A Village People rendőre visszaszerezte a YMCA-t

A diszkózenekar rendőrnek öltözött énekese 33 dalának jogait szerezte vissza egy perben, ami komoly hatással lesz a zeneiparra.

Victor Willist nem éppen a poptörténelem legnagyobb dalszerzői között tartjuk számon, most mégis Bob Dylannel és Bruce Springsteennel egy sorban emlegetjük őt - kezdi cikkét az AP hírügynökség. Willis a Jacques Moreli által 1977-ben összerakott Village People vezető énekese volt, aki leginkább rendőrnek öltözve szerepelt a nyilvánosság előtt. 1980-ban kilépett, ezután sokáig nem hallottunk róla; a kétezres években drogügyeivel került be a hírekbe, illetve azzal, hogy beperelte a zenekar éppen akkor koncertező "új verzióját". A Village People roppant sikeres volt, eladott világszerte nagyjából 100 millió lemezt, azonban a kritikai közvélemény inkább a diszkókorszak giccses túlzásai között tartja számon.

A zeneipari közvéleményt foglalkoztató mostani ügy kiindulópontja az amerikai szerzői jogi törvény 1978-as módosítása. Ekkor vezették be azt a szabályt, hogy ha valaki egy szerzeményének átadja a szerzői jogait egy másik személynek, szervezetnek (Amerikában jellemzően egy zeneműkiadónak), akkor 35 év múlva ezt visszaszerezheti. Mint az a Billboard alapos összefoglalójában olvasható, a jogalkotók azoknak akartak kedvezni, akik karrierjük korai szakaszában lemondanak szerzeményeikről, amikből aztán később akár hatalmas pénzek is származhatnak - ám a szerzőket csak olyan hányad illeti meg ebből, amennyit kezdőként, még nem túl jó alkupozícióban szereztek. Victor Willis azt állítja, ez a leírás pontosan illik rá; az AP-nek így nyilatkozott: "Fiatal voltam és naiv, fogalmam sem volt, mit adok el. Ha elém tettek egy szerződést, hát aláírtam."

Az 1978-as törvénymódosítás után 35 évvel, tehát először 2013-ban lesz lehetőségük a szerzőknek visszaszerezni a jogaikat. Mivel erre vonatkozó szándékukat a határidő előtt 2-10 évvel be kell jelenteniük, már most tudni lehet, hogy Bob Dylan, Tom Waits és Tom Petty is a visszaigénylők között van. "A zeneipar számára ez egy ketyegő időzített bomba" - fogalmaz a Billboard. Különösen azért, mert miközben a lemezeladások folyamatosan csökkennek, a régi, nagy slágerek, klasszikussá nemesedett katalógusok a legbiztosabb bevételi forrásnak számítanak a lemez- és zeneműkiadók számára. Ezért a zeneipar mindent megpróbál, hogy megakadályozza a szerzőket a jogaik visszavételében.

Ez történt Victor Willisszel is, aki 33 olyan dal jogait követelte vissza, amelynek társszerzője volt; köztük van a YMCA, a Go West, a Macho Man, az In The Navy is. A jelenlegi jogtulajdonos cégek (a Can't Stop Productions és a Scorpio Music) bírósághoz fordultak, hogy ebben megakadályozzák. Két érvük volt. Az egyik szerint Victor Willis "bérmunkában" írta a dalokat, vagyis a lemezkiadó alkalmazottjaként, így a jogszabály nem vonatkozik rá - ezt az érvet később visszavonták. (Ugyanez előkerült egyébként a Ray Charles Alapítvány és a sztár gyermekei közötti perben is.) A másik érv úgy szólt, hogy Willis nem egyedüli szerzője a daloknak, ezért a jogokat sem kaphatja vissza egyedül: csak egyszerre, az összes szerzőre szállhatnak vissza a jogok, amennyiben együtt, mindannyian azt kérik.

Ha ennek az érvelésnek helyt adott volna a bíróság, akkor jelentősen megnehezíthette volna az eredeti szerzők dolgát, hiszen 35 év múltán kellene összeszedniük az összes résztvevőt. (Mi több, a Billboard szerint akár az is előfordulhatott volna, hogy a kiadók úgy érvelnek: a producerek, hangmérnökök stb. szintén részt vettek a mű megalkotásában, ezért az ő hozzájárulásuk is szükséges.) A bíró, Barry Ted Moskowitz azonban úgy döntött, hogy nem szükséges a jogok visszaszerzéséhez az összes szerző, de akár még csak a többségük beadványa sem. Ez, mint az ítéletben fogalmazott, olyan mértékben megnehezítette vagy akár ellehetetlenítette volna a jogok visszaszerzését, hogy az nyilvánvalóan ellentétben állt volna a jogalkotó szándékával.

Mivel ebben a nagy jelentőségű ügyben ez volt az első, lezárult peres eljárás, a döntést sokan precedens értékűnek tekintik. Victor Willis ezt írta Twitteren: "Komoly győzelem ez a művészeknek és a szerzőknek. Most akkor mindenki fogja az ügyvédjét és szerezze vissza a dalait!" Hasonlóan vélekedik a legtöbb zeneipari elemző: komoly lépés ez a döntés afelé, hogy kialakuljanak a pontos jogi keretei az 1978-as törvénymódosítás gyakorlati alkalmazásának. A vesztes cégek védője viszont azt mondta, hogy persze csalódott, de azért nem olyan nagy ügy ez az egész, mint amit mindenki csinál belőle; illetve egy, a New York Timesnak nyilatkozó ügyvéd fogalmazott úgy, hogy azért még messze vagyunk a lezárástól: számtalan nyitott kérdés maradt.

Azt egyébként nem tudni, hogy Victor Willis bevételei mennyivel fognak nőni a döntés után; ő maga is csak azt mondta, hogy "évente több milliót hoznak" ezek a dalok. A korábbi, több mint harminc éve aláírt megállapodás szerint 12-20 százalék járt neki ebből. Most vagy az egyharmada lesz az övé, vagy a fele - ez a kérdés még nem dőlt el. A daloknak ugyanis papíron három szerzője van: Willis mellett Jacques Morali francia zeneszerző, aki összehozta a Village People-t és 1991-ben AIDS-ben hunyt el; valamint Henri Belolo, Morali üzleti partnere. Ő azonban Willis szerint egyáltalán nem vett részt a zeneszerzésben, csak a zeneműkiadási oldalt intézte. Ha sikerül ezt bizonyítania, Victor Willis a YMCA és másik 32 dal 50 százalékos jogtulajdonosa lesz 2013-tól.