Évekig tart a nagy múzeum-összevonás

Ha minden az optimista tervek szerint alakul, 2019-ben kerülhet egy tető alá a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum. Októberben döntötték el, hogy a két intézmény az idén tavasszal egybeolvad, a fúziót a Galériában felhalmozódott adóssághiány miatt február végén azonban nyárra halasztották, a Galéria elbocsátott dolgozói még várják a végkielégítésüket.

Kérdésünkre, hogy miért van már az idén szükség a szervezeti összevonásra, noha legkorábban is csak 2017-18-ban kerülhet egy tető alá a két múzeum, Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, az új múzeumi negyed előkészítéséért felelős kormánybiztos elmondta, hogy bár nyilvánvalóan megkönnyíti a két gyűjtemény tényleges összevonásának megtervezését, ha annak előkészítése egy egységes intézményen belül zajlik, ám nem ezt tekinti a legfontosabb érvnek az ez évre elrendelt intézményegyesítés mellett.

Baán László, a Szépművészeti Múzeum igazgatója

Az egyesítés mellett Baán László egyfelől a jelenlegi gazdasági helyzetet hozza fel, amely érvei szerint Európában több helyütt is elindított széles múzeumi kört érintő egyesítési folyamatokat, példaként a brüsszeli állami múzeumok és a párizsi városi fenntartású múzeumok összevonását említi.

Ahogy az elmúlt hónapokban, úgy most is Baán László három további érvet hangoztat. Az egyik, hogy a Szépművészeti és az MNG újraegyesítésével igazából az eredeti, alapításkori helyzet áll helyre, hiszen a Szépművészeti Múzeum 1906-tól 1957-ig együtt gyűjtötte és állította ki a magyar és a nemzetközi művészeti anyagot, vagyis a magyar művészetet európai kontextusban mutatták be, és ennek újbóli létrehozását Baán ma is elsőrendű, nemzeti művészetünk érdekében álló célnak tartja. Álláspontja szerint azt, hogy a szétválasztást elrendelő döntés akkoriban alapvetően szovjet mintára jött létre, bizonyítja az is, hogy ilyen merev gyűjteményi és intézményi szétválasztása a nemzeti és európai művészeti anyagnak Európában ma is csak Oroszországban, Ukrajnában és Bulgáriában áll fenn. Rigában pedig a szovjet megszállás alatt hasonló módon szétválasztott gyűjteményt 2000-ben újraegyesítették. Így Baán szerint a kormány mostani döntése, a magyar képzőművészet érdekeit szem előtt tartva, az európai általános gyakorlatnak megfelelő működést állítja vissza a Szépművészeti és az MNG gyűjteményei tekintetében.

Az intézményi egyesítés mellett szóló érv Baán szerint az is, hogy a Magyar Nemzeti Galéria az általa szervezett számos, önmagában egyébként magas színvonalú kiállítás dacára, minden más művészeti ág nemzeti zászlóshajójához képest gyengébben képviselte határainkon túl a magyar képzőművészet érdekeit. Mert míg ez utóbbiak mindegyike képes volt saját intézményrendszerén belül a legjelentősebb európai színterekre eljuttatni nemzeti csúcsteljesítményeinket, addig az MNG történetének öt évtizede során egyetlen egyszer sem volt képes önálló kiállítással bejutni a nyugati világ legfontosabb, kánonképző múzeumainak falai közé, amiből egyenesen következik a magyar képzőművészet máig fennálló nemzetközi alulértékeltsége.

"A Galéria gyenge hatásfokkal menedzselte a nemzeti gyűjteményeinket" - nyilatkozta [origo]-nak Baán korábban is. Erre a Galéria munkatársai az elmúlt hetekben több cikkben reagáltak, például Róka Enikőnek, a Galéria tudományos titkárának írása itt olvasható. A cikkek többsége nehezményezi, hogy miért az időközben nagyobb gyűjteménnyel rendelkező Galériának kell visszaolvadnia a kisebb Szépművészetibe. Baán elképzelése szerint viszont a jövőben az egyesített intézményben a Szépművészeti Múzeum kapcsolatrendszere a Galéria segítségére lesz a magyar művészet jobb nemzetközi megismertetésében és elismertetésében. Egyik első terveként a XX. század elejének legjavát vinné ki még ez év második felében Bécsbe, hogy a Klimt születésének 150. évfordulóját ünneplő egykori császárvárosban bemutatkozzon az akkori Béccsel rivalizáló, párizsi fogantatású magyar modernizmus; később pedig, néhány éven belül Baán reális esélyt lát a párizsi Musée d'Orsay-ben, a madridi Reina Sofiában, a londoni Tate Modernben és a nagy amerikai múzeumokban való önálló bemutatkozásra is, amit a Nemzeti Galéria eddig történetéből és stratégiájából hiányolt.

