Jobbról Farkas Bertalan és leszállóegysége, balról Fa Nándor és a Szent Jupát fogadja a látogatót a Közlekedési Múzeumban a Szocializmus játékszerei című kiállításon. Ők is annak a kornak a hősei, amelynek ikonikus játékait a kiállítás bemutatja, de nem biztos, hogy azért vannak ott. A bejárattól rögtön jobbra egy világító kisvasút jár, balra életkép látható egy korabeli nappali szobából, amelyben a műfenyő alatt korabeli környezetben korabeli játékokkal játszanak életnagyságú korabeli gyerekek. A falakon játéktörténet és különböző kapcsolódó fogalmak definíciói, játékkiállításokról és vásárokról készült plakátok, "Időben vásároljon karácsonyra!" feliratú poszterek a Triáltól, középen vitrinek, játékoknak örülő kicsik és nagyok fekete-fehér fotói az MTI fotóarchívumából stb.
A kiállítás körkép a szocialista ipar mechanikus játékairól, ezek a kifüggesztett meghatározás szerint "mindazok a játékszerek, amik mozgó alkatrészeket tartalmaznak" - ezért is vannak többségben a fiús játékok. A tárlat anyagát országonkénti bontásban rendszerezték, négy vitrin a magyar szocialista gazdaság remekeit tartalmazza, a többiben a szocialista tömb többi országának néhány tucatnyi terméke: NDK (például Saturn lánctalpas űrjármű), Csehszlovákia (Tatra dömper), Lengyelország, Bulgária, Románia (a kötelező erdélyi szuvenír, a ma is kapható fa-tartóból kiugró kígyó), Kína és persze a Szovjetunió (pedálos Moszkvics).
"A játékok jelentős része a hiánygazdaság keretei között készült, gyakran inkább statisztikai célok kielégítésére szolgált, így e termékek nem egy esetben komoly esztétikai, minőségbeli problémákkal küzdöttek. Mindezek dacára sokak számára egy-egy játékszer valóban máig emlegetett, kedves emlék marad" - áll a sajtóanyagban. Hogy ez mennyire igaz, jelzi a számos, vitrinekre mutogató, az emlékek felidézésében egymást túllicitáló lelkes öregúr (öregúrból több van, mint öreg hölgyből). Hajtja őket az újrafelismerés vágya és öröme, többen lelkesebben ujjonganak, mint a jelenlévő gyerekek.
Együtt van itt minden, ami az előző rendszer gyerekeit boldoggá tehette, és amiből szinte minden háztartásban akadt néhány: a már újkorában is elviselhetetlenül nyekergő űrpisztoly - aminek emlékeim szerint állandóan beragadt a ravasza -, a lendkerekes szürke egér, az ugróbéka. Az autók mellett feltűnően sok a tank, az űrjármű és persze vonatok is vannak, de unisex búgócsigát és NDK-s álommanót, valamint felhúzható kínai ugróbékát is lehet látni. A logikai vitrinben a Rubik-termékcsalád néhány jeles tagja, van például vakoknak készült Rubik-kocka és kulcstartóba épített Bábel-torony is.
Párat nosztalgia-jelleggel újragyártottak, ilyen például Roli Zoli, a rollerező bohóc vagy a Lemezgyár Lendület motorkerékpár nevű terméke, illetve a sofőr fejének lenyomásával működtethető bádog törpeautó. A kiállítás a harmincas generáció érzelmeire is hat, objektív távolságtartás kizárva, csak a nosztalgikus emlékek. Janovszky Tamás főszervező-muzeológus elmondja, hogy a tárlat anyagát a legjelentősebb magyar gyűjtők adták össze, és az összegyűlt szaktudás ellenére sem sikerült minden játékot beazonosítani, ezért a megfejtést a vendégkönyvbe író vendégektől várják. Ott lehet korrigálni a tévedéseket, legyen szó dátumról vagy bármi másról.