. Gerhes szerint minden rendszer megtalálja azokat az embereket, "akik vevők az ilyen felkérésekre". Azt mindenesetre nevetséges csúsztatásnak tartja a kormány részéről, hogy Mednyánszky Lászlót és Csók Istvánt állítja előképként a jelenlegi lista mellé.

Gerhes egyébként a 2009 júliusában megnyílt debreceni MODEM-re, a "Kis magyar pornográfia" című kiállításra pályázati pénzből elkészítette Kósa Lajos mellplasztikáját, és ezzel kisebbfajta botrányt okozott. A debreceni polgármester a megnyitóról el is vitette a fejét ábrázoló alkotást, majd később magyarázó szöveggel helyezte vissza. A kiállítás Esterházy Péter író '80-as években született művének címét kölcsönözve a kortárs képzőművészet eszközeivel a Kádár-korszakot és a rendszerváltás elmúlt húsz évét hasonlította össze. Mint az ismertető fogalmazott: Ez az új rendszer "alapvetően más, mint a régi - ám mechanizmusai néha ugyanúgy abszurdnak hatnak, mint az előző esetében".

Igazi retró

"Szokatlan, hogy egy kormányzat 2011-ben irányzottan, tematizált képeket rendel alkotóktól, és ezt kortárs képzőművészetnek hívja. Kicsit retró hangulatú koncepció" - mondta a történelmi témájú képekről Gerhes.

Kőnig Frigyes, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora szerint ugyanakkor "állami megrendelések azóta vannak, hogy az emberiség társadalmakba szerveződik". "A világban jelenleg is van erre példa. Az utóbbi évekre ugyanakkor ez nem volt annyira jellemző, mivel inkább a szuverén műalkotások voltak előtérben" - mondta. A kormány által megbízott művészek szerinte "ismert nevek, a figurális festészet terén értek el eredményeket".

A műkereskedelmi piacon egyikük sem kapna ennyi pénzt

A megkérdezettek szerint nézőpont kérdése, hogy sok-e vagy kevés az alkotásonként adott másfél milliós támogatás. "Ez akkor lehet vita kérdése, ha majd látjuk a kész műalkotásokat" - mondta a rektor. "Mondhatjuk azt, hogy a kép méretétől függ: ha sok festékre van szükség egy hatalmas vászonhoz, lehet, hogy sokba kerül a kép, ha kevésre, akkor kevesebbe. Az biztos, hogy ebből a névsorból a műkereskedelmi piacon egyikük sem kapna ennyi pénzt a képeiért" - jelentette ki Mélyi József.

Az egyik felkért festő, Galambos Tamás egyik alkotása, az Előszezon (Illusztráció)

"Ezek a képek mintegy kordokumentumként a jelenlegi kormányzat önmagáról és a festészetről képzelt vízióját fogják reprezentálni, később aztán majd bekerülnek valami múzeumi raktárba" - vázolta fel a képek általa lehetségesnek tartott további sorsát Gerhes. Annyi hasznuk ugyanakkor szerinte lehet a megbízásoknak, hogy az ország felfigyel rá, hogy léteznek élő művészek Magyarországon. Másfelől úgy gondolja, hogy a felkérés azt "a közhangulatban létező kártékony gondolatot erősíti, hogy a művészeket az állam tartja el, valamint azt a tévhitet is erősíti, hogy ennek köze van bármilyen kortárs képzőművészethez".

Benczúr Gyula esete
Kőnig Frigyes szerint fontos tényező az is, mennyi idejük van a művészeknek a műalkotások elkészítésére. "Tanulságos példa lehet a történelmi festészetben Benczúr Gyula esete, aki a Budavár visszavételére rengeteg előtanulmányt végzett. A kép szintén állami megrendelés volt, tudtommal Budapest főváros rendelte meg tőle, és a Nemzeti Galériában látható."