Egy ideje már évente jöttök Magyarországra játszani: népszerűbb nálunk a Prodigy, mint máshol, vagy ennyire szerettek idejárni?
Mindig nagyon szívesen jövünk ide, mert jó a közönség, nagyon jó hangulatú bulikat csináltunk itt. Azt nem tudom megmondani, hogy kiemelkedően népszerű-e Magyarországon a Prodigy, de nekünk mindenképpen egy fantasztikus élmény külföldön játszani: az, hogy vallástól, bőrszíntől, világnézettől függetlenül ennyi mindenkit össze tudunk kovácsolni egy nagy Prodigy-táborrá, azt semmi más módon nem lehetne megtenni, csak a zenével.
Volt olyan fellépésetek itt, ami esetleg különlegesen emlékezetes a számodra?
Hú, hát ilyet ne kérdezz, évente százhúsz koncertünk van, úgyhogy egyenként már egyáltalán nem emlékszem rájuk.
Rendben. Azt már lehet tudni, hogy hallhat-e a budapesti közönség majd új számokat is?
Egyelőre még nincsenek kész új dolgaink, noha folyamatosan dolgozunk új számokon, most is épp a stúdióban vagyunk. De a lényeg úgyis az lesz, hogy elhozzuk azt a mennydörgést, amit várnak tőlünk, és egy jó show-t csináljunk. Szóval ezen kívül egyelőre nem ígérünk mást, viszont azt sem zárom ki, hogy valami meglepetéssel szolgáljunk majd a rajongóinknak.
Hogy lesz akkor így új album év végéig? Korábban mintha ígértetek volna ilyesmit.
Nem tudom most biztosra mondani, hogy még az idén tényleg megjelenik az új lemezünk. Írjuk az új számokat, szerintem elég jól is haladunk, de még nem tartunk ott, hogy teljesen kész dalaink legyenek. Egyébként sem az a legfontosabb, hogy minél hamarabb kijöjjünk az új lemezzel: inkább dolgozunk három évig egy jó lemezen, semmint két évig egy kevésbé jón. Nem akarunk egy Invaders Must Die második részt, ha érted, mire gondolok. Mi mindig is előre szerettünk tekinteni, és ez most sincs másként.
A legutolsó albumotok óta eléggé megpezsdült az elektronikus tánczenei színtér Londonban is. Mi hatott rátok az utóbbi években feltűnt előadók közül?
Hát a legkönnyebb válasz erre a dubstep, és annyiban igaz is, hogy ez hozta meg újra a kedvemet ahhoz, hogy tánczenét hallgassak. Mondhatnám Skrillex nevét, de már azelőtt is voltak jó dolgok, mielőtt ő ennyire népszerű lett volna. Óriási kedvencem például Caspa, az ő bulijaira gyakran el is megyek, például amikor a Fabricban játszott. És még rengeteg jó és friss előadót mondhatnék rajtuk kívül is. Viszont senki se gondolja azt, hogy ez majd feltétlenül tükröződni fog a mi zenénkben is, vagyis ne várjatok tőlünk dubstep lemezt.
Mennyire vetted észre, hogy ezekre az új előadókra konkrétan hatott esetleg a Prodigy?
Én ezt annyira nem látom, noha Skrillex honlapján például ott van, hogy annak idején a Firestarter volt az első kedvenc száma. Inkább csak érződik, hogy tisztelnek bennünket, meg Liam [Howlett] produceri munkáit, de nem nagyon hallom ki a Prodigyt ezekből a zenékből.
Amikor az Always Outnumbered, Never Outgunned felvételekor összevesztetek Liammel, Flint néven csináltál egy másik zenekart, de végül a lemez nem jelent meg. Ezt kicsit sem sajnálod?
Egyáltalán nem, ugyanis én döntöttem úgy végül, hogy ne jelenjen meg, és a saját cselekedeteit az embernek nincs értelme megbánnia. Azóta sem merült fel bennem az igény, hogy mondjuk szólóban lépjek fel vagy ne a Prodigyvel dolgozzak: itt tényleg mindent elérhetek, amit szeretnék. A világ legjobb fesztiváljain léphetünk fel rendszeresen, és még sorolhatnám. Amit a Prodigyvel nem tudok elérni, az máshogyan sem menne.