Uram, segíts növelni a GDP-t

Letölthető magyar zenék: napfényes rock and roll egy magyar hálószobából; brácsa és beleszarás a tábortűz körül; funky-rock a nyugdíjpénztárakról.

A Zombie Girlfriendinnen letölthető Music For Porn című nagylemezéről lelkesen írtunk. A zenekarvezető Szabó Benedek nemrég The Lost Tapes címmel letölthetővé tette a SoundCloudon a lemez befejezése után felvett néhány számát; "semmiféle tervem nem volt ezekkel a dalokkal, de nagyon vicces volt kicsit lazábbra venni" - írta róluk. A sokszínű és rendes zenekari megszólalású nagylemezhez képest tényleg könnyedebb, néha stílusgyakorlatnak ható kétperces dalocskák ezek, kb. "ilyen a napfényes rock and roll egy magyar hálószobából nézve" témakörben. Ami azt is jelenti, hogy vázlatszerűségükkel együtt nagyon is érdemes őket meghallgatni - egyszerűen jó kedve lesz tőle az embernek.

A Sad Kolibries első, stúdióban felvett ep-je, a King Of The Pointlessinnen tölthető le. A korábbi - azóta az internetről eltűnt - demón hallható sajátos "amatőrségek" jó része eltűnt a magát az indie, lo-fi címkék mellett heavy twee-ként is jellemző együttes zenéjéből. A négy szám immár nagyon egyértelműen a kilencvenes évek meghatározó amerikai lo-fi zenekarait, a Pavementet és társait idézi: azok a gitárhangzások, azok a dallamvezetési megoldások, no meg az a csúszkáló, egyszerre beleszarós és kibukott énekstílus. Az ukulele, xilofon pedig a cuki kardigános twee műfaj alap hangszerei. A Sad Kolibries jó, átélhető dalokat ír, amik hát egy bizonyos műfajhoz köthetők, ennyi. Azért kiemelkedik a négyszámos ep-ről a záró Two Seas (Between Haiti And Mikkeli), ami az egyik legrégebbi Sad Kolibries-szám (részletesen itt mesélnek róla). Úgy indul, mintha csak a tábortűz körül ülnénk, aztán belép az elektromos gitár, dob, sőt, brácsa is akad, emelkedik a dal felfelé és elfelé, de közben azért paradox módon megőrzi a tábortüzes hangulatot is (talán furcsa képzettársítás, de a Blur: Tender jutott eszembe erről). Még egy kisebb csavar is akad benne.

Magyar rockzene ugyan, de azért azon belül eléggé más kategóriába tartozik a Zetta Flo, amelynek bemutatkozó ep-jét innen lehet letölteni. Ők azt mondják rá, metapop, ami azt jelenti, hogy "egy párhuzamos valóságban ilyen a popzene"; valójában azért inkább ún. modern rockról van szó, aminek az alapjában van jó adag funky-rock, valamint egyfelől fifika, másfelől megjegyezhető riffelés, refrének. A hasonló zenekarok hibáit elkerülve a Zetta Flo nem veszi magát túl komolyan, viszont azt sem sugallja, hogy "ez csak bulizene" - vagyis pont jól eltalálták az arányokat. Továbbá Kálmán Bence öblös énekhangja is kiemelkedik az átlagból, valamint az, hogy zongorát használnak és ahogy azt teszik. Azért a hülyéskedés sem áll tőlük távol; a klipet is kapott Middle Class Prayer szövegében hangzik el például az a mondat, amit a címbe is kiemeltem, bár angolul.