A techno az új rock and roll. Az elektronikus zene sikere és botrányai Amerikában

Az elektronikus tánczene tavalyi áttörése után idén is folytatja diadalmenetét. Sokmilliós összegek forognak a rave-eken, megjelentek a nagy szponzorok, komoly befektetők szeretnének beszállni az üzletbe. A szervezők PR-akciókkal küzdenek a műfajhoz kapcsolódó sztereotípiák ellen. Közben a legnagyobb fesztivál szervezője korrupciós botrányba keveredett.

Az elektronikus zene robbanásszerű sikere Amerikában

Mindössze három óra alatt kellett ahhoz, hogy mind a 60 ezer darab 100 dolláros (23 ezer forintos) jegy elkeljen a New Jersey-ben tartott Electric Daisy Carnival fesztiválra, pedig semmit nem lehetett tudni arról, kik lépnek fel - ezzel a friss példával illusztrálja a New York Times az elektronikus tánczene elképesztő népszerűségét az Egyesült Államokban. Tavaly különböző városokban az Electric Daisy fesztiválokon együttvéve félmillióan vettek részt; nem ritkák az olyan fesztiválok avagy rave-ek, ahol 100-200 ezer között, esetleg efölött van a közönség. Deadmau5 hat egymás utáni estén megtöltötte a New York-i Roseland Ballroom koncerthelyszínt - a korábbi rekorder Rage Against The Machine-nek 1996-ban is csak öt teltházas koncertet sikerült itt összehoznia. Tiësto olyan stadionokban dj-zik, ahol eddig csak a Coldplay szintjén lévő rockzenekarok léptek fel. A legnépszerűbb dj-k egy-egy fellépésért akár egymillió dolláros (kb. 230 millió HUF) gázsit is kaphatnak.

Lehetne még sorolni a példákat, amik egyértelművé teszik: 2012-ben tovább folyik az elektronikus tánczene diadalmenete az Egyesült Államokban. Mint arról itt írtunk korábban, mind a techno, mind a house itt született, de 2011-ig kellett várni a nagy áttörésre. Persze korábban is jelen volt ez a zene az országban, nem is feltétlenül csak underground szinten: a kilencvenes években volt már egy nagyobb (akkor electronica névre keresztelt) hullám, olyan brit sztárokkal, mint a Prodigy, Fatboy Slim és Chemical Brothers, de azért nem a maihoz fogható tömeghatással. "A 15-25 évesek számára ma ez a rock and roll" - fogalmazott Michael Rapino, a világ legnagyobb koncertszervező cége, a Live Nation vezetője.

Tiltás vagy megelőzés?

Az ide vezető út nem volt problémáktól mentes. A legnépszerűbb elektronikus zenei rendezvény, az Electric Daisy Carnival először 2010-ben került be a hírekbe a szűkebben vett elektronikus zenei médián kívül. A Los Angeles-i rave-en komoly káosz alakult ki, sok embert megtapostak, egy 15 éves lány pedig extasy-túladagolásban meghalt. A tragédia hatására Los Angeles nem engedélyezte többé a fesztivált, amely a rendezvényt tárt karokkal fogadó Las Vegasba költözött, illetve különböző városokban jöttek létre leágazásai. Meglepő módon a Los Angeles-i fesztiválokat biztosító rendőrök vezetője sajnálta, hogy elköltözik az Electric Daisy. "Egy sporteseményhez vagy más stílusú koncerthez képest ezek a rave-ek az álom kategóriájába tartoztak. Egy tucatnyi ilyenen dolgoztam, és egyetlen verekedést sem láttam: igazán kedves kölykök járnak ezekre. Ez a zene úgysem fog eltűnni, úgyhogy kár, hogy Los Angeles mostantól nem fog ebből profitálni" - nyilatozta Andrew Smith.

Forrás: AFP/RIA Novosti/Andrey Stenin

A helyi politikusok között volt, aki örült, mások annyira nem. "Ahányszor egy új zenei műfaj feltűnik, mindig ugyanez játszódik le. Pont ugyanezeket az érveket hallottam, amikor negyven éve arról folyt a vita, hogy engedélyezzük-e a Pink Floyd fellépését" a város által fenntartott helyszínen - nyilatkozta a 67 éves Bernard Parks, aki úgy vélte, hogy egy ilyen tragédiára nem a tiltás a helyes válasz, hanem az, hogy el kell gondolkodni, hogyan lehet megelőzni a megismétlődését. Volt azért, aki az előzővel próbálkozott: született, majd elbukott egy törvényjavaslat, amely Kalifornia államban betiltotta volna az olyan eseményeket, amelyeken "előre rögzített zene szólal meg és három és fél óránál hosszabbak". (Az elektronikus zene történetében voltak hasonló, ám ténylegesen elfogadott törvények. A Spin idézett cikke is említ néhányat; a leghíresebb, mondhatni zenetörténeti jelentőségű az az 1994-es brit törvény, amely különféle antiszociális viselkedések mellett a "teljesen vagy nagyrészt repetitív ütemek által meghatározott zenét" is kriminalizálta.)