Baán László azt is hangsúlyozza, hogy a fentebbi, a két múzeum újraegyesülését alátámasztó érvekkel szemben érdemi érv igazán nem hangzott el a mellett, hogy a két intézmény egyesítése bármiben is hátrányos lehetne a jelenlegi különálló intézményi működéshez képest. A ténylegesen újraegyesített gyűjteményeknek az új múzeumi negyedben történő majdani elhelyezése mellett pedig kiemelkedő érvként hozza a Nemzeti Galéria jelenlegi várbeli épületének korszerű múzeumi célokra alkalmatlan, és mára műszakilag is teljesen lepusztult voltát.

A gyűjtemények eltérő mérete: kisebb Szépművészeti, nagyobb Galéria

Szépművészeti Múzeum (a honlapjáról):
- Egyiptomi Gyűjtemény (4000)
- Antik Gyűjtemény (5000)
- Régi Képtár (3000)
- Régi Szoborgyűjtemény (600)
- Modern Gyűjtemény (1000, ebben a Vasarely Múzeum anyaga is)
- Grafikai Gyűjtemény (110 000)

Magyar Nemzeti Galéria (a Galéria adatai):
- Régi Magyar Osztály (1000 tárgy, kép és szobor vegyesen)
- Festészeti Osztály (1800-1945 közötti anyagok, 10 000)
- Szobor Osztály (5000 szobor, 5000 érem: 10 000)
- Grafikai Osztály (70 000)
- Jelenkori Gyűjtemény (10 000)

Szücs György, a Galéria megbízott főigazgatója szerint kollégái azt semmiképp sem elleneznék, ha a várból jobb múzeumi körülmények közé kerülne a gyűjtemény: "Azt mindenki ezerszázalékosan támogatja, hogy megépüljön Magyarországon egy új kulturális-múzeumi centrum vagy Andrássy-negyed. Az sem kérdéses, hogy bármikor hajlandóak vagyunk átköltözni egy korszerű, európai színvonalú épületbe" - mondta.

Legnagyobb félelmük ugyanakkor az, hogy ismét évekig kényszerülnek átmeneti megoldásra. "Korábban, 1957-től 75-ig az egykori Kúriában, a jelenlegi Néprajzi Múzeumban voltunk, ami nem múzeumnak épült, és ezért nagyon nehéz volt a működés. Onnan átjöttünk a valamelyest átalakított, de megint csak nem múzeumnak épült Budavári Palotába, ezért nem szívesen költöznénk egy olyan harmadik helyre, amit eleve nem múzeumnak terveztek" - mondta a főigazgató. A jelen helyzetre példaként hozta a lift hiányát: "Itt naponta szenvedjük el azt, hogy nincs egy kórházilift-szerű felvonó, vannak olyan műtárgyak, amelyek nem férnek be a liftbe, amelyeket ezért kézben kell hurcolni, amivel megnő a sérülésveszély."

Szücs György, a Magyar Nemzeti Galéria megbízott főigazgatója

A legkorábban 2019-ben bútorozhatnak össze

Hogy miképpen néz majd ki a költözés forgatókönyve, arról Baán szerint a legkorábban 2014-ben érdemes majd elkezdeni gondolkozni, hiszen ebben az évben válik majd világossá a múzeumi negyed megvalósításának és finanszírozásának rendje. Az Új Nemzeti Galéria (ÚNG) épületének is helyet adó múzeumi negyed felavatására szerinte 2017-18 körül van reális esély, hogy pontosan mely múzeumok kapnak helyet az ÚNG-n kívül a negyedben, arról későbbi kormánydöntés határoz még ez év közepén. Baán szerint 2013 végén lehet már majd látni a következő, 2014-ben elkezdődő új uniós költségvetési ciklus támogatási feltételrendszerét. Ha a kormány az addig elkészítendő részletes koncepció alapján a kiemelt uniós projektek közé sorolja majd a múzeumi negyed megvalósítását, akkor kiírhatják a nemzetközi tervpályázatot. Tekintve, hogy a tényleges kivitelezés megindítása már mindenképpen a 2014-es választások utáni időszakra esik, ezért a múzeumi negyed tervének két egymást követő kormány támogatását kell bírnia, ami kellő legitimációt jelent egy ilyen léptékű fejlesztésnek.

