Ingyenzene: háború a bölcsesség ellen

Személyes, nyers és fájdalmas, ezért nincs rajta melltartó. Funky Csillagok háborúja, ewok-rap; hegedülő Melvins; rappernek látszó darkos poszt-punk; furán darabolt soul; hideg és csúszós hiphop.

Címlapsztárunk, Meg Myers még tavaly tette fel Monster című számának a klipjét a YouTube-ra, amire ha nem is figyeltek fel sokan, akik viszont igen, azokat megfogta, engem is. És nemcsak azért, mert a dekoratív Meg nem visel melltartót a klipben. (Egy lap feltette neki a kérdést, hogy miért. Miért ne, válaszolta, illetve mert a dal "személyes, nyers és fájdalmas"). Hanem azért is, mert a "mit tettél velem, szerelmem, meg kell, hogy öljelek" témáját és a visszafogás-kitörés építkezést igen hatékonyan, emlékezetesen használja: erős dallamokkal és szuggesztív előadással; az ének csúszkálásai is kifejező szerepet kapnak. Ráadásul van benne cselló, amivel kicsit a korai PJ Harvey-t is felidézi. A nemrég megjelent, a honlapról letölthető Daughter In The Choir bemutatkozó ep-ről a Monster azért eléggé kilóg, talán mondhatjuk: sajnos. (Igaz, nemcsak az eredeti, hanem egy furi remixe is szerepel rajta.) Nem mintha a többi dal rossz lenne: a kilencvenes évek kicsit "alt.", de azért bőven MTV-kompatibilis énekesnőit idézi a legtöbb szám (ajánlgatta is őt az MTV blogja, azt ígérve, hogy idén jön vissza ez a hangzás). Ezen belül tud mindenfélét: az elektronikus-popos-táncos, a pörgős-rockos, vagy éppen a zongorás-szomorkodós-gondolkodós fajtát, illetve egy viccesen torz blues is van. Meg Myers és segítője, a mainstream közelében is ügyködő Doctor Rosen Dosen tudnak slágeres dalokat írni - tulajdonképpen hiába bosszankodom, hogy nincs itt Monster 2, a legtöbb refrént már tudom fejből -; Meg vonzó és jó a hangja, előadói egyénisége; sztorija is van ("régen Jehova Tanúja voltam, de most már ünneplem a szülinapomat"), úgyhogy még akármi lehet belőle.

Headnodic állította össze és tette itt letölthetővéa Funky Star Wars című mixet, amiről már a címe is majdnem mindent elárul, az alcíme pedig mindent: "a galaxis legfunky-bb gyűjteménye a 70-es, 80-as évek Csillagok háborúja-feldolgozásaiból". A 40 perces mixben nemcsak John Williams főcímzenéje, hanem egyes szereplők témái, a kocsmajelenet zenéje és más darabok is előkerülnek Ron Carter, Patrick Gleeson és mások feldolgozásaiban. Mókás űrszintik, dögös alapok, Ewok-rap, szellemes vagy éppen trivialitásukkal hódító ötletek - tulajdonképpen sok magyaráznivaló nincs ezen: tényleg van annyira szórakoztató, mint amilyennek elképzeled.

A grunge-tól a sludge metalig és tovább mindenféle irányzat állandó hivatkozási pontjának számító Melvins (bővebben itt, legutóbbi lemezről itt) ingyenes ep-t adott ki: az ötszámos The Bulls & The Bees a Scion A/V oldaláról tölthető le. Az első két szám fifikás és súlyos riffekkel, zuhogó dobokkal és (majdnem) fogós kórusokkal örvendezteti meg a Melvins-rajongókat. Aztán nyígó gitárok jönnek és szétdarabolt dalszerkezet, ezután pedig még vonósok is előkerülnek egy sajátos posztmetál-pszichofolk keverékben. A legvégén visszajönnek a fifikás riffek stb., egy szétszedett hard rock-számban, mondjuk. Egyedül azt nem fejtettem meg, hogy ezek a számok milyen kapcsolatban vannak egymással, de külön-külön biztosan jók.