Az Electric Daisy a 2011-es eseményen a megelőzés útját választotta. A Las Vegas-i rave-re csak 18 év fölöttieket engedtek be - de így is összejött 230 ezer ember. Növelték a biztonsági és egészségügyi személyzet létszámát; könnyen, gyorsan és ingyen lehetett vízhez jutni. A Ground Control nevű csoportokban dolgozó fiatalok ingyenjegyért cserébe azt vállalták, hogy felügyelik társaik biztonságos szórakozását. A rendezvényre összesen 20 millió dollárt (4,5 milliárd HUF) költött az Insomniac szervező cég, ebből egy közelebbről meg nem határozott, ám többmilliós összeg ment arra, hogy "minden rendben menjen" - a befektetés pedig eredményes volt, nem is történt semmi baj.

A szervezők igyekeztek meggyőzni a közvéleményt arról, hogy az is jól jár a fesztivállal, aki nem szereti az elektronikus zenét. Egy általuk megrendelt kutatás szerint az Electric Daisy összesen 136 millió dollár (31 milliárd HUF) bevételt hozott Clark megyének. Ennek kisebb része a szervezők által befizetett adó volt; a becslések szerint a látogatók összesen 109 millió dollárt költöttek szállásra, ételre-italra, közlekedésre, a fesztiválon kívüli szórakozásra és vásárlásra, 8 milliót pedig a kaszinókban játszottak el.

Mindenkinek kellene egy szelet a tortából

A Billboard tavalyi évösszefoglaló cikkében azt jósolta, hogy "ha 2011 nagy év volt az elektronikus zene számára, akkor 2012 egyenesen hatalmas lesz." Az eddig megtartott fesztiválok látogatószámai, az órák alatt elkapkodott jegyek azt valószínűsítik, hogy ebben lehet valami. Ennek, és részben talán az előbb említetthez hasonló, a műfajt stigmáitól megtisztítani kívánó, közhasznú voltát igazoló PR-akciók hatására a témával a legnagyobb lapok is elkezdtek foglalkozni.

Nemrég például a CNN oldala közölt egy hosszú cikket, amelyben dj-k és zeneipari szakemberek elmélkednek arról, hogy mi lehet a siker titka. Az Astralwerks kiadó vezetője szerint David Guetta az egyik kulcsember, aki kifejezetten azt tűzte ki maga elé, hogy a slágerlistákon hallható "urban" popzenét beoltja az elektronikával, és - mint azt mindenki tudja, aki hallgatott popzenét az elmúlt néhány évben - teljes sikerrel is járt. Tiësto arról mesélt a CNN-nek, hogy manapság már egyáltalán nem szükséges komoly befektetés a zenéléshez: "egy 15 éves srác a hálószobájában el tud készíteni egy slágert." Az Armada kiadó vezetője pedig azt hangsúlyozta, hogy ezeknek az otthon készített zenéknek a terjedését mennyire segítette, hogy az elektronikus zenei cégek hamar felismerték az internetben rejlő lehetőségeket.

Armin Van Buuren lelkesen beszélt a CNN-nek arról, hogy immár a nagyvállalatok is látják a lehetőséget az elektronikus zenében, megjelentek a komoly szponzorok, ami a zenészeknek és a közönségnek is jó szerinte. Azt, hogy hogyan áramlik egyre több pénz a műfajba, a New York Times cikke tárta fel. Egy zeneipari szereplő egyenesen a "dotcom korszakhoz" hasonlította azt, ami történik. A legnagyobb koncertszervező cégek, a Live Nation és az AEG is létrehoztak elektronikus zenével foglalkozó részlegeket és szeretnének jól működő cégekbe beszállni; de a koncertiparon kívülről is vannak érdeklődők. A tárgyalások egyelőre a kezdeti szakaszban vannak; a nagyobb cégekért állítólag 20-60 millió dolláros összegeket (4,5-13,6 milliárd HUF) is ajánlottak a lap nevüket nem vállaló informátorai szerint.