Szücs György szerint egy ilyen, önmagában is magas költségigényű átköltözés legalább egy, de inkább két évet vesz igénybe, mivel speciális, sokszor nem könnyen csomagolható műtárgyakat kell óvatosan mozgatni. Így szerinte a nyitás optimista verzió alapján 2019-ben lenne. A Galéria a múzeumi negyed elkészültéig nevét megőrizve, országos múzeumként a helyén marad - jelentette ki ezt már Baán László, hozzátéve, hogy a Galéria tudományos stábja is változatlan szerkezetben dolgozik majd tovább - még ha a múzeum az adósságai miatt jelenleg és várhatóan még ebben az évben egy ideig "takaréklángon üzemel" is.

"Ha nincs kiállítás, nincs múzeum"

Szücs szerint a múzeumnak nagyjából 2-4 évre előre látnia kell, milyen kiállításokat tervez, ami takaréklángon nehezebb feladat. "Hosszú távra mi most nem tervezhetünk. Rövid távra úgy próbálunk tervezni, hogy a beolvadástól függetlenül megpróbálunk olyan kiállításokat is idehozni, amelyek finanszírozottak. Ez azt jelenti, hogy mi befogadóként lépnénk fel, ami bevételt jelentene."

A Galériának 2015-ig nyúlik a kiállítási programja; ebben - immár leendő vezetőjükkel, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójával folyamatosan egyeztetve - monografikus, korszakot bemutató és grafikai kiállításokban gondolkoznak. A szinopszisok, a műtárgylisták elkészültek, de munkatársai egyelőre leveleznek, tapogatóznak; tehát az átmeneti időszak ellenére a tervezés nem áll meg. A megbízott főigazgató szerint jövő tavasszal biztosan lesz gyűjteményes kiállítása Derkovits Gyulának, őszre pedig Kondor Béla fotóihoz kapcsolódó kortárs kiállítást terveznek. Kiállításokra a megbízott főigazgató szerint az átmeneti helyzetben is szükség van, mert "ha nincs produkció, akkor nincs bevétel, az pedig a múzeum halálát jelenti."

Balra a Magyar Nemzeti Galéria kupolája, jobbra a Szépművészeti Múzeum homlokzata

Megháromszorozódott hiány

Nem csupán a két múzeum fizikai egyesülésére kell várni, a papíron szentesített fúzió időpontját az előző év végén feltárt, nagyjából 150 milliós adósságállomány miatt áthelyezték február végéről júliusra. A tartozásra az összevonás előtti átvilágítás során derült fény, miután az utolsó hónapokban egymás kezébe adta a palota kilincsét az adóhivatal, a kirendelt költségvetési főfelügyelő és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi). Kérdésünkre, hogy mi változik júliusig, Baán László elmondta, hogy személyesen kérte a halasztást, mert addigra elkészül a Kehi jelentése, ami alapján a kormány vagy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) döntést hozhat a MNG gazdálkodási helyzetének rendezéséről, jelenleg ugyanis a Galéria még minimumra visszafogott működéssel sem tudja csökkenteni a 2011 végére felhalmozott hiányát, sőt az a jelenlegi feltételrendszerek között lassan, de folyamatosan tovább növekszik.

Bereczky Loránd, a Galéria 2010 februárjában távozó igazgatója az [origo]-nak

"[A Szépművészeti és a Nemzeti Galéria összevonása] nem szerencsés ötlet. Vissza lehet vinni az anyagot oda? Lacinak van egy érve, amit nem lehet kiverni a fejéből. Azt mondja, nemzetközi relációban majd a Szépművészeti Múzeum felhozza a Galériát. De hát ez fordítva van. Olyan mindenhol van, ami a Szépművészetiben van, sőt különbek is. A Szépművészeti anyaga gyakorlatilag kiegészít, de nem versenyez. Mi viszont egyediek vagyunk. A nemzetközi forgalmunk sokkal nagyobb. Több száz műtárgy ment ki 2009-ben külföldi múzeumokba, kiállításokra. Nagyon keresik a magyar művészetet. Arra kellene támogatást adni, hogy a megjelenés rendben legyen minden szempontból."
(További részletek itt)

vele leköszönése után készítettünk interjút, melyből egy vonatkozó részletet fönti keretes írásunkban találtávozott a múzeum éléről