A Stones Throw ugyan elsősorban hiphop-kiadó, mégpedig ún. kultikus, de minimal wave-válogatásokat is kiad ugyebár. Vex Ruffin nevű, nemrég szerződtetett zenészük ugyan ránézésre rappernek látszik, de innen letölthető Eulogy című ep-je valójában darkos-gótos poszt-punk. Kongó, repetitív dobok; gothos basszusmenetek; kietlenül zörgő szintik és pszichedelikus lo-fi gitárok; szenvtelen, de azért popos érzékenységről is árulkodó ének - ezek alapján akár egy átlagos műfaji gyakorlatnak is tűnhetne az ep. De kiemeli az átlagból az, hogy van benne humor (bizony! lásd például a Perfect Congestion mókás szintihangjait), illetve valami sajátos lazaság, ami a ridegséggel együtt kifejezetten vonzó elegyet alkot. Legalábbis azt hiszem, hogy ezt nem csak belehallom, azért, mert úgy Vex Ruffin úgy néz ki, mint egy rapper. Az alábbi szám az első, pénzért árult ep-ről származik.

Tree egy chicagói rapper-producer, aki eddig nem sok vizet zavart, új, itt meghallgatható, innen letölthető Sunday School című mixtape-je viszont nagy figyelmet kap. Nem Tree közepesen keménykedő szövegmondása az érdekes rajta - ámbár amikor a Chuch című számban azt mondja: "csöcs, csöcs", akkor megdobban a magyar ember szíve! -, hanem az alapok. A sok cines, dobgépes ritmusok és mélységes basszusok ugyanis soul-mintákkal találkoznak, énekesnőkkel, zongorákkal, vonósokkal. Eddig oké, hanem hogy milyenekkel: kifejezetten fura helyeken, nem egyszer egy-egy frázis közepén megvágott részletek ismétlődnek itt. Az eredmény viszont mégsem "furcsa" és "kísérleti", hanem könnyedén csúszik, csak jobban odafigyelve tűnik fel, hogy miből is állnak össze ezek a számok.

James Ferraro, aki tavaly reklámzenékből, olcsó szintik demódallamaiból és ilyesmikből rakta össze a kritikusok egy részét meghódító, a bátran próbálkozó zenehallgatók egy részét pedig felidegesítő Far Side Virtual című lemezét, belevágott a hiphopba is. Már második ingyenes mixtape-ét készíti, ezt most Bodyguard néven: az egyórás Silica Gelinnen tölthető le. De persze hogy nem rendes hiphop ez: eltávolított, idegen, hideg és csúszós szintihangok úszkálnak és játszanak elhaló dallamokat; kontextusukat veszített R&B-minták és dörmögősre lassított rappelés keringenek a lassú és fémes hiphop-ritmusok körül. Egy-egy szám ráadásul egyetlen ötlet kibontása, adott eseten akár hét percen át. Igen, egy kicsit eléggé idegesítő mindez, de ha az ember túljut a Rihannát mintázó első számon (amin a SoundCloud által mutatott adatok szerint az átlagosnál is többen fennakadtak), aztán a másodikon stb., akkor egy idő után be tud akadni a dolog. Nem mint egy "utazásra hívó pszichedelikus" zene, hanem pont idegenségében lesz vonzó. Azt nem mondanám így, hogy "jó", de ha meg azt mondom, hogy "érdekes", azt hiszitek, hogy rossz, pedig nem, és igenis érdemes meghallgatni. Az első ilyen kvázi-hiphop mixtape-et James Ferraro még 2011 végén tette ki a netre, Bebetunes néven, itt lehet meghallgatni, itt letölteni; ebben hangsúlyosabb a szintik szerepe.