A potenciális befektetők számára azért minden robbanásszerű siker mellett is kockázatosnak tűnhet az üzlet, azon is túl, hogy a zeneipar nem könnyű terület - egyrészt a mindig fenyegető botrányok miatt, másrészt azért mindenki aggódik egy kicsit, hogy meddig tarthat ez a nagy őrület. A másik oldalon pedig a szervezők sem maradéktalanul lelkesek. A New York Times szerint nem is biztos, hogy szükségük van külső befektetőkre: az évek alatt kiépítettek egy olyan hálózatot, amellyel kézben tudnak tartani mindent a jegyárusítástól a jogdíjak kezeléséig, és saját erőből nyereségesek tudnak lenni. Talán némi sértettség is érezhető a Hard Events vezetőjének szavaiból: "Húsz éve dolgozom ebben a műfajban, és eddig senki rám sem bagózott. Most pedig mindenkinek kellene egy szelet a tortából."

Végül pedig van, aki attól fél, hogy megölné a bulik hangulatát, ha túl sok pénz áramlana az elektronikus zenébe, ráadásul olyan befektetőktől, akiknek fogalmuk sincs arról, mi ez az egész, csak a profitot látják benne. "Ez nem olyan, mint a McDonald's" - mondta egy szervező. Az Insomniac vezetője, Pasquale Rotella pedig így fogalmazott: "Nem akarunk olyanná válni, mint ahogy ma a koncertbiznisz működik: hogy eladják a jegyeket az embereknek, azok meg eljönnek és leülnek szépen a helyükre. Ez valahogy olyan lélektelen. Mi teljes körű élményt szeretnénk kínálni."

Korrupció, sikkasztás, összeesküvés

Az elektronikus zenei élettel kapcsolatos legújabb botrány közvetve kapcsolódik a műfajt övező negatív sztereotípiákhoz. Az elektronikus zene rossz híre miatt volt, hogy az Electric Daisy-t szervező Pasquale Rotellának komoly erőfeszítésébe került, hogy meggyőzze Los Angeles vezetését: engedélyezzék, hogy a fesztivált a város ikonikus helyszínén, a Coliseumban tartsák. Ehhez a város tulajdonában lévő stadion vezető programszervezőjével, Todd DeStefanóval szövetkezett - az államügyészség szerint illegálisan. Mint arról részletesen itt lehet olvasni, a vádirat szerint DeStefano és a bűnszövetkezetbe később bekapcsolódó társa, Patrick Lynch némi járadék fejében folyamatosan lobbizott a városnál a fesztiválért, illetve információkkal látta el Rotellát arról, hogy a politikusok közül ki van ellene és ki mellette, kinek kellene hozzájárulni a kampányához némi adománnyal.

DeStefano továbbá elintézte azt is, hogy nyomott áron kaphassa meg az Electric Daisy a helyszínt. Létrehozott egy Los Angeles Coliseum Events nevű céget, amely közvetítőként járt el nemcsak az elektronikus zenei fesztivál, hanem más (feltehetően jóhiszemű, a név által megtévesztett) szervezőkkel is, a vád szerint a városnak kevesebb pénzt továbbadva, mint ami hozzá befolyt - összesen 2,5 millió dollár (570 millió HUF) közpénzt elsikkasztva. (Témánkhoz szorosan nem kapcsolódik, de a vád szerint a takarítás megszervezésénél is részben saját zsebre dolgozott; ez ügyben az egyik vádlott szökésben van, feltehetően Panamában bújkál.)

Az nem világos, hogy az Insomniac vezetője az illegális üzelmek ez utóbbi csoportjáról tudott-e. Mindenesetre az 1,2 millió dollár óvadék fejében szabadlábon védekező Pasquale Rotella ártatlannak vallja magát, szerinte az ügyészség "politikai okokból" vádolta meg - vagyis feltehetően az elektronikus zene népszerűsége által okozott morális pánikot kihasználva, esetleg, mint a Spin magazin fogalmaz, "a rave elleni háború" részeként. Az államügyész viszont azt mondja: erről szó sincs, egy feljelentés, valamint a Los Angeles Times tényfeltáró cikkei alapján kezdtek el nyomozni. Az Electric Daisy fesztiválokat mindenesetre megtartják, az üzletet a botrány nem zavarja.