Szücs György szerint egyébként nem egyedi eset az övék, a többi múzeum is hasonló gondokkal küzd, csak az összevonás miatt most éppen ők vannak reflektorfényben "Mivel nem jelent meg összehasonlító táblázat, nem lehet tudni, hogy amúgy mekkora a magyar múzeumok adósságállománya, de nem hiszem, hogy nagyságrendben nagyon különböző lenne" - magyarázta.

Baán szerint nem lesz több elbocsátás

A múzeum dolgozóiban felmerült annak a rémképe, hogy a büdzsé rendezése érdekében további elbocsátásokkal húznának még egyet a nadrágszíjon. Mindez érzékenyen érintené őket az után, hogy az év végén a kötelezően elrendelt leépítések során a dolgozók húsz százalékát elküldték. December közepén a 203 munkatársból valamivel több mint 40 embertől váltak meg, az elbocsátottak körülbelül fele nyugdíj előtt állt, de el kellett küldeni teremőröket és a technikai személyzet egy részét is. Annak örül ugyan a megbízott főigazgató, hogy a múzeum szellemi hátterét biztosító szakembereket sikerült megőrizniük, de a technikai személyzet csökkenése okoz némi zavart a működésben: "Mondok egy példát: a raktárban dolgozó emberek párosan tudnak tárgyakat cipelni. Viszont ha négyből csak hármat hagytunk - ami sok esetben a helyzet -, rögtön felmerül a hatékonyság kérdése."

A végkielégítéseket elmondása szerint a többségnek egyelőre nem tudták kifizetni, márpedig van olyan munkatárs, akinek február végén volt az utolsó munkanapja. Baán László úgy tudja, hogy az év folyamán központilag rendezni fogják a Nefmi minisztere által tavaly év végén elrendelt leépítésekből fakadó felmentési és végkielégítési pénzek finanszírozását. Hasonló gonddal küzd szerinte minden országos fenntartású múzeum, ezeket az összegeket valamennyi érintett intézménynek a saját költségvetéséből kell megelőlegeznie mindaddig, ameddig azt központilag nem rendezik. Arról nincs tudomása, hogy a tárca újabb leépítéseket tervezne a nemzeti kulturális intézményekben.

A két épület éjszaka

Húszéves szakmai kapcsolat a két múzeum között

A Galéria dolgozói számára nem biztos, hogy július 1-je, a kormány által az intézményegyesítésre kijelölt új időpont minden kérdésükre választ ad, de bizonnyal új szakaszba lép a két gyűjtemény közötti addigi kommunikáció. A két múzeum munkatársainak kapcsolata egyébként normális: évtizedek óta kölcsönöznek egymástól kiállításokhoz; egykori egyetemi csoporttársak, esetenként barátok dolgoznak a két helyen. "Nincs az, hogy ott a vizigótok dolgoznak, mi meg a markomannok vagyunk. A 18. századdal foglalkozó művészettörténész az itteni kollégával nyilván akár húsz éve szakmai kapcsolatban lehet" - szemléltette germán törzsi élet példájával a két intézmény muzeológusai közötti viszonyt Szücs György.

Március 21-én készült el a Nefmiben a Szépművészeti Múzeum új alapító okirata; a dokumentum mindkét intézmény alapfeladatait rögzíti. Ez után két hónapja lesz a két múzeumnak arra, hogy kidolgozzák a szervezeti és a működési szabályzatot, amely az utolsó emberig lebontja, kinek mi a feladata. A Galéria a döntéseiről már most is egyeztet a Szépművészetivel.

2028-ban költözhetne be a kormány a Várba
Szücs György szerint évek óta több ciklusban is felmerült, hogy a budai Vár legyen kormányzati negyed. Szerinte a kiköltözés után egy körülbelül tízéves beruházással lehetne restaurálni és kormányzati munkára alkalmassá tenni a Budavári Palota épületeit.
Ha megvalósul az optimista verzió, és a Galéria 2017-18-ban valóban kiköltözne a Várból, akkor egyszerű számítással kijön, hogy a 2028-ban aktuális kormány örülhetne a költözéssel járó csodás dunai panorámának.